Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

22 34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. mint már említettem — nem szándékunk a takargatás, ellenkezőleg rá akarunk és kötelességünk is mutatni e hibákra, hogy javíthatók legyenek. Kubik Béla: A főispáni dolgokat adja elő! Tallián Béla: Én itt képviselő vagyok és nem főispán Nincs jogom a főispánokat védeni és most nem tartom szükségesnek hatáskörükről beszélni. (Helyeslés jobbfelöl.) Átvitt hatáskörben teljesítik a közigazgatási közegek, nevezetesen a községi elöljárók az állami igazgatás feladatait. Igen jól tudja a t. háznak minden egyes tagja azt, hogy az állami feladatok teljesítése a mai közigazgatás keretén belííl milyen nagy, milyen súlyos, mennyire kiterjedt, úgy hogy a községi közigazgatásra a községi közegeknek alig marad idejök. (Igazi Ügy van!) Hogy csak néhány esetet említsek fel, a községi elöljáróságnál az 1886 : XXII. tcz. rendelete értelmében a községi jegyzők folyó ügyeiket végezni erős munkával tudják csak, még azokra, a melyek őket mellékkeresethez juttatnák, idejük alig marad. Az ellenőrzés a közigazgatásban, elismerem, különösen a régmúltban meglehetősen hiányos volt. Azonban az egyik hibából az ember is rendszerint a másikba szokott menni a javításnál, annál inkább egy szervezet. Megesett az, hogy a míg a múltban kevés volt ellenőrzésünk, addig ma a közigazgatás terén a túlellenőrzés annyira fejlődött, hogy rovására van magának a tényleges közigazgatásnak. (Ügy van! Úgy van!) Engedje meg a t. ház, hogy néhány példát hozzak elő, a melyek eléggé illusztrálják azt, hogy tisztviselőink mennyire vannak elfoglalva, mily felesleges munkát kell végezni addig, míg az általános új szervezéssel ezek a kérdések megoldva lesznek. (Halljuk! Halljuk!) Első sorban ott van az 1886 : XXI. törvényczikknek az az intézkedése, mely a törvényhatósági bizottság közgyűlései jegyzőkönyveinek felterjesztését kívánja a kormányhoz, akkor, mikor a törvényhatóság központi tisztviselői kara a közgyűléseket megelőzőleg 8 napig teljesen el van foglalva előkészítő munkával, az ülések legalább 8 napig tartanak és mintegy 600 — 800 ügy jegyzőkönyvét kell megcsinálniuk, a melyeket azután a vármegye központi személyzetének kétszer le kell irnia azért, hogy egyik példány felmehessen a belügyminiszterhez ellenőrzés végett. Ezzel szemben áll, t. ház, hogy az 1886 : XXI. tcz. 57. §-a alapján ott van a kormány bizalmi közege, a ki minden egyes esetben nemcsak jogosítva, de kötelezve is van az esetleg törvényellenes határozatokat a belügyminiszterhez felterjesztem. Ez az intézkedés tehát felesleges munkát ad a törvényhatóságoknak épúgy, mint a belügyminiszternek, kihez a főispáni előterjesztések ipso faeto beérkeznek. Hasonló az 1890 : I. tcz. intézkedése, mely szerint a vámszedési jogra vonatkozó kérvények mind közvetlenül a kereskedelmi minisztériumhoz adandók be, még azok is, melyek tárgyalása esetleg a közigazgatási bizottsághoz tétetik át, de mindenesetre a véleményt a közigazgatási bizottságoknak kell adniok. Nézetem szerint feles • leges ennyi postát csinálni: felküldeni és ismét felküldeni. Számos ily eset van, melyekkel a t. házat untatni azonban nem akarok. De közigazgatásunknak egyik-másik nagy baja határozottan onnan ered, hogy államháztartásunk rendezése szempontjából nem mehetett oly lépésben a személyek szaporításának eszközlése, a minőben ment az új törvények és szabályok meghozatala a törvényhatóságok,illetve az adminisztráczió terén, Belátom, hogy első kötelesség az államháztartás rendezése, de ha elérkeztünk oda, akkor egyúttal meg kell tennünk azt is, hogy oly személyzet adassék a közigazgatásnak, mely a mai ägendákat teljesíteni képes, holott a mai személyzet mellett ez abszolúte lehetetlen. Elismerem, hogy rendszeresítések eszközöltettek, a törvényhatósági pénztárak dotácziója is emeltetett. Mindezek azonban csak egyes sporadikus esetekben s csak akkor voltak lehetők, midőn a törvényhatóságok a helyzet tarthatatlanságára imminenter rámutattak. Nézetem szerint akkor fog ez általánosságban előkerülni, ha a kormány az általa igért javaslatokat a t. ház elé fogja terjeszteni. Még egy oly kérdést kell felemlítenem a t. ház előtt, mely közigazgatásunkat illusztrálja, és ez a törvényhatósági szabályrendeletek kérdése, melyekről elismerem, hogy az egész országra szóló törvények végrehajtását bizonyos tekintetben enyhíteni vannak hivatva és enyhítik is, mert a törvénybe oly intézkedéseket tenni, melyek mindenütt helyesen volnának végrehajthatók, alig lehet. De ezek a törvényhatósági szabályrendeletek az adminisztrácziónak határozottan hátrányára vannak, mert a törvényhatósági bizottsági ülésben mindig egy ad hoc többség jön létre, mely saját érdekeinek szerezvén érvényt, a szabályrendeletet úgy módosítja, a mint legjobbnak látja. Különben ez a kérdés mellékes része. A fődolog az, hogy annyi szabályrendeletünk és belügyminiszteri rendeletünk van már 1870 óta és azok oly sokban ellentétesek egymással, hogy én nem képzelek közigazgatási tisztviselőt, a ki annak századrészét is ismerhesse. Hangsúlyoznom kell, hogy magában a belügyminiszteri kormányzatban is lehetetlen ezeket a szabályrendeleteket mind ismerni, a minek a konzequen-