Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-22

22. országos ülés 1897. január 12-én, kedden. 37 vagy elhagynunk, de mindenesetre sikerült annyi, hogy az univerzális czivilizáezió felé való törekvésben faktor vagyunk, melylyel Európa népei számolnak, mert számolniuk kell. De lássuk a helyzetet, a melyről az ellenzék padjain úgy beszélnek, mintha Magyarország a tönk szélén állana. Valamely ország virágzásá­nak vagy pedig pusztulásának, hanyatlásának nincsen különbb karakterisztikonja, mint ama számcsoportok, melyek az ország külkereske­delmi forgalma, pénzügyi politikája és pénz­ügyi operácziói körííl képződnek. Lássuk tehát a nemzet haladásának ezen klasszikus mérle gét. Vizsgáljuk, hogy Magyarország közgazda­sági, pénzügyi tekintetben tényleg hanyatlott-e? 1885-ben Magyarország külkereskedelmi forgalma 845 millió forint, 1890-ben, tehát öt évvel ké­sőbb, már 1015 millió forint, 1895-ben 1048 millió. Tehát tiz év alatt emelkedett 203 millió forinttal. Ezen számokra nézve köztünk véle­ménykülönbség nem lehet, mert mindenki tudja, hogy a külkereskedelmi forgalom emelkedése igen sok tekintetben az ország közvagyonossági helyzetének emelkedését is mutatja, nem tekintve azt az általánosan ismert, tagadhatatlan körül­ményt, hogy a Magyarországból a külföldre ki­vitetni szokott árúk legnagyobb részének, kü­lönösen nyersterményeínk ára az utóbbi eszten­dőkben alább szállott. Magyarországnak 1895.. év végén egész területén 13.921 kiométerre rugó vasúti hálózata volt. Ezen vasutaknak a személy és teherszállításért járó bevételei 1895-ben ki­tettek 71 millió forintot, 1890-ben 86 millió forintot, 1894-ben, ez lévén az utolsó év, mely­ről statisztikai adatok megjelentek, 107 millió forint. Tehát midőn azt látom, hosry Magyar­ország vasúti vonalainak bevételei 9 év alatt 36 millióval emelkedtek, én Magyarország köz­gazdasági viszonyainak hanyatlásáról, lakossá­gának elszegényedéséről nem tudok. (Egy hang balfelől: Tessék vidékre menni I) Jártam én igen sokat, az egész világon, három világrészben. De van még egy csalhatatlan ismérve a nemzet vagyonosodásának és ez : állami értékeink folytonos rohamos emelkedése. Ha az állam pénzügyi politikája igazságtalan, bizonytalan vagy erőszakos, ha tekintet nélkül a lakosság jövedelmi forrásaira igazságtalanul vagy kérlel­hetetlenül a nemzet vagyoni tőkéjéből hajtaná be adóit, ki hinné el, vagy ki merne arra gon­dolni is, hogy a külföldön Magyarország állami értékeirt annyi pénzt lehessen szerezni, a mennyi az észszerű kínálatnak megfelel. T. ház! Mindezen tételekből én azt követ­keztetem és azt hiszem, velem együtt minden el­fogulatlan és helyesen gondolkozó és számolni tudó ember csak azt következtetheti, hogy Magyarország pénzügyi viszonyai nem mutatják azt a nyugtalanító hanyatlást, azt az elszegé­nyedést, a melyről gyakran azon oldalról (A szélsőbaloldalra mutat.) hallunk beszélni. Az államnak nem kell hogy legyen külön nagy vagyona, az állam vagyona a lakosság vagyonában gyökeredzik és így mindaz, a mi a lakosság vagyonát emeli, emeli egyúttal az állam jövedelmeit is. Legjobban bizonyítja ezt a vasutainkba befektetett rengeteg tőkék jöve­delmezősége, a melyekről tudjuk azt, hogy Magyarország körülbelül 1 milliárd forintnyi tőkét fektetett va sutáiba. Ezeu vasutak, a mint az előbb említettem, 13-921 kilométerre rúgnak és az ország mintegy 10 millió lakosának közvetlen szolgálatára, használatára állanak. De ne méltóztassék felejteni, hogy van az ország­nak körülbelül 7 — 8 millió oly lakosa is, a kiknek földjei, telkei 8—15 kilométernyi távolságra feküsznek a legközelebbi vasúti ál­lomástól és ha ezeu vasutak ki lesznek építve, a vasutak ezeknek is közvetlen szolgálatára fognak állani. Kétségtelen, hogy itt a nemzeti vagyonosodásnak egy óriási lappangó ereje fog felszabadulni, a melyet érvényesíteni és gyü­mölcsözővé tenni a jövő fe'adatai közé fog tartozni (Helyeslés johhfelől.) és hogy Magyar­ország vasúti hálózata nem érte el a fejlődés legmagasabb fokát, azt igen könnyen láthatjuk, ha egy tekintetet vetünk Európa térképére, ha jelesen összehasonlítjuk a külföldi, nagy czivi­lizált államok vasútivonalaínak hosszával, jelesen ha. vizsgáljuk, hogy Magyarország 1000 lakosára hány kilométer vasút esik és hány esik a kül­földön; ha vizsgáljuk a magyar államvasutak jövedelmezőségét, kilométerenkint kiszámítva Magyarországon és a külföldön, a következő képet nyerjük. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Magyarországon 1000 lakosra esik 0­77 kilométer, tehát valamivel több mint három­negyed kilométer; vasutaink jövedelmezősége kitett 1894-ben — ez lévén az utolsó év, mely­ről statisztikai adatokat összes vasutainkra vonat­kozólag beszerezni képes volatm — 107 millió forint; tehát minden kilométerre esik 8000 forint bevétel. De, hogy a számok ezen vizsgálatban annál szembetűnőbbek legyenek, a tételeket át­számítottam frankokra, tehát 16 millió frank. Ausztria vasúthálózatának jövedelmezősége .. Visontai Soma: Hát dollárban mennyi ? (Zajos derültség a baloldalon.) Arányi Miksa: Ha tetszik, abban is meg­mondom. Elnök (csenget): Visontai képviselő urat rendreutasítom. (Derültség balfelől.) Arányi Miksa: Ausztria vasúthálózata 1895 végén kitett 16,349 kilométert, minden 1000 lakosra esett 0"81 kilométer, jövedelmező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom