Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-42

42. országos ülés 1897. f tani kell-e vagy nem. Oly irányban létesítendő módosítás pedig, mely a szólásszabadságot korlátozná, határozott visszaélést képez a kérvényezési jognak terén. Egész erőmmel támogatom tehát Lukáts t. képviselőtársam indítványát. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Perczel Dezső belügyminiszter: T.ház! Azok után a miket a t. képviselő urak e kérvényekre vonatkozólag felhoztak, kötelességemben állónak tartom igen röviden néhány szót elmondani. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztatik emlékezni, midőn szó volt ezen törvényhozási cziklusban, de pár évvel ezelőtt 1891-ben a törvényhatóságok hatásköréről, hogy akkor még azt a hatáskört is, a mit az akkori törvényjavaslat körvonalozott, épen az a párt, a mely most ezt az indítványt annyira perhorregzkálja, mennyire keveslette, és hogy akkor mint a törvényhatóságoknak egyik legfőbb és legkardinálisabb jogát hangsúlyozta itt a szabad kérvényezését. Csodálkozással látom azt, hogy épen most azok az urak, a kik a szabad kérvényezésre oly annyira nagy súlyt helyeztek akkor és az alkotmányos szabadság egy rendkívüli fontos attribútumának tartották, most itt egy olyan inczidensből, hogy véletlenül azoknak a kérvényeknek a tartalma nem felel meg az ő gondolkozásuknak, e fölött felháborodnak és részint irattárba tétetni kívánják, részint, a mint Lukáts Gyula képviselő úr tette, a legelitélőbb és legmegbeesmérlőbb szavakkal fordulnak a törvényhatóságok ezen elhatározása felé. T. ház! Én azt hiszem, épúgy mint minden egyes állampolgárt megillet, kell hogy megillessen minden törvényhatóságot is az a jog, hogy ő rá bízassék, hogy miben akar kérvényezni, és ha a kormány egy vagy más ügyben megtiltaná a törvényhatóságoknak, hogy kérvénynyel forduljanak hozzá, meg vagyok róla győződve, hogy a legélesebb támadásoknak volnánk kitéve épen a t. ellenzék részéről. (Úgy van! jobbflől.) Engedjék meg, hogy a fegyvert visszafordítsam és azt mondjam : Ne akarják az urak ezt és hagyják meg a törvényhatóságoknak kérvényezési jogát a legtágabb szabadságban. Erre nagyon is szükség van. Sajnálom, hogy épen nekem kellett a törvényhatóságokat megvédelmeznem. (Helyeslés jobbfelől.) Ebből a szempontból nagyon kérem a t. házat, hogy a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Lakatos Miklós jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. ház! A t. belügyminiszter úr felszólalására, mintha mi a kérvényezési jogot akarnók megtámadni abban, a midőn az irattárba helyezést javasoljuk, csak annyival ibruár 6-án, szombaton. 211 felelek, hogy ha ez megtámadás, akkor a t. belügyminiszter úr a kérvényi bizottsággal és avval a többséggel együtt, a mely a legfontosabb tartalmú kérvényeknek az irattárba helyezését javasolta, mindannyiszor megtámadta a kérvényezési jogot. (Úgy van! balfelől. Ellenmondás jobbfelöl) Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy oly argumentumot, a mely sokkal messzebb vág, mint a minek a bizonyítására vonatkozik, argumentumnak egyátalán nem fogadhatunk el. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kérvényezési jogot eszünkben sincs megtámadni. (Úgy van! a ssélsö baloldalon.) De igenis, t. ház, azelőtt Magyarországon, abban az országban, a melyet alkotmányosnak neveznek, minden esetre kell, hogy a törvényhozás kebelében legalább is — szelid szóval élve — feltűnést keltsen, ha a magyar törvényhatóságok közt már vannak olyanok, a melyeknek ezen eljárása, a mikor ezt kérvényezik, tulajdonképen a legfontosabb jognak, a legnagyobb alkotmányos biztosítéknak, a szólásszabadságnak korlátozására vonatkozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én legalább azt hittem mindig, t. ház, hogy bármi legyen önöknek a nézetük, ha erre a kérdésre kerfíl a sor, akkor mint egy embernek kellene felállani. (Igaz! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Mert igen helyesen mondatott : el lehet sokat venni az alkotmányból, de ha a sajtószabadságot és a szólásszabadságot korlátozzuk, vagy csorbítjuk, akkor az alkotmány épen attól a támasztéktól fosztatik meg, a mi szükséges annak a fentartására. Ha valaki e házhoz oly kérvénynyel járul, hogy a házszabályok módosíttassanak és ott egyes dolgokat fel is említ, hogy milyen irányban módosíttassanak, méltóztassanak elhinni, hogy akkor mi épen a kérvény tartalmára való tekintettel is kötelességünknek kell, ho«y tartsuk az ilyen kísérleteket a szólásszabadság ellen annyival inkább visszautasítani, mert nem egyesektől, hanem törvényhatóságoktól jönnek. (Ügy vem! a szélső baloldalon.) A magyar törvényhatóságoknak a múltja épen az ellenkezőt bizonyítja. Ha voltak is idők, a midőn a törvényhozás megfeledkezett sokszor legfontosabb jogairól, magyar alkotmányunknak főbiztosítékát képezte, hogy nem akadtak olyankor törvényhatóságok Magyarországon, a melyek azt helyeselték volna. És ha volnának is ott olyan tendencziák, — nem tudom, hogy vannak-e, — de hogy arra támaszkodhassanak valaha, hogy akadtak törvényhatóságok Magyarországon, a melyek már erre a térre jutottak, ezt, úgy hiszem, senkisem akarja, a ki valóságos barátja az alkotmányosságnak. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon.) Én csak ezt akartam megjegyezni az igen tisztelt belügyminiszter úrnak az előadására. Mélyebben a kérvény meritur*