Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

46 22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. tetet a hittel összeegyeztetni képes, mindaddig, j míg a keresztény lelkiismeretnek megfelelően I az állami törvényt meg nem változtatják: az egyházpolitikai küzdelem befejezve nem lesz. Az önök álnok hatalmának meg kell törnie a keresztény lelkiismeret törvényein és minden furfangjuk, a melylyel azt czélozzák, hogy a magyar király kezéből kiragadják az apostoli keresztet, sikertelen fog maradni, mert birtokunkban van szent István király jobbkeze, mely megjelöli a nemzetnek az utat és irányt, melyen haladni kel). Üldöztetés és rágalom bennünket megtántorítani nem fog soha, mert mi tudjuk a kereszténység múltjából, hogy az mindig szenvedésekkel járt, hisz maga a Megváltónak, a ki az emberiségért élt és szenvedett, halál és töviskoszorú, árúlóinak pedig babér és jólét jutott. Egyházunk védelme tehát nemzeti feladatunkká vált, mert erős a hitem, és meggyőződésem, hogy nemzetünk csak úgy lehet boldog, polgártársaink ősak úgy lehetnek megelégedettek, és a nemzet csak úgy nézhet boldogan jövője felé, ha az állam törvényei a keresztény lelkiismeretnek megfelelően megváltoztatnak. Sem az egyház az állam felett, sem az állam az egyház felett győzelmet nem arathat, mert csak a kettő együtt érezve fejlődhetik nagygyá és hatalmassá. Azok a nemzetek, melyek a törvények megalkotásával az egyházat negligálják, vagy annak rovására hoznak törvényi, elvesznek menthetetlenül. Hiszen ha megfigyeljük, maga a törvényhozás a revízió terére lépett már ma. Hogy a felekezetnéküliségnek, tehát ha az önök által annyira hangsiilyozott lelkiismeretszabadságnak útjába álljon, egy görcsöt akasztott a lelkiismeretszabadság elé, midőn azt mondotta, hogy a kik felekezetnélküliekké válnak, tartoznak még öt évig a felekezeti adót fizetni. Tovább megyek, t. ház. Folyton hangoztatják, hogy az egyházpolitikai törvények az egyházra nézve nem sérelmesek. Miért adta ki akkor a belügyminiszter úr az anyakönywezetőknek azt a rendeletet, hogy figyelmeztessék a feleket akár születéseknél, akár halálozásoknál, akár házasságoknál, hogy ezzel még egyházi kötelmüknek eleget nem tettek. Ezzel belátták önök, hogy az egyházpolitikai törvények az egyházra sérelmesek voltak, de ezt egyszerű rendelettel enyhíteni nem lehet. Tovább megyek, t. ház. Nem tudtam, hogy ma leszek azon szerencsés helyzetben, hogy felszólaljak és így szószerint nem olvashatom fel, hanem csak pár szóval emlékezhetem meg a belügyminiszter úrnak az állami anvakönyvvezetőkhöz intézett rendeletéről, melyben azt mondja, hogy ha görög katholikusok és római katholikusok közt köttetik ! í házasság, a születendő gyermek nemre való ! tekintet nélkül az apa vallását követi. A törvény világosan mondja, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül a fiú az apa, a leány az anya vallását követi. Hogy bírja a belügyminiszter úr ezt a rendeletet a törvénynyel összeegyeztetni ? Tehát, t. ház, maga a kormány is a revízió terén van. Nagyon szép dolog, hogy az egyházaknak a jogát az állami törvények felé helyezi és még törvénysértést is képes ezért elkövetni. De még tovább megyek. Önök erővel elválasztották az államot az egyháztól és ugyanakkor a trónbeszédben, melyet a kormány programmjának kell hogy tekintsünk, azt mondják, hogy különböző felekezetek papjainak fizetési javadalmazásáról is fognak gondoskodni, a katholikusoknál pedig a kongrua útján kívánják azok lelkészeinek fizetését, javadalmazását kiegészíteni. Hol van az önök eljárásában itt az összefüggés? Hiszen önök kevéssel ezelőtt a felekezetnélküliséget létesítették. Úgy látszik tehát, t. ház, hogy önök maguk is némileg már a revízió terén vannak; csakhogy önök ezt a reviziót alkotmányellenesen, a törvény határozott rendelkezésével és intencziójával szemben egyszerű rendeletekkel kívánják véghezvinni; mi pedig a revíziót törvényes és alkotmányos úton akarjuk keresztül vinni. (Felkiáltások balfélől: Úgy van!) Épen így vagyunk a katholikus autonómia létesítésével is. Tudvalevő dolog, hogy ő Felsége, királyunk elrendelte a katholikus kongresszus összehívását, a vallás- és közoktatásügyi miniszter nyilatkozata alapján azonban a katholikus kongresszus nem lesz összehiva azért, mert jelenleg a kedélyek fel vannak izgatva. Ha a t. miniszter úr attól várja a kedélyek lecsillapúlását, hogy csak azután fogja összehívni a katholikus kongresszust, úgy bátran mondhatom, hogy katholikus kongresszus sohasem lesz; mert ehhez legalább is az kívántatik, hogy a kormány szakít-on eddig követett irányával, mert mig ez be nem következik, mindaddig nem lesz megnyugtatva a katholikus közvélemény és épen azért, mivel a t. kormány ezt épen úgy tudja, mint mi, valamint azt is, hogy ezen fontos kérdést minden körülmények között tárgyilagosan és a napi eseményektől menten képesek volnánk elbírálni, a kormánynak ez ügyben elfoglalt álláspontja nem egyéb, mint taktikai kérdés, hogy a katholikus autonómia létesítését örök időkre elhalaszsza. De miért nem akarja a kormány a katholikus autonómiát létesíteni ? Egyszerűen azon okból nem, mert hogyha a világi elem az egyház ügyeibe beleavatkoznék, oly katholikas közvélemény keletkeznék, a mely katholikus köz-