Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-45

270 *5. országog ülés 1897. február 10-én, szerdán. előmozdítása a nálunk még hiányzó iparágak fokozatos meghonosítása tárgyában. Á munkáskérdés tág mezején a következő dolgokat részben kezdeményezte, részben tervezte: Balesetbiztosítás, betegsegélyzés, humanisztikus intézmények létesítése, munkások nevelése és jutalmazása. Behatóan foglalkozott a munkäslakások kérdésével, a munkások követeléseinek elemezésével az ipari és gyári felügyelettel és egy munkás védő múzeum létesítésének eszméjével, e tervezetek részben a minisztériumban, részben a fővárosnál feküsznek, részben kereszttílvíve, részben az előkészítés stádiumában. De a felsoroltakon kivtíl van száz és száz kisebb más kérdés, melyekkel egyesületünk foglalkozott, s melyeknek tételes fölsorolását megtaláljuk az egyesület félszázados történetében. Mindezek azt bizonyítják, hogy épen meg lehetne fordítani Szemere képviselő úr odavetett állítását ; az utolsó 53 év alatt az ipar terén minden közérdekű és praktikus alkotás épen az iparegyesület kebeléből indult ki és nincy oly fontos ipari kérdés, melynek megoldásában az egyesület közre ne működött volna. Mindezekkel azt akartam bebizonyítani, hogy az ellenkezője áll annak, a mit Szemere Attila t. képviselőtársam mondott, a mennyiben ipari mozgalom vagy egyáltalán az iparfejlesztés terén nincsen egyetlenegy mozgalom és keresztűlvitt akczió, a melynek ne lett volna kezdeményezője és szószólója az országos iparegyesület. Bizonyítékul felhozhatom még itt, hogy a költségvetés indokolásában 1893-ban, az akkori kereskedelmi miniszter úr szavait, hogy idézzem — ezt talán szabad olvasnom — Lukács Béla ezt mondotta: »Az országos iparegyesület eddig is hazafias buzgalommal működött közre az iparfejlesztésnek minden közérdekű feladatában.« Később ugyancsak Lukács Béla kereskedelmi miniszter úr mondotta e helyen a következőket: »Számítok az iparegyesület támogatására, mert ez egyesületet az ország legtekintélyesebb testületei közé számítom; nála folynak össze az ipari törekvések szálai és kiváló súlyt helyezek minden fontosabb kérdésben véleményére és nyilatkozataira, melyeket nemcsak meghallgatok, de ezek értékét is meg tudom becsülni.« Díszülést is tartott az országos iparegyesület ötvenéves jubileuma alkalmából, József főherczeg védnöksége alatt, a melyen résztvett a parlament mindkét háza, a székes főváros, a kormány és sok idegen országnak küldöttsége, s ugyanakkor bankett is volt, a melyre meg voltak híva, és szintén jelenvoltak a kormány és a törvényhozás tagjai. De ez az egy bankett, és az azon elhangzott szavak talán nem voltak az iparnak sem hátrányára, sem kárára. Különben én úgy hiszem, hogy itt Magyarországon talán az összes közgazdasági, közhasznú és humánus egyletek közt — talán az országos gazdasági egyesület kivételével — nem létezik több olyan, mint az országos iparegyesület, a mely hasonló ügybuzgalommal, ügyszeretettel és szakértelemmel — merem mondani, szakértelemmel, mert hiszen ezt alapjában mind tanulmányozták és folyton tanulmányozzák —*• oly melegen karol fel minden egyes kérdést, a mely annyira teljesítené kötelességét, mint ez az egyesület. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Tehát én azt hiszem, tévedett — gyenge szóval kívánok felelni — Szemere Attila t. képviselőtársam, mikor ily bírálat alá vette ezen egyesületet és annak vezetőit. Különben az ő megtámadása nem homályosítja el az országos iparegyesület fényét, és nem lankasztotta meg vezetői működését Ebben kívántam válaszolni. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Molnár Antal jegyző: B. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter! B.Dániel Ernő kereskedelemügyi mi niszter: T. ház ! Megvallom, t. ház, hogy nem kis zavarban vagyok, midőn azon feladatot teljesítem, hogy költségvetésemet védelmezzem, mert hiszen a felszólaló t. képviselő urak, a kik költségvetésemmel foglalkoztak, csak igen kis részben támadták azt meg, nagyobb részben pedig jóakarattal, jóindulattal tárgyaltak egyes kérdéseket. Egyes szónokok ritka ismerettel mutattak rá a teendőkre, és rendkívüli ügybuzgalommal tettek jóindulatú javaslatokat és fejezték ki véleményüket, a melyekért én magam részéről csak őszinte hálámat és köszönetemet kívánom kifejezni. Azon felszólalások közül pedig, a melyek a költségvetés el nem fogadására irányultak, — mert mindössze két ily felszólalás volt, — első sorban kívánok foglalkozni Kossuth Ferencz t. képviselőtársam felszólalásával. {Halljuk! Halljuk 0 Kossuth Ferencz t. képviselőtársam tisztán és kizárólag objektív modorban azon nézetének adott kifejezést, hogy nem fogadhatja el a költségvetést, mert a mint az egész költségvetés fel van építve, arra enged következtetni, hogy a nemzetnek hiányzik az önrendelkezés joga, és hogy az egész költségvetésen régigvonúl az, hogy itt bizonyos tekintetben úgy iparunkra, mint kereskedelmünkre nézve le vagyunk kötve, tudniillik azon vám- és kereskedelmi szerződés által, melyet Ausztriával kötöttünk, és a melynek keretén belül lehetetlen úgy fejleszteni iparunkat és kereskedelmünket, mint a hogy azt az ország érdeke megkívánja. (Igás t ügy van 1 a szélső baloldalon.) T. ház! Én abban a nézetben vagyok, hogy ez nem igy van. Első sorban nem érthetek