Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.
Ülésnapok - 1896-22
30 22 « országos ülés 1897. '. január 12-én, kedden. fogva csak az az egyetlen panaczea lehetséges, hogy biztosítani kell egy többséget, mely az alkotmány konfliktus eshetőségét kizárja, nehogy a kiegyezés az ő egész teudencziájában kompromittálva legyen. Hogy ez álláspontomat egészen meg magyarázhassam, utalok magára a törvényre. A törvény ezt mondja a quótakérdésről (olvassa): »Ezeu alku s megállapítás oly módon történik, hogy egy részről a magyar korona országainak országgyűlése, más részről ő Felsége többi országainak gyűlése, mindenik a maga részéről, egy hasonló számú küldöttséget választ. E két küldöttség, az illető felelős minisztériumok befolyásával, részletes adatokkal támogatott javaslatot fog kidolgozni az említett arányra nézve.« Tehát azzal tisztában vagyunk e szakasz szerint, hogy a quóta regnikoláris deputáezió a törvény értelmében csak javaslat kidolgozására és előterjesztésére van hivatva. (Olvassa:) »E javaslatot mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, hol az rendesen tárgyalandó. Mindenik országgyűlés az illető minisztériumok útján közlendi határozatait a másik országgyűléssel s a két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni.« Ha tehát, t. ház, a két quóta-bizottság javaslatai tekintetébea megállapodásra bírnak jutni, azon esetben a quóta-faizottságok maguk a javaslatokat az illető országgyűlések elé terjesztik, a melyek azokat törvény erejére emelik és azután kerül a Felség szentesítése alá az illető javaslat. Már most, t. ház (olvassa): »ha a két küldöttség javaslataira — 21. §. — nem tudna egymással megegyezni, mindegyik félnek véleménye mindakét országgyűlés elé terjesztetik, ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással megegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján ő Felsége fogja eldönteni.« Már most, t. ház, miként áll a dolog? Világos, hogy a két quóta-deputáezíónak eljárása, ha megállapodásra nem jutnak, azt a konzequem e«iát vonja maga után, hogy a quóta arányának kérdésében törvényhozási előterjesztések teendők, tehát akkor már a kormány nem folytathatja tovább azt a bújósdit, a melyet eddig folytatott, hogy a quóta-bizottságra tolta az álláspontfoglalásnak politikai felelősségét, hanem ha ezen eset előáll, akkor kötelessége a kormánynak magának az országgyűlés elé a quóta kérdésében javaslatot előterjeszteni. Már most, t. ház, visszatérek arra az előbb aláhúzott szóra, hogy a quóta-bizottság a múlt országgyűlésen egyhangúlag és elvileg repudeálta és refüzirozta az osztrák quóta-bizottságuak álláspontját. Több mint valószínű, hogy habár egyes bizalomra méltatlanná vált nagy hazafiak talán nem fognak abba a quóta-bizottságba újra megválasztatni, de az ország pénzügyi kapaczitásai, a kik ott ülnek a többség táborában, mindnyájan nem fognak abból a bizottságból kirekesztetni. Már most az én felfogásom ez: én annyi politikai morált a t. kormányról és a háta mögött ülő többségről fel kell hogy tételezzek, hogy az ugyanazon táborból kikerülendő quótabizottság, a mely most ki fog küldetni, nem helyezkedik elvileg más álláspontra, mint helyezkedett a múltkori quóta-bizottság, vagyis, t. ház, be fog következni, mert a politikai morál szempontjából be kell következnie annak, hogy Magyarországon nem a quőta-bizottságok javaslatait fogjuk a jövendőben a quóta megállapítása szempontjából tárgyalni, hanem politikailag előreláthatólag be fog következni az az eset, hogy ha a két regnikoláris deputáezió közt megállapodás létre jönni nem fog, midőn a kormány köteles lesz Magyarországon az országgyűlésnek javaslatokat előterjeszteni, hogy azok tekintetében a két országgyűlés kísérelje meg egymással a kiegyezést. Már most, ha a két állam közti kiegyezési kísérletek sikerre nem vezetnek, csak akkor kövétkezhetik be a Felség döntése. T. ház! De mit jelenthetne azon alkotmányjogilag amúgy is furcsa dolog, hogy a Felség döntsön Magyarországon? Ez a felség-döntés, t. ház, semmivel sem jelenthet többet, mint jelentené a két quóta-bizottságnak egymás közt való megállapodását, vagy pótolja a két országgyűlésnek egymás közt való megállapodását. Eöviden szólva: ha a Felség bármely irányban dönt, az nem végrehajtható ítélet, hanem egy beezikkelyezendő javaslat. T. ház! Akár a két bizottság, akár a két országgyűlés állapodik meg egymással, a törvény világos rendelkezése azt mondja, hogy e felett még alkotmányos tárgyalás tartandó, és tudjuk, hogy a quóta arányáról eddig is mindig külön törvény keletkezett. Tehát a mi egy alkotmányjogi lehetetlenség, az van a közösügyes kiegyezési törvényben. Teszem azt, Magyarország akotmáayos kormányának propozicziójára a magyar országgyűlés egy alkotmányos álláspontot. foglal el, melyben azt mondja, a mit mondott a quóta bizottság: hogy én nem emelek qnótát, hanesn a 31'4 százalék mellett maradok. Bekövetkezhetik-e a mi alkotmányunk szerint az, hogy akkor, midőn a magyar kormány inicziativájára az országgyűlés ezen kérdésben alkotmányom álláspontot foglal el, hogy akkor a Felség döntése más lehessen és mi azt mégis beczikkelyezzük ? Ez az, a mire én azt mondom, hogy alkotmányjogi konfliktust jelentene, ha a miniszteri felelősség nélkül élénkbe állított felség-akaratot
