Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

41. országos ülés 1897. február 5-én, pénteken. 189 megnézni, nemesak azt, hogy mennyire van lefoglalva e fizetés; hanem méltóztassék bölcs figyelmét kiterjeszteni arra is, hogy kik a fog­lalók, és hogy kik állanak a foglalók mögött. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És ha ezt a t. mi­niszter úr tisztázni fogja, akkor az egészsége­sebb alapra fog állani az államrendőrség, akkor ott új élet pezsdül és nem fog a közvélemény előtt halálos döfést mérni az államrendőrség tekintélyére egy Chudy-eset, mert akkor az ilyenek ki volnának kerülve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A fizetésről lévén szó, bátor vagyok a t. miniszter úrnak figyelmét a tisztviselőkön kivfíl 200 szerencsétlen rendőrre is fölhívni, a kiknek egy részét egy-két évvel ezelőtt, másik részét pedig közvetetlenűl a kiállítás előtt az államrendőrségnél fogadtak fel. Tisztességgel és becsületességgel vállalkoztak egy hathónapi próbaszolgálatra azzal, hogy a hat hónap letel­tével rendes fizetésbe jutnak. Letették mind a 200-an a hivatalos esküt abban a reményben, hogy ezen esküt tisztességesen megtartva és kötelességeiket pontosan teljesítve kenyérkere­setet fognak találni. A hat hónap letelte után azonban csak huszonöt forint fizetésük van, és a mikor a 400 forint évi fizetés megadását sür­gették, halogatták ezt hónapról-hónapra és még ma sem dőlt el ügyük, és az a 200 ember, a ki próbaidőre volt felfogadva, még ma is csak huszonöt forint fizetést húz. Azt kérdem én a r. háztól, hogy hogyan képzelheti azt, hogy hu­szonöt forint fizetésből családos ember megéljen, a ki egész nap a szabadban van, így a fogyasz­tás is kettős erővel folyik, az emésztés is na­gyobb; hogy képzelhető el, hogy az az ember ne álljon elkeseredve a poszton és a legkisebb balesetre, vagy akármi történjék, némelykor csakugyan elragadtatja magát. Nem bír józanul, tisztességesen gondolkodni, mert Budapesten huszonöt forintból családos ember, mint rendőr, a kinek a tisztességre és becsületre is kell néz­nie, nem élhet meg. De hogy mennyire agyon vannak nyomo­rítva a rendőrtisztviselők és mennyire nem felel meg a mai rendszer, azt nem akarom hosszasan fejtegetni. Csak egyre hívom fel a t. ház figyel­mét. Az elnöki osztályban . egy tisztviselőre évente 2435 ügydarab jut, a közigazgatási osz­tályban 5683, a bűnügyi osztályban, mely egy hatalmas főosztálya a rendőrségnek, mely a közbiztonság szálait a kezében tartja 4044 vizs­gálati darab jut egy évben elintézésre. Az egyes kerületi kapitányságoknál egy tisztviselőre 3657 ügyirat jut. T. ház! ha tekintjük azt, hogy 168 tisztviselő van, s ezen számból a kerületi kapi­tányságokra hetveunyolcz jut, hogy akkor a közrend és közbiztonság ily munkafelosztás mel­lett milyen eredményeket mutathatnak fel, azt mindenkinek a megítélésére bízom, mert az kép­telenség, hogy azok a tisztviselők ily nagy­számú ügyiratokat lelkiismeretesen elvégezzék. Áttérek már most az egyes osztályokra. És itt először is a kihágási ügyeket veszem szem­ügyre. Ebben a házban, különösen a háznak ezen oldalán, mindig hangoztattuk és követeltük, hogy a katonai bíráskodást el kell törülni, mert annál a vádló, a védő, az ítélkező ugyanaz az egy személy, No hát, t. ház, 54.069 kihágási ügyben volt az 1895. évben rendőr a feljelentő, vádló, első- és másodfokú intéző. 54.069 esetben! Itt van a főbibéje a rendőrségnek a kihágási ügyek vezetése körííl. Mert ha egy rendőrtiszt­viselőnek 10—12 kihágási ügyet kell egy nap elvégeznie, hogy akkor hogyan felelhet meg többi hivatásának, az elképzelhetetlen. Pedig van mód rá, hogy ennek elejét vegyük. Méltóztas­sék minden kerületi kapitány mellé egy-egy má­sodosztályú kapitányt rendelni, a ki 1200—1400 fit díjazással van a költségvetésben felvéve, bizzék rá a kihágási ügyek végleges elintézését, mert hiszen az I. osztályú kapitányoknak mindenről kell gondoskodniuk. Tessék a II. osztályú kapi­tányokra bízni a kihágási ügyeket s tessék azo­kat kivenni az általános kapitányság ügyköréből s akkor segive lesz a bajon. Tudom, hogy a kihágási bíróság felállítására hiányzik ma még a pénzfedezet, de a jelenlegi a keretben és lehető a segítség. T. ház ! Legérdekesebb része a rendőrség működésének a nyomozás. Hogy hogyan törté­nik nálánk Budapesten a ryomozás, az igazán nagyszerű dolog. A törvény rossz intézkedése folytáu a kerületi kapitány útján rendeli a fő­kapitány a nyomozást. A kerületi kapitányság­hoz mindig egy felügyelő van beosztva, a ki a nyomozást vezeti. Hát ha a főkapitány nyomo­zást akar rendelni, előbb a kerületi kapitányság­hoz kell átírni, a kerületi kapitánynak a fel­ügyelőt behívni, a megbízást neki megadni s így közvetve történik meg a nyomozás, mi alatt aztán szalad a tolvaj, a betörő, a gyilkos. T. ház! Minálunk a rendőrség ugyanannyi rayonba van beosztva, mint a főváros közigaz­gatási kerületei, tízbe. Bécsben a rendőrségnek 40 rayont állapítottak meg, mert lehetetleség, hogy a felügyelő és a mellérendelt tisztviselők azt az óriási teriiletet maguk képesek volnának rendben, nyilván tartani, Ezért igen t. ház, óhaj­tandó volna és nem is kerülne oly nagy költ­ségbe, hogy kisebb rendőrségi rayonokba osz­szuk be a fővárost, a hol az a felügyelő min­den embert ismer, mindenkiről tudja, kicsoda, micsoda, mert ez az ilyen kis rayonoknál igen könnyű T. ház! A fővárosnak 96 detektivje van. Ezen detektívek működése szét van osztva. Buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom