Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-32

32. országos ülés 1897. január 23-án, szombaton. 273 Gr. Szápáry László : Örömmel és köszö­nettel veszem a belügyminiszter úr válaszát tudo­másul. Meg vagyok győződve, hogy a mint az nekem megnyugvásomra szolgál, úgy megnyug­tatására fog szolgálni az egész országnak is. Elnök: Következik a szavazás. (Felkiáltá­sok: Tudomásul veszseük!) Úgy látom, hogy a ház egyhangúlag tudomásul vette a belügyminiszter úr válaszát. Lehoczky Vilmos jegyző: Hentaller Lajos ! Hentaller Lajos: T. ház! A pár nap előtt Aninában történt szerencsétlenség és szo­morú eset miatt óhajtok egy rövid interpeílácziót a miniszter úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom ez alkalommal, t. ház, bőveb­ben kiterjeszkedni az ottani eseményekre, nem szándékozom azért, mert még nincsenek kezeim között az adatok, vájjon az igazgatóság volt-e tényleg az oka az előfordult szomorú esemé­nyeknek vagy nem. Asbóth János, t. képviselő úr különben is pár nap előtt interpellált ezen dologban. Czélom egyszerűen az, hogy az igen tisztelt belügyminisz­ter urnak adandó válaszában legyen alkalma arra is kiterjeszkedni, hogy vájjon az Aninán volt csendőrség megtette-e azt a kötelességét, a mely az ő szabályaiban elő vau írva akkor, midőn a munkásokkal szemben a fegyvert használta; mert azt hiszem, úgy nekem, mint az igen tisztelt bel­ügyminiszter úrnak is az a meggyőződése, hogy alkotmányos államban a fegyveres hatalom fegy­vert csak a legvégső esetben jogosult használni. Épen ezért, t. ház, midőn fentartom magamnak azt a jogot, hogy az adandó válasz alkalmával hosszasabban foglalkozzam ezen ügygyei, leszek bátor interpelíácziómat felolvasni: (Halljuk ! Hall­juk ! Olvassa.) »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz. í. Van-e tudomása a belügyminiszter úr­nak arról, hogy Aninán, mielőtt a csendőrség a munkástömegre tüzelt volna, meg tétetett-e a szokásos felhívás a békés szétosztásra, azon meghatározott mód és formák szerint, melyek­ről tudni való, hogy ezeknek sikertelensége esetén, a esendőrség fegyverét használja ? 2. Szándékozik-e a belügyminiszter, az ügy fontosságát és szomorú voltát tekintve, a kép­viselőháznak mielőbb jelentést tenni ?» Elnök: Az interpelláczió kiadatik a bel­ügyminiszter úrnak. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! Előleges válaszúi kijelentem, hogy az aninai szomorú esetről eddig csak távirati jelentéseim vannak, részint a törvényhatóság közegeitől, a főispántól és alispántól, részint a csendőrkerületi parancsnoktól. Mindhárom jelentés szerint a leg­szigorúbb vizsgálat folyik két irányban: először a törvényszék kiküldött vizsgálóbírója által, másodszor a esendőrségi utasítás értelmében, mely szerint minden egyes fegyverhasználati tény folytán külön bizottsági vizsgálati eljárás­nak vau helye. Mivel a vizsgálat most van fo­lyamatban, nem is tudnék nyilatkozni, de helyes sem volna, hogy vizsgálat alatt levő dologban nyilatkozzam : fentartom magamnak a részletes választ akkorra, midőn a jelentés a vizsgálat eredményéről hozzám beérkezik. (Helyeslés.) Elnök: A hétfőn délelőtt 10 órakor tar­tandó ülés napirendjére javaslatom a következő: (Halljuk! Halljuk!) Először a kisebb tárczák költségvetésének tárgyalása, azután, ha az befejeztetnék, a bel­ügyminiszteri tárcza költségvetése és azzal, a ház határozata szerint, együtt fog tárgyaltatni a bel­ügyminiszter jelentése az anyakönyvi költségek iránt és a főváros kérvénye az államrendőrségi járulék iránt. Elfogadja a ház e javaslatot? (Elfogadjuk/) Ezt mint határozatot kimondom és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 50 pereskor.) K1PVH. NAPLÓ. 1892—190 Í. II. KÖTET. .«

Next

/
Oldalképek
Tartalom