Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-23

á3. országos ülés 1897. január 13-án, szerdán. S5 országai közt eddigelé is elismertük. Elismerte azt az 1848-iki III. törvény czikk 13. szakasza, nyomát találjuk annak az 1848 előtti országgyűlések tárgyalásaiban, oly különbséggel azonban, hogy akkor a közös ügyek kezelése más viszonyok folytán más formában eszközöltetett. Azt hiszem, t. ház, nem szükséges a közös ügyek kezelésének ezen régibb módját megvilágítanom ; hiszen mindnyájan tudjuk, hogy ő Felségének többi országai akkoriban alkotmánynyal nem birtak és az ő érdekeiket ezen tárgyalásoknál a fejedelem abszolút hatalommal képviselte. 1867-ben azonban az örökös tartományok is az alkotmányos államok sorába lépvén, gondoskodni kellett azon ügyekre, a melyek a velünk közös viszonyból származnak, oly alkotmányos formák megállapításáról, a melyeknek keretében ezen közös ügyek mindkét fél önállóságának teljes megóvása mellett elintózhetők és tárgyalhatók legyenek. íme, t. ház, mindezekből tisztán és világosan következik, hogy a közös ügyek nem 1867-ben, hanem a pragmatika szaukczió elfogadása által születtek, hogy azokat nem a delegácziók intézménye — a mint szeretik állítani — teremtette meg, hanem csak kezelésük módján változtattak, még pedig az osztrák tartományok alkotmányossága miatt, a melyet a magyar törvényhozás feltételül kötött ki, és pedig épen azon okoknál fogva, hogy az abszolút hatalomnak épen a közös ügyek intézése körül a magyar alkotmány fejlődésére gyakorolt káros befolyásától a nemzet valahára végkép megszabaduljon. íme, t. ház, ez a nagy eszme lebegett azon nagy állambölcs szeme előtt, a ki a delegácziók intézményének behozatala által a közös ügyek kezelésének módját megváltoztatta, a nélkül azonban, hogy az ország védrendszerét, vagy annak megváltoztatását feladta volna, s a nélkül, hogy az országgyűlés jogain, a nemzet függetlenségén és önállóságán a legkisebb csorbát is ejteni engedte volna. Azóta a tapasztalat bebizonyította, hogy a delegáezióban alkotmányunkra veszély nem rejlik, sőt úgy tekinthetjük azokat, mint a legbiztosabb és legczélszerűbb eszközt arra nézve, hogy alkotmányos önállóságunk fennállása mellett a pragmatika szankczióban foglalt alkotmányos kötelességünknek eleget tegyünk. Mindezek tények, és mindezekkel szemben a t. függetlenségi párt ridegen megáll a negáezió terén, az improduktív politika terén, és az idők által túlszárnyalt történelmi joghoz való merev ragaszkodást a történelem által indokolja. Én nem tartom azt helyesnek, t. ház, ha valaki a múltat minden áron a dicsőség és boldogság minden attribútumával felszerelni igyekszik, mert ezáltal a jelen nemzedéket az elmúlt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. II. KÖTET. jó idők emlékével elkeserítve elesüggeszti *a jövő iránt. A história kifestésé hatásos eszköz lehet a költő kezében, melylyel olvasója képzeletén könnyen uralkodik, de veszedelmes a politikusnál, a ki nem a képzeletet óhajtja meghódítani, hanem az értelmet felvilágosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a politikus, a ki a jelenben, midőn cselekedni kell, nem tud egyebet, mint az elmúlt szép időkről fülbemászó regéket, a ki akkor, mikor meg kellene edzeni egy nemzetet az új ezred küzdelmei előtt a reá váró nagy munkára, mint egy élő szobor csak a múltak dicsőségét deklamálja és nem veszi észre, hogy azóta új eszmékkel és igényekkel körülötte új világ keletkezett, az téves úton jár, és bármily jó szolgálatot akar tenni, de nem tesz jó szolgálatot hazájának. A nemzet akarata és közvéleménye immár kijelölte azon utat, melyen politikai letéteményeseinek haladni kell, és ez az út nem a meddő közjogi harezok terére, hanem azon révpart felé vezet, a melyet mindennapi munkával lehet csak elérni, és a mely jutalmul a küzdőnek nem a múltak dicsőségét, hanem azon öntudatot adja, . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Presiencgmárkát!) Polónyi Géza: És vasúti konczessziókat! (Zaj jőbbfélol.) Kubinyl Géza: És ügyvédi honoráriumokat! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne konverzáljanak. KriStÓffy József: . . . hogy hazája fejlődésének és a polgárok jólétének előmozdítása körül kötelességét teljesíthesse. T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nekem is lehetetlen elzárkóznom azon általános kifogások, mondhatnám vádak elől, melyek a képviselőház eddigi tanácskozásain uralkodtak, s a melyek a lefolyt választási küzdelmekből merítve és erősen kiszínezve itt előadattak. Nem azért érintem én ezen kérdést, t. ház, hogy a felhozott vádak kiselejtezését megkiséreljem, hisz ezt már avatottabb kezek elvégezték előttem és különben is az a meggyőződésem, hogy a már annyiszor emlegetett s állítólag intra et extra elkövetett dolgok tárgyalásából az országnak haszna nincsen, hacsak az nem, hogy a szenvedélyek ismét felszíttatván, az ország társadalmi békéje újból felzaklattassék. De van egy dolog, t. ház, a melylyel szemben kötelességem felemelni tiltakozó szavamat; kötelességem nekem is, mint volt tisztviselőnek, kellő értékükre leszállítani azon vádakat, a melyekkel az ország választott törvényhatósági tisztviselőit itt az ország szine előtt illették. (Helyeslés jobbfelől. Halljuk!) Nem azt sérelmezem én, hogy ezek a vá9