Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

24. országos ülés 1887. január 14-én, csütörtökön. 85 mékben ezt az ellenmondást felvilágosítsák és eloszlassák, mondom, evvel a kiszakított hitoktatási órával, a mely parallel megy az egész neveléssel, de avval összefüggésben nincsen, a keresztény szellemet egyik nemzedékről a másikra áthárítani nem lehet. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Innen van, hogy protestáns testvéreink igen helyesen nagy szívóssággal ragaszkodnak tanszabadságukhoz és autonóm tanintézeteikhez. Ezen autonóm tanszabadságot és tanintézeteket fenn akarják tartani a katholikusok is, természetesen azok, a kik a keresztény szellemet fenn akarják tartani és a következő nemzedékre át akarják hárítani, nem azok, a kik ez iránt közönyösek. Már most, hogyha egy aggódó ember hallja azt, hogy a Lipótváros, egy olyan előkelő és nagy tekintélyű választókerület választói előtt egy oly kiváló férfiú mint Mezei Mór t. képviselőtársam (Derültség a baloldalon.) kijelenté azt, mert ha jól emlékszem, erre irányúit programmbeszédje, — hogy az egyházpolitikai reformok még nincsenek befejezve, mert még meg kell valósítani az összes oktatás államosítását, kérdem, nem merűlhetnek-e fel oly aggodalmak és okvetlenül lelkiismeretlen ámításnak kell-e azokat bélyegezni, hogy tényleg léteznek igen befolyásos oldalról támogatott és portált tendencziak, a melyek meg akarják támadni és ki akarják küszöbölni, nem mondom a keresztény vallásnak külső czeremóniáit és szimbólumait, mert hiszen azokat még megtűrik, de igenis ki akarják küszöbölni és meg akarják támadni a keresztény szellemet. (Igaz! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) És ha tekintetbe veszszük, hogy tényleg úgy áll a dolog, hogy a Lipótváros oly nagytekintélyű választókerület, mely évek óta kívánságaival és felfogásával jelentékeny mértékben mérvadóvá vált Magyarország kormányzatában (Derültség a baloldalon.) az egyházpolitikai refomtól a börze reformjáig és az e^ész közgazdasági politikáig; okvetlenül rosszhiszemű ámításnak kell-e azt bélyegezni és nem lehet-e azt mondani, hogy az igen komoly, jóhiszemű aggodalom. És ha mi, t. ház, itt azért jelentünk meg és erre el vagyunk határozva, hogy ezen tendencziával szemben felvegyük a küzdelmet a végsőig és ha ennek folytán bekövetkezhetik az, hogy az immár hat évig tartó és évről-évre fokozódó úgynevezett kultúrharca nálunk is odáig fejlődik, a hova fejlődött annak idején Németországban és Olaszországban, ha itt is meg fog történni, hogy becsuknak papokat, megtörténhetik itt is, mint ott megtörtént, hogy ecbsuknak templomokat is. (Nyugtalanság a jobboldalon.) A mit a párt egyes tagjai enuncziálnak, azért felelnek ők; a mit a párt enuncziál, azért felel a párt. Mi tőlünk távol áll az, hogy elmenjünk a szellemi szabadság azon leigázásáig, hogy úgy fogjuk tel a pártdizcziplinát, hogy a ki ezen párthoz tartozik, annak abdikálni kell a saját eszével való gondolkozástól. Ez az, a mi a Wlassics-féle jóslatot beteljesíthetné. Párttá minket az tesz, a mi közös törekvésünk és közös meggyőződésünk: megvédeni Magyarország törvényes fennálló alkotmányos intézményeit mindenkivel szemben, támadják meg azokat, a hogy a választásoknál történt, akár felülről, a kormány részéről, akár alulról. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Annyi politikai és nemzetiségi ellentét közt, a melyben minden igaz ok nélkül beledobott a vallásháború, azt, a miben mi a magyar nemzeti állam egységének nemcsak szimbólumát, hanem legtöbb összetartó kapcsát, garancziáját látjuk és a mi nekünk egyúttal vallásos szentség is, a magyar szent koronát fentartani, megoltalmazni minden alkotmányos prerogácziójában, hatalmában, fényében és nimbuszában. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Helyreállítani a vallási békét és az önök által azzal együtt megingatott nemzeti egységet. (Úgy van! a haloldal hátsó padján.) De, t. ház, hitünk és meggyőződésünk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha tiszteletben tartunk és tartatunk minden vallásos meggyőződést. A zsidókét is. És nekem mindig legnagyobb elégtételül fog szolgálni, hogy annak idején egyetlen beszédem elégséges volt arra, hogy elhárítsak egy attentátumot, mely megindult az orthodox zs:dók vallás- és lelkiismereti szabadsága ellen. (Ellenmondások a jobboldalon.) De mi, és ebben van köztünk a különbség, ezt a kereszténységre, a protestantizmusra és katholiczizmusra egyaránt kívánjuk. (Zaj a szélső baloldalon.) Mi nem vagyunk felekezeti párt; mi politikai párt vagyunk. Mi saját egyházi életünk érdekeit, saját vallási érdekeinket megvédeni és ápolni fogjuk annak helyén, módján, idején, s ezért folytatni fogjuk a katholikus gyűléseket mindaddig, míg a katholikusoktól meg lesz tagadva az, a mi meg van adva minden más hitvallásnak ebben az országban, hogy ezen gyűlések intézvényes alapon, a katholikus autonómia alapján tartassanak. De jól mondta mukkor t. barátom Mócsy Antal, hogy Boraiuk nyitva állanak minden vallásos meggyőződésnek, mert tisztelünk minden vallásos meggyőződést annyival inkább, mentől őszintébb s igazabb, csak egy van kizárva soraink közül: az az intoleranczia, mely épen a vallásos érzületek és meggyőződések ellen irányoztatik. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Végűi meg akarjuk oltalmazni ennek a földnek népét az anyagi és erkölcsi