Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-46

290 46. országos ülés 1897. február 11-én, csütörtökön. nak az igen tisztelt miniszter úrnak tulajdonítsam, de mégis felhoztam és kötelességemnek tartottam felhozni ezt a különös ügyet és kérdést intézni a t. miniszter árhoz egyfelől azért, hogy ebben a különös ügyben is tisztán lássunk, más oldalról pedig azért, hogy maga az igen tisztelt miniszter úr is láthassa, észrevehesse, hogy milyen szabálytalanságok, milyen helytelenségek, visszaélések történnek a vasútnál az ő tudta és híre nélkül. A mi pedig már most magát az államvasutakra vonatkozó költség-előirányzatot illeti, ezt én nem fogadom el. Azért nem, mert én őszintén megvallom, nem látom azokból tisztán és nem látom azok által biztosítottnak a kormány kereskedelmi politikájának helyes irányát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert az én szerény nézetem szerint, t ház, a mi kereskedelmi politikánknak vasúti politikánkkal olyan szoros összefüggésben kellene lennie, hogy mintegy az egyik a másikát feltételezze, egyik a másikát kiegészítse, úgy tudniillik, hogy mennél inkább szaporodnak, fejlőd nek és tökéletesednek a mi vasútaink, annál jótékonyabb hatással legyenek azok keregkeílelmi és közgazdasági viszonyainkra, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) vagyis, hogy annál nagyobb előnyben, annál nagyobb haszonban és szállítási kedvezményben részesülhessenek általában minden kereskedelmi czikkeink. de különösen mezei terményeink. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De én ezt, t. há?:, a mosta ni vasúti és kereskedelmi politikával biztosítottnak egyáltalában nem látom, sőt hogyha elgondolom azt, hogy a magyar kormány a vám- és kereskedelmi szerződések feletti tárgyalások alkalmával — legalább hír szerint — azt is szóvá engedte tenni, csaknem alkuba bocsátkozott az osztrákokkal a felől, hogy jövőre nézve a magyar termények szállítási kedvezményben ne részesülhessenek, valamint másrészről, hogy az állami vállalatok versenykiírásánál a magyar ipar előnyben ne részesülhessen, bizony félek, hogy a mostani vasúti és kereskedelmi politikánkkal nem előbbre, hanem sokkal inkább visszafelé megyünk. Azért a tételt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Farbaky István! Farbaky István: T. ház! Rövid felszólalásomnak az a czélja, hogy az igen tisztelt miniszter úr figyelmét a sehneczbánya-garamberzenczei vonalszakasz ügyére felhívjam. (Halljuk!) Ez a vonal a 70 es évek elején épült és építette azt a magyar államkincstár, mint keskeuyvágányú vonalat. "Későbben ez a vonal átment nemcsak kezelésébe, hanem átment egészen a magyar államvasutak tulajdonába is, és ez az oka annak, hogy abban az igazán, mondhatni, nagyjelentőségű műben, abban a jelentésben, a melyet az igen tisztelt miniszter úr a törvényhozás elé terjesztett, e vonal különlegesen nincsen fölemlítve, sem annak személyforgalma, sem árúforgalma, sem bevételei, sem kiadásai különlegesen nincsenek kimutatva és így nagy sajnálatomra erre vonatkozólag kellő statisztikai adatok nem állnak rendelkezésemre, habár máskülönben is érdekes lett volna ennek ismerete, épen azért, mert ez a vonal egészen eltér szerkezetében az államvasutaknak többi részétől. Tehát már tudományos szempontból is kívánatos lett volna, hogy az erre vonatkozó különleges adatokat megismerjük. Elismerem azonban, hogy ez a vonal, úgy, a mint van, igen nagy szolgálatokat teljesített eddigelé is, különösen az első időben a bányászoknak, Selmeczbánya városának, és általában véve az egész környéknek. Hiszen Selmeczbánya városa képezi ottan úgyszólván intellektuális czentrúmát egy egész nagy vidéknek, és ha ezen czentrum össze van kötve vasúti hálózattal, abból az egész vidékre nézve minden tekintetben nagy előny háramlik. Az idők folyamán azonban az állapotok és körülmények megváltoztak. A mióta kiépült a garamberzencze-lévai vasút, továbbá a losoncz-balassagyarmat-ipolyságesztergomi vonal, azóta a forgalomnak és kereskedelemnek nagy része lassanként elterelődött és más irányt vett. Á forgalom olyan, mint az áradat, azt az utat követi, hol kevesebb ellenállásra talál, hol kevesebb akadályt kell legyőznie s így természetes, hogy miután a Selmeez felé közlekedő vonal átrakodási költségekkel és az átrakodással járó mindenféle nehézségekkel van egybekapcsolva, másrészről tarifája is magasabb, mint az államvasutak más részén, az árúforgalom lassanként azt az utat fogja követni, hol kevesebb költséggel éri el rendeltetése helyét. E mellett ezen keskenyvágányú vonal összes felszerelése — talán két személyszállító kocsi kivételével— 1871—72-ből származik, egész konstrukcziójában elavult, a lokomotivok pedig, melyeknek száma három, csaknem tökéletesen kihasznált állapotban vannak, úgy hogy maholnap azok pótlásáról okvetlenül gondoskodni kell. Nemrég történt, hogy a három lokomotív közül kettő javítás alatt állott a, műhelyben, a harmadikkal mentünk — magam is a vonaton voltam — s ez útközben megséríílt, úgy hogy nem lehetett tovább folytatni az utat s nem lehetett egyebet tenni, mint Bélabánya állomásról telegraficze szánkókat rendelni, mert nem volt más szolgálatkész lokomotív. Ily körülmények közt a városnak érdekében áll, hogy ezen vonat jobban beleillesztessék