Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-24

80 24. országos ülés 1897. január lé-én, csüt8rt8k5n. ságának statisztikai kimutatásai sohasem lettek ily részletesen itt a parlamentben felolvasva. Arányi Miksa: A külföldiek is! (Egy Jiang a szélső haloldalon: Kissé aránytalanul! Derültség.) Pichler GyőZŐ: Én nekem csak egyetlenegy kérdésem volna Arányi t. képviselő úrhoz: Vájjon azokból a statisztikai adatokból, a melyeket mindenesetre utánjárással és kitűnő szorgalommal grnppirozott, ámbár csak az a baj, hogy a statisztikai adatokat sokfélekép lehet gruppirozni, s ha nagyon szépen megkérném Arányi képviselő urat, nem volna-e képes ép az ellenkezőt kimutatni, mint a mit itt kimutatott? És bátorkodom kérdezni, hogy mikor ő itt beszélt a takarékpénztári könyvecskék számának emelkedéséről, és a mikor beszélt arról, hogy a biztosított összegek mennyire emelkedtek, miért nem mutatja ki statisztikailag azt, hogy hány magyar záloglevél tartózkodik örökké külföldön? Hiszen a mi adósságunk mind külföldi tőkepénzeseknél van; alig-alig van valami itt benn. Arányi Miksa: Minden évben kevesebb van külföldön! Pichler GyŐZő: Azt hiszem, sem én, sem senki e házban nem igen fogja megérni azt az időt, hogy semmi se legyen külföldön! Az egy nagyon-nagyon irreleváns fogalom. Az a kérdés: mennyi van most külföldön, és a statisztika dolga volna összearányítani ezt azzal a fogyatkozással. Nagyon hálás dolog lenne kimutatni, hogy meddig fog ily mértékben fogyni, míg végre semmi sem leend külföldön, roppant csekély, minimális, alig egynegyed vagy pláne egynyolczad százalék ez a fogyatkozás az én legjobb tudomásom szerint. Szívesen fogadom, ha lesz oly kegyes ezt a perczentuácziót megczáfolni. De aztán azt akarom én kérdezni, midőn a biztosítási kötvényeket emlegeti, — méltóztassék egyszer kifejtve kimutatni a statisztikából, hiszen nem kell ahhoz olyan nagy utánjárás, — hogy a díj kötvény ékből és díjakból mennyi megy át külföldre és mennyi marad itt az országban. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Tessék összevetni a külföldi biztosító-társaságoknak a kimutatását, és méltóztassék kimutatni például a NewYorkban levő biztosítási társaságok bikineeából, hogy mennyi a Magyarországból befolyt díjtételek összege. Azt hiszem, hogy ezt azért nem méltóztatott feltüntetni a képviselőtársamnak, mert nagy elfoglaltságában ezen reá nézve nagyon nehéz utánjárásra nem volt ideje. (Derültség.) T. ház! Én tartózkodni akarok attól, hogy itt az egyes igen tisztelt előttem szólók szavait elbíráljam, hanem átugorva a vita két napját, áttérek a mai vitára, és pedig a mai vitában résztvett s a túloldalhoz tartozó képviselő urakra. Az első szónok, a ki itt ma felszólalt, Lévay Lajos képviselő úr volt. Lévay Lajos képviselő úr a legnagyobb vebemencziával az erkölcsöt, és a liberalizmusban lévő erkölcsi érzületet hangoztatta. Kiváncsi vagyok én, és kérdem a túloldaltól is, vájjon ellenmond-e nekem, hogy az nem mód erkölcsöket hirdetni, hogy egyszer ide bejutva, egyszer felszólalva, erkölcsiséget hangoztatnak egy más párt erkölcstelenségéből élősködve, hanem csak úgy ér valamit erkölcsöt hirdetni, hogy az, a ki hirdeti, ne csak itt tegye azt, hanem mindenütt a hazában is tettel hasson oda, hogy a szabad, tisztességes, alkotmányos választások piszkos üzelmekké ne fajuljanak el. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Kegyes elnézésüket kérem, ha bizonyos hevességgel ejtettem ki ezen szavakat; utalhatok egyrészt fiatal koromra, melylyel együtt jár, hogy midőn a fiatal emberek ily megalkuvásról hallanak, mély megbotránkozás fogja el őket, mert, sajnos, ők nem jutottak annyi tapasztalatra, hogy keserűségükben elhallgassák azt, mint azt a párt öregebbjei teszik. (Helyeslés a szélső baloldalon.) É<s épen azért, mert én erkölcsi alapon állónak nem látom az igen tisztelt előttem szóló képviselőtársam mandátumát, mert ha megrótták a miniszterelnök urat, hogy vásárlás volt a mandátumokban, a miniszterelnök úr nagyon elnéző volt vele szemben, hogy mint védőeszközt fel nem említette, mondván, hogy a mit én tettem, az nem volt vásárlás, ha akartok vásárlásról hallani, kérdezzétek meg Lévay urat. Volt eset arra, hogy politikai küzdelemben a választások alkalmával az elbukott párthoz tartozó hívek elkeseredve, kihágásokat követtek el, de mikor egy párt elbukott, hogy akkor az ott egybegyűlt szavazók — mint az Lévay úr kerületében történt — sírva fakadjanak mind és sírjanak a keserűségtől, hogy az előfordulhasson, hogy ők odaálljanak nyolczszázan és mégis tiz szavazattal ellenük bejöjjön egy ember összejátszás és vásárlás utján.... (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mintha csak a véletlen ép a mai napon az ellenzéknek minden vádjait be akarta volna igazolni azon választásokra vonatkozólag, melyeket erkölcstelenségnek, a melyekből származó többséget erkölcsi stílyedés által szerzett többségnek jelezte itt akárhány szónok, felszólalt itt a túloldal egy másik tagja is. Én óvakodtam a bírálat terére lépni, nem éreztem magamban elég erőt, elég hivatást, és midőn az ellenzéknek kiváló vezértagjai a felirati vita alatt ostorozták a visszaéléseket, elégnek tartottam azokkal való együttérzésem kifejezésére, ha helytelen, a mit azok mondottak. De mikor itt egy az enyémmel teljesen ellenkező politikai alapon álló, de vezérpolitikusát a nemzetnek, Apponyi