Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-43

24 0 4S- országos ülés 1897. okosan, hogy ha megragadnak minden alkalmat arra, hogy saját fejlődésüket biztosítsák, és nem zárkóznak el oly intézkedések elől, a melyek közvetlen, szoros kapcsolatban vannak a kulturfejlődéssel, (Úgy van.' balfelől.) és saját sorsuknak előbbre vitelével. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De még egy más szempont is van, a mit felemlíteni akarok, és ez abban áll, hogy ha Fiume őszintén törekszik arra, — a miről erősen meg is vagyok győződve, — hogy közte és Magyarország közt a viszonyok a közigazgatás terén is szorosabbra tűzessenek, mint a milyen őszintén törekedett ezen kérdésnek minden fázisánál, akkor ennek nyilvánvaló tanújelét azáltal szolgáltatja, ha fel is karolja az intézményeket és tettek által fogja megmutatni és fog meggyőzni mindenkit, hogy amire mindenkori kijelentései által készségét nyilvánította, azt az életbe is át akarja vinni. Erős a meggyőződésem, hogy ez az akarat Fiúméban uralkodik is. De épen ezért tartottam szükségesnek ezeket hangsúlyozni, hozzátévén magam részéről azt, hogy ha Fiume mindezektől elzárkóznék, akkor hiábavaló lenne Magyarországnak minden áldozatkészsége, mert ezek nem fognák legyőzni azt a hátramaradást, melyet az elzárkózás maga után vonna. (Helyeslés. Úgy van!) De, t. ház, tagadhatatlan, hogy ezen nagy kérdések elintézésében a magyar kormánynak is szerepe van. Ha valahol, úgy itt van szükség bölcseségre, határozottságra, tapintatra és bizalomgerjeaztégre. Bármelyik hiányozzék ezekből, Fiúménak dolgait nem kezelni, de esetleg károkat lehet okozni. Es itt azt kérdem, t. ház, hogy akkor, a mikor Fiúméban a kormányzói állás üresedésben volt, miféle szempontok, ezélok és törekvések indíthatták a magyar kormányt arra, hogy egy miniszteri tanácsos — bárminő volt is missziója —oda küldessék? Hiszen ép az a körülmény, hogy mindez a kormányzói állás üresedése idején történt, csak felébreszthette a bizalmatlanságot, csak gyanút kelthetett fel, mert mindenki azt kereshette, hogy mi a czél, hová akar ez vezetni és így még ott is, a hol csaknem könnyűséggel meg lehetett volna oldani kérdéseket, nem az előbbre vitel, hanem elodázás következhetett be. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert tény az, hogy ott egy miniszteni tanácsos fungált; tény az is, hogy épen ezen funkczió után közvetlenül állottak elő azon izgalmak, melyekről hallottunk. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) T. ház! Az ilyen kényes természetű kérdésekben nincsen veszedelmesebb, mint a viezkándozás, vagy az a beteges képzelődés, midőn valaki abban a rögeszmében szenved, hogy ő valóban nagy kérdések megoldására vau hivatva, az ilyen kevésbbé előrelátó, kevésbbé február 8-án, hétfőn. megfontolt politika az, mely hozzányúl oly kérdésekhez is, a melyektől gondolkodó és előrelátó emberek óvakodtak mindaddig, míg azok magukat közszükséggé nem növik ki, vagy pedig a megérésnek és megvalósulásnak abba a stádiumába nem jutottak, a midőn azokat a siker reményében felkarolni lehet. (Helyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez gyermekeknél, a kik bizonyos ösztönszerűséggel mennek a tűz felé, nyúlnak a késhez, vagy más veszedelmes eszközhöz: nagy baj, de csak pajkoskodás; hanem, ha ez azok részéről történik, a kik egy ország ügyeinek intézésére vannak hivatva, a kiknek tehát különösen ilyen kényes kérdésekben minden képzelhető tényezőt latba kell vetniök, számon kell venniök, akkor ez már több, mert előrelátás hiánya. Melyik eset forog itt fenn, azt nem tudom, de azt tudom, hogy ezt a kérdést a törvényhozásnak figyelmen kivűl hagyni, vizsgálódás nélkül hagyni nem lehet, mert különben kötelességét mulasztja el. (Helyeslés balfelől.) Felfogásom szerint tehát a t. kormánynak köteleésége a törvényhozással szemben, ha annak tekintélyét megbecsülni kívánja, hogy felderítse mindazon körülményeket, a melyek közelebb Fiúméban felmerültek, és a melyek következtében ott az izgatottság előállt. Kötelessége a kormánynak megmondani azt, hogy micsoda czélzattal küldetett ki az illető miniszteri tanácsos úr és miféle konkrét kérdések merültek ott fel, a melyek megoldás vagy előkészítés tárgyát képezték, minő nézetek merültek fel e kérdésben jobbról és balról is, mert csak ezek összességének ismeretével lehetünk azon helyzetben, hogy ezen kényes kérdésben a kormány politikája felett ítéletet mondhassunk. Én indítványt nem terjesztek elő egyszerűen azért, mert azt leszavazásnak kitenni nem akarom. De ha a ház magát megemberelni akarja, ha a t. kormány a házat tisztelni és kötelességét teljesíteni akarja, akkor nem mulaszthatja el, hogy mindezen körülményekre kiterjedőleg felvilágosítást nyújtson a háznak, mert nemcsak Magyarországnak, de Fiúménak is osztatlan érdekei azok, a melyek megoldására kellő óvatossággal, tapintattal, erélylyel és bölcseséggel törekedni kell és épen azért, mert ez a kérdés ilyen, ezért vetettem fel ezt és nem tehettem, hogy akkor is, midőn már egyéb kérdésben a napi politikával foglalkozni nem kívánok, ezen kérdésre, mint igen fontosra, a ház figyelmét fel ne hívjam. Csakis ezeket kívántam ezúttal röviden előadni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Molnár Antal jegyző: Konkoiy-Thege Miklós!