Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-34

34. országos ülés 1897. január 26-án, kedden. 13 kobozzák, sohasem törekedtek arra, hogy a polgárok szabadságát a zsandárok túlkapásainak és önkénykedéseinek alája rendeljék. Az igazi államférfiak mindenkor szent tárgynak tekintették az emberi jogokat és azokat nem a hatalomért, hanem még magasabb czélokért sem eDgedték megsérteni, mert jól tudták azt, hogy az igazi kormányférfiú előtt az emberi jogok megvédésénél magasabb ezél nem lebeghet, ha pedig lebeg, az rosszul van, és nem volna szabad lebegnie. A törpék ellenben, miután érzik egyrészről benső értéktelenségüket, másrészről féltik hatalmukat, nem igen Szoktak válogatni az eszközökben, hanem válogatás nélkül megragadnak minden eszközt, mely előttük jónak, alkalmatosnak, czélravezetőnek látszik, hatalmak biztosítására. T. ház! A szellemi törpékből és poltronokból kerülnek ki a zsarnokok, az országok eltiprói, a szabadság ellenségei és a nép elgázolói. A szellemi törpék azok, a kik korbáescsal és abrakos tarisznyával kormányoznak; a szellemi törpék azok, a kik drákói szigorúságot alkalmaznak még a megtévedettel szemben is, hogy ha az politikai ellenfelük; de készek bárminő bűnre fátyolt borítani, ha a megtévelyedett esetleg a társasághoz tartozik. A szellemi törpék azok, t. ház, a kik előtt semmi sem hitványság, ha az czélra vezet, és semmi sem magasztos, ha abból esetleg káruk lehet; a szellemi törpék azok, a kik előtt az erő a becsület és a hatalom a tisztesség. Adjunk hálát, t. képviselőház, a gondviselésnek, hogy e tekintetben a mi kormányunkhoz semmi szó sem férhet. Adjunk hálát a gondviselésnek, hogy oly kormánynyal ajándékozott meg bennünket, a mely a hazafiságnak és a kormányzói bölcseségnek fényes tükre. Irigyli tőlünk az egész világ és ugyancsak szeretné, ha megkaphatnák legalább egy esztendőre kölcsön. De nem adjuk, de nem engedjük. (Derültség jobbfélöl.) Hiszen akkor ki tartana nálunk rendet? (Halljuk!) Ki tenné akkor hazánkat Eldoradóvá? Mert tagadhatatlan, t. ház, hogy mióta a jelen kormánynak örvendünk, azóta Magyarország csakugyan paradicsommá lett. Hiszen tudjuk, t. ház, hogy itt egyedül jog, igazság és törvénytisztelet uralkodik. (Igás! Úgy van! jobbfelöl.) Hiszen tudjuk, hogy itten nem kormányoznak sáppal; (Úgy van! jóbbfélől.) tudjuk, t. ház, hogy itt visszaélést nem lehet találni. Itt nincsenek viczinalisták. Itt politikai meggyőződéseért nem üldöznek senkit. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Itt kitüntetéseket egyedül csak az igazi érdemesek nyernek. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) Tudjuk, t. ház, hogy itt a vashidakat nem fából csinálják. (Derültség balfelöl.) Tudjuk, t. ház, hogy itt a magánleveleket nem használják fel nyilvánosan olyan czélokra, a melyekre nem volna szabad felhasználni. Tudjuk, t. ház, hogy itt a nagy tolvaj — bocsánat az imparlamentáris kifejezésért — hogy itt a nagy értékeltávolító urakat is utóiéri az igazság sújtó keze. Azért az elismerés koszorúját kel), hogy odarakjuk a t. kormány lábai elé, kell, hogy a magasztalás hangjain szóljunk felőle, mert hiszem megérdemli. Hogyan?! A képviselő urak fejüket rázzák ? (Zajos, hosszas derültség a jobboldalon. Egy hang jobb felöl: Senkisem rázza! Elnök csenget.) Nem hiszik, hogy mindez így van? Kérdezzék meg a túloldalt; az egész nagy tábor bizonyságomra fog szolgálni és mindezt meg fogja erősíteni, a mit az imént mondottam. És mindennek daczára nem akarják hinni ? (Derültség a jobboldalon.) T. képviselőház! Megvallom, hogy bizony nekem is igen nehéz hinnem, és azt kell mondanom, hogy talán nem is tudom elhinni. Ha végig tekintek a közigazgatáson és annak hiányain; ha végig tekintek a políiikán és annak árnyékain; ha végig tekintek a választágokon és az erőszakoskodásokon, meg visszaéléseken, akkor nagyon nehéz elhinnem. Mert t. ház, ugyan mikor volt a választások alkalmával, — hogy csak erre tekintsünk, — annyi visszaélés, mint az épen most lefolyt választások alkalmával ? Mikor volt a hivatalos presszió oly erős, oly nagy. mint épen a mostani? Egyes tisztviselők, jegyzők igazán panaszkodva emlegették, hogy nem szívesen teszik azt, a mit tenniök kell, de kenyerük függ tőle. A t. túloldalon egy képviselő űr, hogyha emlékezetem nem csal, Kristóffy úr mondotta azt, hogy bizony akárhány tisztviselő az ellenzék mellett is kitette magát és azért semmi bántódása nem lett; azért sérelem nem esett rajta. Hát én nem tapasztaltam ilyen esetet, t. ház, de meglehet, hogy úgy van; nem kételkedem a képviselő úr szavában, de azok a tisztviselők, a kik az ellenzék mellett kitették magukat, bizonyára csak olyan kerületekben laktak, a hol a kormánypárt ágy sem volt nagyon erős, és a hol az ő erőfeszítésük mellett se nyerhetett volna diadalt, vagy pedig talán az ellenzéknek kellemetesebb része mellett tették csak ki magukat, de nem a kellemetlenebb ellenzék mellett, mert nagyon szeretném, t. képviselő urak, hogyha Kristóffy úr meg tudná nekem mondani, hogy ugyan hány állami tisztviselő szavazott például Ugron Gáborra, vagy Szederkényi Nándorra, vagy egy Zichy Nándorra, vagy Apponyi Albertre, .... Gr. Zichy Jenő : Vagy Beöthy Ákosra ? Lepsényi Miklós: Azt hiszem, hogy ilyen államtisztviselőket nagyon nehéz volna találni. A hivatalos presszió mellett igen nagy sze-