Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. 40 kokat, hitelintézeteket, a betétállomány 1885-ben tett 405 millió forintot, 1890-ben 547 millió forintot, 1894-ben 679 millió forintot, tehát kilenez év alatt 274 millió forinttal emelkedett. És ha nem a takarékbetét állományt kutatjuk, hanem a betevők számát, a betéti könyek szerint, sokkal meglepőbb a statisztika, mert Magyarországon 1885-ben az összes pénzintézeteknél kivétetett takarékpénztári könyv 579.000, 1890-ben 704.000 és 1895-ben már 928.000, tehát, tekintetbe véve, hogy a takarékpénztáraknál lehetséges az, hogy egy betevő egy, kettő vagy három könyvet is kivesz, még mindig azt találjuk, hogy 300.000 emberrel több fordult a takarékpénztárakhoz 1895-ben mint 1885-ben. A posta és távírda bevétele volt 1885-ben 10,520.000 forint, 1895-ben 16,771.000 forint, tehát az állam bevétele a posta és távírda bevételeiből emelkedett 10 év alatt 6,250.000 forinttal. Igen érdekes statisztikát nyújt a Magyarország területén feladott sürgönyök száma, ide számítva a fizetett hivatalos és átmenetelileg kezelt sürgönyöket is, látjuk, hogy 1885-ben a Magyarország területén feladott ilynemű sürgöny kitett 5,788.000 darabot, 1895-ben 12,525.000 darabot, tehát a sürgönyforgalom Magyarországon 10 év alatt emelkedett 5,788.000 darabbal. Csalhatatlan bizonyítéka még az ország vagyoni és kulturális emelkedésének az iskoláztatás statisztikája. Ez az első pillanatra különösnek látszik, mert a taníttatás kényszere a törvény által van kimondva, de bármennyire is mondja ki a törvény a taníttatás kényszerét, ha a tanítás utáni vágy nem halad párhuzamosan a jövedelmek emelkedésével, lehetséges volna-e, hogy Magyarországon a nép- és középiskolákat látogató növendékek száma 10 év alatt emelkedett volna 338 ezer tanulóval? Mert 1885-ben nép- és középiskolába járt 1,871.000, 1895-ben 2,275.000 tanuló, tehát tankötelesek 78 százaléka. Mindezen adatok azt bizo nyitják, hogy az országnak rossz adminisztrácziójáról, közgazdasági viszonyainak hanyatlásáról, az ország lakosságának elszegényedéséről szóló adatok mind hamisak, hamis politikai alapokra vannak fektetve és a komoly kritikát ki nem állják. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Én úgy vagyok meggyőződve, hogy Magyarországon az állam bevételei a jövőben is emelkedni fognak, a mi egyrészt természetes következménye az ország folytonos prosperálá sának, és a jövedelmek folytonos emelkedésének, és következménye a rengeteg tőkebefektetésnek, melyet az állam az utolsó időben eszközölt, mely kell, hogy a kívánt eredményt létrehozza. — Én úgy vagyok meggyőződve, hogy ha mi egyenes adóink rendszerét, egész adórendszerünket reformálni fogjuk, a mint azt fentebb említettem, az országban szerzett tapasztalatokhoz képest az egyéni adóképesség aprecziálását szem előtt tartva, jövedelmeink emelkedni fognak s az ország lakosságának óriási hasznot fognak hajtani. A közigazgatás államosítása után ezen reformot kellene a kormánynak és az országgyűlésnek számlájára kitűzni, mert ha ezen reformokat életbeléptetni fogjuk, biztosítani fogjuk utódaink részére a pénzügyileg önálló konszolidált Magyarországot, fellendítjük iparunkat, kereskedelmünket; megkönnyítjük a szegény népnek a mindennapi megélhetést és nem fog kelleni félni a jövőben az időről-időre megújuló, tőlünk távol eső faktoroktól függő közgazdasági és pénzügyi krízisektől, vagy kereskedelmi és ipari pangásoktól. Magyarország ezeréves fennállása után helyzetének feltétlen ura, tekintélye otthon és a külföldön kétségbe vonhatlan, programmja szabad s így nem állja útját semmi sem, hogy a közjó érdekében annyira szükséges reformnak nagy munkájához hozzáfogjunk. T. ház! Érzem, hogy hosszú időre vettem igénybe a t. ház figyelmét, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) s így befejezem beszédemet. Az ősz és a tél ez előre haladott évszakában igen gyakran látjuk, különösen faluhelyen a földből felemelkedő ködöket, melyek sajátságos légkört képeznek és melyek szemeink előtt eltakarják a látóhatár tisztaságát; míg azután felkel egy nap, felkel a reggeli nap, (Derültség balfelöl. Felkiállások: Bánffy!) mely sugarával szétveri az áthatlan ködöket, hogy annál tisztábban láthassuk a természet gyönyörű tájait. így Magyarországon is, lépten-nyomon, Magyarország házai, gyár- és ipartelepei kéményeiből látjuk felszállani az áthatlan fekete füstöt, mely szintén sajátságos légkört képez, mely szintén elzárja szemünk előtt bizonyos időben a láthatár tisztaságát, míg azután jön egy nagy nap, mint volt például az ezredéves fennállásunk emlékére rendezett országos kiállításunk nagy napja, a mikor egy gyönyörű látvány tárul szemeink elé: a munkás, tevékeny, haladó és szabadelvű Magyarország, mely múltja dicsőségében és jövője reményében ragyog. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Buzáth Fere-cz! Buzáth Ferencz: T. ház! Az előttem szólónak beszédével ez alkalommal nem kívánok foglalkozni, mert a képviselőház maga beláthatja, ha az ember egy európai utat tesz, akkor fáradtan tér haza; már pediglen az igen tisztelt képviselő ár európai utat tett és így én 6*