Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

23. országos ülés 1897. jannár 18-án, sserd&n. 63 van, ügye a belügyminiszternél van; ez idő szerint én önt meg tudom menteni. Lássa, mikor Mátéfy Kálmán elkövette Ugron Gábor személyével szemben a mentelmi jog megsértését, nyomorult 50 frtra büntettettem. Ebből láthatja ön, hogy a ki itt ebben a vármegyében a megyei kormányzat szelleméhez tud simulni és alkalmazkodni, annak a fegyelmi ügyei kimélettel intéztetnek el, azoknak dolgai azonban, a kik az ellenzéki árnyalattal tartanak, a kik egyáltalában a politikába avatkoznak, azok nem számíthatnak az én irgalmamra és kegyelmemre.* Tovább megyek. Ez az úr azt hirdeti, hogy neki Csongrád vármegyében teljhatalma van. Hát kérdezem, ki adta neki ezt a teljhatalmat, mert a törvény nem adta. Hol veheti egy főispán azt a bátorságot, hogy azt merje hirdetni és mondani, mintegy megfélemlítésére egy egész vármegye közönségének, — hogy »én itt diktálok és arról biztosítalak benneteket, hogy a mit én akarok és teszek, azt a kormány jóváhagyja.« Nem hiszem, hogy akár a miniszterelnök úr, akár a belügyminiszter úr, akár az igazságügyminiszter, vagy a kormánynak bármely tagja, sőt a kormánypártnak bármelyik tagja elhinné és felhatalmazást adna arra, bármely főispánnak Magyarországon, hogy ekképen traktálja magát egy vármegye közönsége előtt. Egy azonban bizonyos, én erről magam mint tényről számolhatok, hogy Csongrád vármegyében azóta, hogy ez az úr kormányozza, illetőleg agyon közigazgatja ezt a vármegyét, a tisztviselők lelkéből a politikai élet iránti érdeklődés teljes mértékben ki van ölve. Ám nem bánom, nem is óhajtom, hogy a tisztviselő gyakoroljon a politikai életben döntő befolyást, mert ezen döntő befolyásnak rendszerint erkölcsileg a nemzet iszsza meg a levét, és pedig nem azon lelkesítő irányban és arányban, mint azt imént egy pár ideális kormánypárti szónok festette, hanem teljes deprimálásával a közerkölcsöknek, teljes pusztításával az egyéni szabadság iránti érzetnek. Én nem kívánom, hogy a főispán szárnyat adjon a tisztviselőnek arra, hogy korteskedjék, hogy politizáljon, hanem azt nem lehet megtűrni, hogy egy főispán azzal vigasztaljon, bátorítson, lelkesítsen egy tisztviselőt, hogy, ha te az én pártomon vagy, az én politikámat követed, az ellenzék ellen megteszesz mindent, akkor nyugodt lehetsz, akkor ne félj attól, hogy bármiféle bajok legyenek, te fegyelmileg el fogsz ítéltetni. Én nem akarom fúlszinezni a caongrádmegyei viszonyokat, mert hiszen elég az, a mit itt felolvastam annak megítélésére, hogy ott normális állapotok nem uralkodnak. Ezeknek az állapotoknak véget kell vetni a kormány olynemtí beavatkozásától, a melyik hivatva van ott békés és egészséges állapotot teremteni. Én ugyan a miniszter urat felkértem interpellácziómban arra, hogy tegyen intézkedést közigazgatási és igazságszolgáltatási úton, hogy a személyes szabadság ellen elkövetett ezen merénylet kellőképen megtoroltassék, de várom is, hogy ezen interpelláczióm után a kormány érezni fogja kötelességét, úgy hogy a megtorló intézkedés el nem maradhat. Nem szabad semmiféle liberális kormányzatnak oda feszíteni a húrt, oda vinni a népben az elkeseredést, hogy mikor ez azt látja, hogy teljes védelemben részesül, ki a kormánypárthoz tartozik, de a törvény teljes súlyával üldöztetik, ki a kormány szolgálatára nem kész, könnyen bekövetkezhetik egy pillanat, melyért sem nem én, sem nem az ellenzék a felelős, hogy az elkeseredés maga vesz magának elégtételt. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt az állapotot kormányzási rendszerrel, kormányzási szellemmel istápolni, mintegy rendszerként, bekéként rajtatartani a közönség lelkén bíín volna, és ezért azok a felelősek, kik azt fentartják. És ha történik, mert történnie kell, hogyha orvoslást nem nyer a megsértett jogrend, hogy maga keres magának elégtételt ki megsértetett, az lesz a felelős, ki ezt az állapotot teremtette, fentartja s az ily állapotból kivezető utat nem keresi arra, hogy egészséges, tisztességes, becsületes kormányzat hozassák be egy vármegyébe. Én tehát zárom szavaimat (Helyeslés a jobboldalon.) és kérem a t. miniszter urakat az interpellácziómban kívánt intézkedések megtételére. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: A beadott interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök, a belügyminiszter és igazságügyi miniszter urakkal. Egyéb tárgy nem lévén, az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u. 1 óra 55 percekor.)