Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

306 46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. vasútok, a raktárak építésére, a hajózás segélyezésére ad, azokat nem Fiume, nem azon 30—40 ezer lakossal bíró városnak, hanem nagyfontosságú országos érdekekből a magyar állam javára adja. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt akartam első sorban is kiemelni. A másik, a mit bátor vagyok t. képviselőtársam felszólalására rektifikáczióúl kiemelné, az vonatkozik arra a néhány kifogásra vagy vádra, melyet t. képviselőtársam az »Adria magyar királyi tengerhajózási részvénytársaság« ellen felhozott. Igen t. képviselőtársam nagyon helyesen emelte ki azon nagy haladást, (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne diskuráljanak itt! (Helyeslés a baloldalon. Elnök csenget.) Kérem a képviselő urakat, legyenek szívesek helyökre menni. (Helyeslés a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: A t. képviselő úr kiemelte azon nagy haladást, melyet a fiumei forgalom érdekében az Adria társaság a hosszújárati gőzhajózása révén teljesített. Kétségen kivtíl áll ez, t. ház, különben úgy t. képviselőtársam, mint magam is az »Adria« szolgálatait a magyar tengeri forgalom szempontjából föltétlenül elismerem ; ebben köztünk nézeteltérés nincs. Kiemelt azonban két dolgot a t. képviselő úr, mely, azt hiszem, a tények nem teljes, nem helyes ismeretéből eredt. Egyik az, hogy az »Adria« kartelt kötött a forgalom egyes reláezióiban. Kartelt kötött, az igaz, a tranzitforgalomban, de ezen kartel az 1891 : XXX. törvényezikk 6. §-ában van előírva, a mennyiben ezen szakasz megállapítja, hogy a forgalmat az »Adria« a Lloyd-társasággal Fiume, Trieszt és Brazília közt alternative, felváltva tartozik fentartani s megállapítja espressis verbis a kartel fogalmát, a mennyiben ezen törvényezikk 6. szakasza azt mondja (olvassa): »Az itt említett szerződésszerű járatokon, melyeken Trieszt érintése kötelező, a Tiiesztből és Triesztbe való szakítás tarifája ugyanaz lesz, mint a Fiúméból és Fiúméba való szállítás tarifája . . . s a többi.« Vagyis megállapíttatott, miután ezen két vállalat alternative köteles a járatokat feutartani, hogy itt egyenlő tarifák is tartassanak fenn. Ezt a kartelt tudtommal az Adria igenis respektálja és pedig egyszerűen azért, mert törvény szerinti kötelessége. A második vád, melyet t. képviselőtársam — ha jól értettem — az Adria ellen fölhozott az, hogy bizonyos vonalakon a forgalom még mindig angol vállalatok hajói által eszközöltetik. Lukáts Gyula: Málta szigetén! Bosenberg Gyula : Angol postaszállítás. Gr. Batthyány Tivadar: Talán rosszal értettem. Minden hajózási vállalat igyekezik magának annyi hasznot, annyi jövedelmet biztosítani, a mennyit magának csak kieszközölhet. Igen természetes tehát, hogy : ha bizonyos angol postaszállításokat megkaphatott, nagyon okosan tette, hogy azokat megszerezte, sőt emlékezem, az Adiia például a brazíliai forgalomban igen okosan maga kereste, hogy hajói brazíliai postahajóknak deklaráitassauak, mert ezen a réven bizonyos kikötő-illetmények fizetése tekintetében előnyökhöz jutott. Ezeket akartam t. képviselőtársamnak felelni az Adria ellen fölmerült kifogások tekintetében. Még egy harmadik kifogást is tett t. képviselőtársam, de az konkrét alakot még nem ölthetett, a mennyiben — gondolom — azt mondja t. képviselőtársam, hogy az Adria és a Lloyd az 1898 Julius 30-án a két állam szubvencziónált hajózása fentartására nézve megállapított szerződés lejárása utáni időre ezen két társaság egy titkos egyesség vagy kartel útján igyekszik magát fedezni. Nem tudom, hogyan, mit terveznek ezen vállalatok, egyet azonban tudok, azt, hogy a't. kormány és első sorban a kereskedelmi miniszter úr kötelessége lesz ezen egyesség lejárta, előtt kellő időben gondoskodni, hogy ezen egyesség lejárta után a magyar tengeri forgalom érdekei, a magyar kereskedelem érdekei föltétlenül és minden reláczióban biztosíttassanak, hogy azokról feltétlenül és czélszerü gondoskodás történjék. Hogy az Adria és a Lloyd mit akarnak, mit nem akarnak, az — nézetem szerint — a kormányra nézve nem bír döntő elhatározása fontossággal, mert a kormány mindenesetre nem csak egy, vagy két vállalat érdekeit, hanem az egész tengeri forgalmat fogja és kell is, hogy szem előtt tartsa. A t. képviselőtársam azonkívül odavetve beszél a zeng-biháesi és oguliui vasutakról is. Én ezen vasutaknak bizonyos, különösen helyi érdekű létjogosultságát, fontosságát feltétlenül elismerem, de akkor, midőn nagy költségek, nagy kiadások árán megteremtettük a Vaskapu szabályozása útján az aldunai forgalom útját, és midőn másrészt az említett nagy kiadások és költségek mellett megteremtettük — nézetem szerint — mégis minden körülmények közt egyedül feltétlenül rendelkezésünkre álló közlekedési pontot a külfölddel, a fiumei kikötőt, mondom, hogy akkor mi sürgessük, hogy a forgalmat a fiumei irányból Zeng felé tereljük el a rémdrága zeng-ogulini vasút érdekében, ezt—eltekintve helyi, fiumei érdekektől is, országos érdekektől is — nagyon megfontolandónak tartom. A horvát vasúti érdekek különben is más vasúthálózat biztosításit 1 kívánják. A mi már most a magyar kereskedelmi tengerészet fejlesztésének szükségét illeti, úgy itt már t. képviselőtársammal a lényegben tel-