Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-29
29. országos ülés 1897. január 20-án, szerdán. 181 micsoda szemüvegen át nézi a képviselő úr a közviszonyokat Magyarországon; hanem én legalább is annyit vindikálok magamnak, hogy ismerem úgy, ha nem jobban, a népet, mint a t. képviselőtársam, mert már kjromnál fogva is többet volt alkalmam a nép közt megfordulni, mint ő neki. Én azonban úgy látom, hogy ez a dolog egészen máskép vaD. Hogy is lehetne ezt állítani ? Micsoda oka volna ennek a magyar népnek, hogy lelkesedjék a konzervativizmus mellett? Minek köszönhet mindent a magyar nép ? (Igás! Úgy van ! jobbfelöl.) Méltóztassék a történet fejlődését tekinteni. Talán a konzervativizmus szabadította fel a földet a nép számára? Talán a konzervativizmus adta a népnek a tulajdonjogot a földhöz? Talán a konzervativizmus szüntette meg az úrbért, a jobbágyságot? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Talán a konzervativizmus szüntette meg a botbüntetést, a derest, mikor még 25 esztendővel ezelőtt is akadt épen a konzervatív táborban, a ki azt mondta, hogy még ezek megszüntetésére sem érett a nép ? Vájjon a konzervativizmus volt-e az, mely a népnek vállairól levette a pénzadó egyedüli viselésének kötelezettségét? A konzervativizmus volt-e az, mely a véradó szolgáltatását csak a nép vállairól levette? Vájjon nem a liberalizmus és különösen a magyar középosztály juttatta ehhez a magyar népet? (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ezek után úgy állítani oda a dolgot, mintha itt Magyarországon a nép nem lelkesednék másért, mint a konzervativizmusért, vagy teljes félreértése a helyzetnek, vagy egy roppant nagy szubjektív tévedés. De tegyük fel, — én ugyan nem engedem meg, hogy úgy van, — hogy a t. képviselő úrnak igaza van, engedje meg, hogy én két őszinte kérdést intézzek hozzá. Ha csakugyan igaz az, hogy rendkívüli konzervatív erő nyilvánul a magyar népben, hogy a magyar népben találhatja fel legjobban a konzervativizmust s hogy nekünk annyira szükségünk van a konzervativizmusra, akkor iniképen van az, hogy sem az én t. képviselőtársam, sem pedig mások nem egy konzervatív pártot akarnak ebben az országban alakítani, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) nem akarják megújítani a régen fennállott, de azóta teljesen elenyészett konzervatív pártot, hogy ha arra számítanak, hogy nemcsak a művelt osztályokban, hanem a népben magában ennyi támaszt és pártolót találnak, hanem néppártot alakítanak ? Azt hiszem, ez nagyon egyszerű s hogy megkiméljem t. képviselőtársamat a válaszadástól, elmondom magam. Egyszerűen azért, mert úgy ő, mint azok, a kik a néppártot voltaképen létrehozták, tudták, hogy Magyarországon ilyesmivel a mostani időben elöállani teljes lehetetlenség, mert már a kezdeményezés első lépése a kudarczot hozná magával (Helyeslés jobbfelöl.) Nézzünk körűi a közéletben szereplő egyéneken, azt hiszem, senkisem fog engem megczáfolni abban, hogy egy kezem ujjain előszámlálhatnám mindazokat a férfiakat, kik nyíltan konzervativeknek akarták és merték magukat vallani. Ha megczáfol ebben, én azt szívesen veszem, de azt hiszem, ez teljes lehetetlen. Én elismerném jogosultságát, czélszerűségét és hasznát is annak, ha itt alakulna egy konzervatív párt, a mely csakugyan konzervatív párt lenne és nem reakczionárius, mert ez közügyeink fejlődésében s különösen a pártok közötti viszonyra való tekintettel sok üdvöset idézhetne elő. Ha pediglen ők is belátják, hogy egy konzervativ pártalakulást kezdeményezni ez idő szerint Magyarországon lehetetlen, akkor van fí még egy kérdésem a t. képviselőtársamhoz. 0 tegnapi beszéde végén azt mondja, hogy ő feltalálta a konzervativizmus csíráját a néppártban. Hogy ezt miként találta fel, azt én nem tudom, és épen azért akarom én azt a kérdést intézni hozzá, hogy ha annyira szükségesnek tartja a konzervativismust, akkor, mikor a néppárt programmját megállapították, a mikor ennek a programmnak összeállításánál a legnagyobb gonddal kiterjedtek a legkisebb részletekre is, a midőn 11 vagy hány pontban összefoglalták a néppárt programmjának lényegét, hogy történt az, hogy egy ily fontos körülményt, ily fontos elvet azon pontozatok egyike sem említ fel, és hogy volt lehetséges, hogy ezt a kérdést a programúiban egyáltalában nem tárgyalják? Hogy lehetséges az, hogy ha végigtekintünk a múlt esztendő nyara és ősze folyamán tartott vasárnapi népgyűlések egész sorozatán; ha végigtekintünk itt a képviselőházban, úgy a múlt gyűlésen az egyedüli néppárti képviselő, Zelenyák János által elmondott beszédeken, valamint a most megszaporodott néppártnak itt megszólalt összes szónokainak beszédein, még soha kifejezve nem találtuk? Legfeljebb Asbóth János t. képviselő úr minapi beszédében találjuk csak úgy mellesleg érintve, talán mintegy előre bejelentő ízelítőül a konzervativizmust. Én tehát mindezek alapján azt hiszem, hogy a t. képviselő úr nagyban tévedett, a mikor a dolgot úgy állította oda, hogy nálunk a magyar népben van a konzervativizmusnak legnagyobb támasza, és hogy a magyar nép egyéb után nem vágyódik, mint a konzervativizmus után. (Úgy van ! jobbfelöl.) Teljesen téves a t. képviselő úrnak az az állítása is, hogy a liberalizmus ekéjével felszántott talajban burjánzik fel leginkább a korrupczió, a zsarnokság és a rideg szervilizmus. Azt hiszem, hogy ő mint gazda legjobban tudja, hogy minél intenzivebb és minél jobb a szántás, annál kevésbbé burjánozhatnak fel a gyomok. És ha mégis vannak ilyenek, a mint
