Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

25. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. m korrumpálni erkölcseinket és sérteni legszentebb érzelmeinket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn tehát én a költségvetést megtagadom azért, hogy ezzel elvonván a végrehajtó hatalomtól az eszközöket, a fennálló kormányrendszernek a megbuktatását elősegítsem, lehet, hogy talán azon szemrehányással fogok találkozni, hogy hiszen nekem tudnom kellene, hogy a költségvetés soha«em a kormánynak s-iavaztatik meg, hanem azt az országnak kell megszavazni. Legyen bár ez a szemrehányás jogosult vagy nem, az csakugyan bizonyos, hogy a költségvetési vita a legkéznélfekvőbb, a legalkalmasabb és leginkább igénybe veheti) mód, ót és eszköz arra nézve, hogy megmagyarázhassuk, hogy mi lehetne ebből az országból, mi lehetne a magyar népből és a magyar nemzetből, ha nem egy olyan gyámoltalan kormány képviselné az érdekeit, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj jobbfelöl.) és hogy ha nem egy oly parlamenti többségtől, mint az ottan, függne ennek az államnak a kormányzata. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nekünk, a kik a háznak ezen oldalát foglaljuk el, mindig és minden alkalommal le kell rántani a magyar nemzeti közállapotokról a nagy hazugságoknak azt a leplét, melyet arra egy álnok kormányzat ráborít. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Le kell rántani mindig, mert ezen álnok rendszer czélja az, hogy a nemzet közvéleményét áltassa és az országot a saját sorsának felismerésében megtéveszsze, egyszerűen megcsalja. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi mindig és minden alkalommal egész erőnknek latbavetésével és erkölcsi tisztaságunknak egész súlyával fogunk küzdeni a miniszterelnöki székből és a kormánypártnak padjairól hirdetett modern macehiavellizmusnak rút szelleme ellen, a mely leghatározottabb ellentéte annak a szellemnek, a melynek neve: hazafiság és tiszta erkölcs. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Én a magyar hazafiságnak és a tiszta erkölcsnek a nevében ezt a költségvetést visszautasítom (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és a függetlenségi pártnak, Kossuth Ferencz által beadott határozati javaslatot pártolom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha visszatekintek a költségvetési vita eddigi folyama alatt ellenzéki részről mondott beszédek tartalmára, konstatálnom kell, hogy az, a mit a t. képviselő urak a költségvetés ellen szakszem pontból, tehát akár budgetáris, akár közgazdasági vagy financziális szempontból felhoztak, egészben véve sem nagyon sok, és így én is abban a helyzetben vagyok, hogy, a midőn e felszólalásokra reflektálok, nem leszek kénytelen nagyon hosszú ideig igénybe venni a t. képviselőháznak becses türelmét. (Halljuk! Halljuk!) Oly támadásokra, mint a minőt az imént Polczner képviselő úrtól hallottam, bővebben reflektálni nem kívánok. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalról: Na<jyon kár ! Zaj. Elnök csenget.) Az a vád, a melyet a t. képviselő úr ezen párt ellen és illetőleg a miniszterelnök úr ellen emelt, a midőn megvesztegetettséggel vádolta őket, alakilag el lett intézve azon rendreutasítással, a melyben a képviselő urat a t. elnök úr részesítette, tartalmilag pedig oly képtelenséget foglal az magában, hogy nem akarok v-le foglalkozni, (Helyeslés jobbfelöl.) mert nem kivánok ennek legkevósbbé sem komoly színezetet adni azáltal, hogy azzal bővebben foglalkozzam. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon ) A t. képviselő uraknak egy része oly thémákkal foglalkozott, a melyek egyáltalában nincsenek összeköttetésben a költségvetéssel. így Polónyi képviselő úrnak egész beszéde a quóta-kérdés megoldásának alaki momentumaira vonatkozik, a mi kétségen kivül igen érdekes ós fontos kérdés, de a költségvetéssel semmi összefüggésben sincsen. Több képviselő úr a néppárt részéről, így Major és Buzáth képviselő urak is, bizonyítgatták a néppárt létezésének szükségét és hasznos voltát, és ezekhez csatlakozott tegnap Asbóth képviselő úr is, a kinek felszólalása után egyáltalán semmi kételyünk sem lehet már e párt létezésének hasznáról, mert a t. képviselő úr konstatálta, hogy ez a párt van egyedül hivatva a magyar szent koronának fényét fentartani, (Derültség jobbfelöl.) annak összes prerogativ hatalmát és nimbuszát megvédeni; (Derültség jobbfelöl.) ez a párt van hivatva helyreállítani a vallási békét (Derültség jöbbfelöl. Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és azzal együtt a megingatott nemzeti egységét. Ily nyilatkozat után, t. ház, kétségkívül el kell ismernünk azt is, hogy ez a párt tényleg konzervatív irányú, a mit annál inkább kell hinnünk, mert a t. képviselő úr tegnap mint e programm egyik alaptételét állította fel azt, hogy ki kell terjeszteni a választói jogot. Nem mondta ugyan, de azt hiszem, úgy értette, hogy legalább is az általános szavazati jog határáig. (Ellenmondás a baloldal hátsó padjain. Zaj. Elnök csenget.) Ezek, t. ház, mind igen érdekes és tanulságos dolgok, de a költségvetéssel összefüggésben nincsenek. Voltak mások, — hivatkozom gróf Benyovszky képviselő úrra, — a kik elismerték a költségvetés realitását. Azonban a kormány iránt nem viseltetvén bizalommal, a bizalmat-