Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-38

112 38. országos ülés 1897. január 30-án, szombaton. hívebben és igazabban, mint a képviselőház elé terjesztett kérvény. És hogy ezen kérvényeknek mi az elintézési módja, arra igen helyesen mondta Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy a ház e tekintetben igen közönyösen jár el. A kérvények legnagyobb része figyelembe sem vétetik, hanem visszaadatik a kérvényezőknek, vagy irattárba tétetik. Másik része kiadatik a reszortminiszternek De még az esetben sines a háznak semmi remédiuma, ha pártolólag adatik ki a kormánynak, mert ez sem a háznak, sem a kérvényi bizottságnak abszolúte semmi jelentést tenni n^m tartozik arról, vájjon teljesítette-e a ház határozatát. Ez az eljárás illuzóriussá teszi a kérvényezési jogot és megingatja azt a bizalmat, melylyel az állampolgárok jogaik tudatában, az ország első alkotmányos testületéhez fordulnak. Hisz e kérvények fontosságát az a körülmény is indokolhatja, hogy nem néhány ezer, hanem több ezázezer állampolgár fordul bizalmával a házhoz, abban a hitben, hogy a nemzet érdekében álló igazságos kívánságát a ház a legalaposabb figyelembe veszi. Szerintem a ház legalább annyi revereneziával tartozik ezen több százezer polgárnak joga és bizalma iránt, hogy nem térhet napirendre ezen kérvények felett. Nem mondom, hogy érdemleges tárgyalásba bocsátkozzunk ma, de legalább adjuk ki a kormánynak ezeket a kérvényeket, hogy tudja, miféle óhajjal járult a házhoz több százezer polgár. Ezért pártolom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványát, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző : Hegedüs Sándor! Hegedüs Sándor: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr először a kérvények tárgyalására vonatkozólag egy általános észrevételt tett, mely úgyszólván szemrehányás a háznak, hogy az a kérvényezési jogot kellőképen nem respektálja, és hogy

T igen közönyösen jár el a kérvényekkel szemben. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van!) Én ezt nem tapasztaltam; különben minden a kérvények tartalmától függ. Ha a kérvény fontos és megoldandó kérdésekre vonatkozik, akkor az illető törvényjavaslatokkal együtt mindig kellő méltatásban szokott részesülni. Kénytelen vagyok azonban konstatálni, hogy vannak oly kérvények is, melyek valami nagy figyelmet nem igen érdemelnek. Ez a kérvény nem tartozik azok közé és így e megjegyzésemet erre nem is vonatkoztathatom. De ennek sorsát is tartalma döntötte el, mely szerint utasíttatik a kormány, hogy tegyen előkészületeket az önálló vámterület felállítására. Ha tehát kiadatik a kormánynak, ez az utasítás azt kötelezi is. Ez pedig a dolog érdemleges elintézése, a mely elő! pedig ki akar térni nemcsak a szabadelvű párt, hanem mint vettem észre Horánszky Nándor t. képviselőtársam is. Azt higzem, igen helyesen cselekszünk, mert ha elfogadjuk Kossuth Ferencz képviselő úr indítványát, miszerint a kérvény ezen tartalommal, ezen utasítással pártolólag adassék ki a kormánynak: ez azt teszi, hogy köteles a kormány az önálló vámteiületre vonatkozó intézkedéseket megtenni, és semmiféle tárgyalásba, alkudozásba, esetleg egy közös vámterület alapján bele nem bocsátkozhatik. Ez elvágja az utat, elvágja a kérdést, elvágja a gordiusi csomót, (ügy van! jobbfelöl.) Ez lehet álláspontja, a mint tudom is, hogy álláspontja Kossuth Ferencz t. képviselőtársunknak és pártjának, de nem lehet álláspontja azoknak, kik a közjogi alapon indulnak és esetleg a közös vámterületet fentartani kívánják. És itt szándékosan szitrtam közbe ezt, hogy: esetleg, mert a mint nekünk minden áron az önálló vámterület nem kell, úgy minden áron a közös vámterület sem kell. (ügy van! jobbfelöl.) Epén azzal tanúsítanánk tiszteletlenséget az ügy és az ország érdekei iránt, ha ily kérvény tárgyalása alkalmával ily nagyfontosságú dolgot inczidentaliter elintéznénk, (ügy van! jobbfelöl.) Mikor tudjuk, hogy a dolog érdemileg a ház elé kerül; hiszen minden előkészület, minden tárgyalás arra kontempláltatik; legyünk egy kis türelemmel; nem tanúsítunk tiszteletlenséget azon százezer iránt, a kit Tóth t. képviselőtársunk említett, mert hiszen nem azt mondtuk, hogy avval nem fogunk foglalkozni, nem azt mondjuk, hogy nem méltatjuk, nem azt mondjuk, hogy közönyösek vagyunk e kérdés iránt, hanem azt, hogy irattárba teszünk egy ilyen egyoldalúan utasító kérvényt, hogy ilyent egyoldalúan és inczidentaliter megoldani nem akarunk. (Helyeslés jobbfelől.) Csak eat teszi a mi álláspontunk, midőn a kérvényi bizottság javaslatát pártoljuk. Még csak azt teszem hozzá, hogy a mi Polónyi Gréza t. képviselőtársam egyik figyelemreméltó megjegyzését illeti, hogy tudniillik ez taktikai szempontból hibás eljárás lenne; ez nézetem szerint téves. Miért? Mert Ausztriával szemben az, hogy evvel a kérvénynyel mi történik, hogy a kormánynak adatik-e, vagy az irattárba tétetik-e, abszolúte befolyást az ottani állásfoglalásra vagy kapaczitáczióa, vagy a mi állásfoglalásunkra abszolnte befolyást nem gyakorol. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát fogadják él!) Ha egyidejűleg állást foglalnánk, az természetesen útját vágná minden tárgyalásnak, a mit mi nem akarunk. (Mozgás a szélső baloldalon.) Másfelől azért sem lehet ezt tenni, mert úgy az a nyilatkozat, a mit Horánszky Nándor t. képviselőtársam tett, valamint, azt hiszem, minden