Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-41

180 11. országos ülés 1897. február ő-cn, pénteken. ismételten nyilatkoztam a házban,, Buzáth Ferencz képviselő úr majdnem szószerint idézte legutóbbi beszédem tartalmát; idézte azt is, hogy én ki­kértem az országos közegészségügyi tanács vé­leményét. De nemcsak ennek a véleményét. Mert nemcsak a közegészségügyi tanácsnak ad­tam ki, — a mely közegészségügyi tanácsot különben nem védelmem alá venni, hanem a t. képviselő úr támadásaival szemben igazolnom kell a tekintetben, hogy mindenesetre rosszul van informálva, téved, ha azt imputálja neki, hogy akár a gyógyszerészet ügyének, akár a gyógyszerészeknek ellensége volna; azt hiszem, ez a kijelentése nem igazságos, sem a tények­nek meg nem felel és azért csak mellékesen czáfolom itt meg, — mondom, nemcsak az orszá­gos közegészségügyi tanácsnak adtam ki a tör­vényjavaslatot véleményezés végett, hanem ki­adtam az országos gyógyszerész-egyesületnek is. Ez jelentését be is adta; az országos közegész­ségügyi tanácsét még nem vettem. Tehát méltóztatnak látni, hogy kérdés is a megérésnek legtermészetszerú'bb stádiumá­ban van, és ha a legközelebbi időben már annyira érett, hogy javaslatot terjeszthessek a ház elé, azt meg is fugom tenni. Ismételten szóba hozatott és beható meg­beszélés tárgyát képezte a házban a lefolyt vita alatt az országos téboly dák ügye. Teljesen igazuk van a t. képviselő uraknak, a kik azt objicziálják, hogy a mi tébolydáink jelenlegi befogadási képessége és száma egyáltalában nem felel meg a szerencsétlen elmebetegek azon nagy számának, a mit a legutóbb általam az országban eszközöltetett összeírás szerint körül­belül 28.000 főnyire tehetek. T. ház! Hogy e részben mi történt, arra szintén hivatkoztam már, hogy a múlt esztendő­ben egy új tébolydát nyitottunk meg Nagy­Kállón, ezenkívül befejeztük és épen a múlt évben adatott át a forgalomnak a gyöngyösi, a kaposvári és a szegzárdi kórháznak tébolydai osztálya; ezenkívül az idén, azt hiszem, már az ősz folyamára elkészülhet a pozsonyi kórház melletti tébolydai osztály. És itt a Thaly Kál­mán t. képviselő úr által tett megjegyzésre ki kell jelentenem, hogy csakis műszaki szempon­tok voltak azok, melyek eddigelé a terv vég­leges megállapítását késleltették. És ha a po­zsonyi tébolydai osztályban nincsen is minden úgy, mint kellene, de azért az ottani állapotokat botrányosoknak állítani egyáltalában nem lehet. Mert a pozsonyi kórház mellé, hogy a tébolydai osztályt befogadhassa, meg kellett venni az úgy­nevezett Prokop-féle házat. Ezen háznak régi helyiségeiről, raktárairól nem lehet ugyan mon­dani, hogy azok egy XIX. századbeli tébolydai kórház fogalmának megfelelnek, vagy igényeit kielégítenék, de mindenesetre oly helyiségben van ez az osztály elhelyezve, a melyben sokkal kedvezőbb ellátásban részestílnek az illető bete­gek, mint a minőkben azelőtt sínylődtek akár házi, akár községi tartás mellett. Ez a kérdés, mondom, annyira előrehaladt, hogy most már ismételt pótlások után a végle­ges terv megállapíttatott és az illető utasíttatott, hogy a részletes terveket készítse el. Én azt hiszem és remélem, de meg is fogok — a mi hatáskörömben áll — mindent tenni az iránt, hogy már a tavasz kezdetén az építéshez hozzáláthassunk. Ez idő szerint a pozsonyi tébolydában körülbelül 110 tébolyodott van el­helyezve. Azonkívül, épen azért, mert nagy súlyt helyezek a tébolyodottak ügyének országos jelen­tőségére, az 1896-iki esztendőben kiküldöttem egészségügyi osztályomnak főnökét, valamint a tébolyda-ügy ez idő szerinti legjelesebb szak­értőjét, dr. Niedermann Gyula lipótmezei orszá­gos tébolyda-igazgató urat a külföldre, hogy az ott létező tébolydák és hasonló czélra szolgáló más intézetek berendezését és viszonyait tegyék beható tanulmány tárgyává. Ezek többheti út­jokban a kontinensnek összes nagyobbszerű tébolydáit meglátogatták, sőt nemcsak ezt, ha­nem figyelemmel voltak a tébolydai ügy köz­igazgatási rendezésére is. Az ő jelentésükből arra a meggyőződésre jutottam, hogy igenis nagy fontossága van a tébolydákra nézve világ­szerte lábrakapott koloniális rendszernek, a mely egyfelől kevesebbe kerül egy-egy betegnél évente és naponta, másrészt sokkal elviselhetőbbé teszi azoknak sorsát, és sokkal nagyobb százalékát nyújtja a gyógyúltaknak, mint az eddigi zárka­rendszer. Tehát e részben is folytatom a tanul­mányokat és miután eddigelé azt, a mit inten­dáltam és a miről jelentést is tettem tavaly a törvényhozásnak, megvalósítani nem sikerűit, talán módunkban lesz legközelebb egy ilyen koloniális tébolydát állami költségen és állami kezelés mellett fölállítani. (Helyeslés.) T. ház! Hogy a körorvosoknak dotácziója gyenge, és hogy a körorvosoknak fizetése nem rendesen folyik be, arról — sajnos — jjekem is tudomásom van, de e tekintetben azt kell a háznak tudomására hoznom, hogy azt, a mit adminisztrativ úton e kérdésnek elviselhetőbbé tételére tehetünk, megtettük, a törvényhatósá­gokat ismételten felhívtuk, hogy hassanak oda, hogy a körorvosok amúgy is szerény fizetésü­ket rendesen és pontosan megkapják. Most még Buzáth Ferencz képviselő úr egy állítását kell tévesnek jeleznem, mely arra vonat­kozik, hogy hány százalékot tesz ki a beteg­ápolási adó az egyes törvényhatóságokban, mert ő azt állította, hogy 6—7°/o van a legtöbb tör-

Next

/
Oldalképek
Tartalom