Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

41. országos ülés 1897. február 5-éu, pénteken. 185 Én ezt az általános kívánságát szó nélkül nem ' hagyhatom, és épen az ellenkezőre kérem a belügyminiszter urat: hogy ezt ne kövesse. Mert ha ez a kívánság teljesíttetnék, ha lehetséges volna nem konkrét esetek, hanem általános vádak alapján általános körrendeleteket kibocsátani: akkor csakugyan íem szabad államban, hanem rendőr-állambau élnénk. Csak ezt kívántam megjegyezni. (Élénk helyeslés a j obiold álon.) Rakovszky István: Személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk!) Az igen tisztelt előadó úr vállalkozott arra, hogy a t. belügyminiszter urat fehérre mossa ott, a hol az szükséges nem volt. (Mozgás. Zaj.) Azt vetette szememre nekem és pártomnak, hogy nagyon természetesnek tartja, ha én osztrák preezedensekre hivatkozom, Szabó István: Ne reflektálj, nem érdemes! Rakovszky István: Én hivatkozhatom oly preczedensekre, a minőkre nekem tetszik, és mindig fogok hivatkozni olyanokra, a hol azt látom, hogy jobbak a viszonyok, helyesebbek, hogy a népnek a szabadsága jobban van megvédve, mint itt. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is személyes kérdésben vagyok kénytelen a most szólott, képviselő úrnak a viszonválaszára felelni, (Halljuk! Halljuk!) Szerinte az előadó úr arra vállalkozott, hogy fehérre mossa a belügyminisztert, ott a hol neki erre szüksége van. (Élénk felkiáltások balfelöl: A hol ssüksége nincs!) T. ház! Akkor félreértettem a szónokot. Csak azt jegyzem meg, hogy én azért nem terjeszkedtem ki arra, a mit a t. előadó úr említett, mert a t. képviselő úr észrevételében nem osztoztam, azt nem helyeseltem, irányadónak el nem fogadtam, sőt épen azzal hogy arról nem is szóltam, jeleztem azt, hogy annak fontosságot sem tulajdonítok. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a szavazás. Úgy vettem észre, hogy magát a tételt senkisem támadta meg, ennélfogva a tétel meg van szavazva. Most javaslatba hozom, hogy a harmadik tételt tndniilik a fő- és székvárosi államrendőrséget és a bevételnek második pontját, tudniilik a fő- és székvárosi államrendőrség bevételét, mivel a két tétel egymással szorosan összefügg, együtt tárgyalja a ház. (Helyeslés.) Együtt tárgyaltatik. Gajári Ödön előadó : E két tétellel^ kapcsolatban, bátor vagyok ismételni a már előzetes felszólalásomban indokolt azon kérésemet, hogy méltóztassék a főváros közönségének a ház asztalán fekvő kérvényét (írom. 75) a belügyminiszter úrnak kiadni. KÉPVH. NAPLŐ 1896 — 1901 III. KÖTET. Lehoczky Vilmos jegyző: Radocza János! Radocza János: T. képviselőház! Magát a tételt megszavazom, miután azonban a székes főváros közönségének az államrenäőrségi quóta leszállítása tárgyában benyújtott felirata, s a mélyen tisztelt képviselőház határozata szerint e tétellel kapcsolatosan tárgyalandó: méltóztassék megengedni, hogy a székes főváros felirata s az abban előterjesztett kérdésre mielőbb felszólaljak. (Halljuk! Halljuk!) Midőn az 1882 : XXXVI. törvényczikk a főváros területén a rendőrségnek egységes szervezettel az állam saját közegei által való kezelését elrendelte, a törvényhozást ezen elhatározással azon magasabb állami szempontok vezérelték, a melyek szükségessé tették, hogy a fővárosi rendőrség akként szerveztessék és kezeltessék, hogy ez a szorosabb értelemben vett helyi városi rendőri teendők teljesítésén kivííl az állami feladatok hatályosabb ellátására képes legyen. Vezérelte továbbá a törvényhozást azon tudat is, hogy oly rendőrség szervezése, minőre egy nagy ország központját képező fővárosnak okvetlen szüksége van, úgy költség, mint a közrendészeti érdekek állandó és biztos kielégítése szempontjából az egyesített városok erejét túlhaladja; és végre vezérelte a külföldi államok és fővárosok példája, a melyeknek úgyszólván mindnyájánál a fővárosi rendőrséget országosan szervezve látjuk. A fővárosok egyesítéséről szóló törvény az államrendőrség költségeihez való hozzájárulás tárgyában azt rendelte, hogy a törvényhozás további intézkedésig az egyesített fővárosokban e czélra 1872. évben fordított összeg ideiglenesen az államkincstárnak megtérítendő. Ehhez képest a főváros 1881. évig átlagos számítás szerint évenként 298.229 forintot fizetett az államrendőrségi költségekhez. Az 1881. évben megalkotott, a Budapest fővárosi rendőrségről szóló törvény 1881. évi XXL. törvényczikk 57. §-a szerint a székes főváros az államrendőrségi költségek 50 százalékát fizeti és ehhez képest míg 1882—1886. évig évenként rendőrségi költség hozzájárulás czímén 404.880 forintot fizetett, ez a hozzájárulási öszszeg 1887. évben már 455.886 frt, 1889. évben 440.000 frt, 1890. évben 506.732 forintra rúgott és évenként emelkedve 1894. évben 533.629 forintra, 1895. évben 526.629 frt, 1896. évben 618.605 forintot tett ki, és a tárgyalás alatt levő' költségvetés szerint 1897. évre már 800.000 forintot meghaladó összegben jelentkezik, vagyis közel 50 százaléknál meghaladja azon összeget, a melyet a székes főváros 1882. évben fizetett. Sérelmes a fővárosra, t. ház, az is, hogy az állami rendőrségi költségeknek ily rohamos emelkedése mellett, a költségek megállapításához, 24