Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-21

21. országos ülés 1897* január 11-én, hétfőn. 11 ponálni és megszavazni kénytelenek. Arra kérem a t. többséget, ne méltóztassék múlt országgyűlési elődjének példáját követni, a mely már annyira vitte a dolgokat, hogy ha vabiki mezőgazdasági érdekben felszólal, akkor mint egy franczia szabadkőmíves mondta: »Vous étes pour la liberté? Alors vous étes elerical!« Azt mondják: ez az úr a mezőgazdaság érdekében szólalt fel, tehát agrárius; agrárius: tehát retográd; retográd: tehát klerikális ulíramontán; ultramontán: tehát antiszemita. (Derültség balfelől.) Az ellenzéknek ez a javaslat azt az elégtételt szolgáltatja, hogy nem áll az, mint gyakran mondták, hogy az ellenzéki működés a puszta negáczióból állhat csupán, hanem mutatja azt, hogy az ellenzék igenis résztvehet a pozitív alkotásokban is, hogyha az országnak valódi szükségeit és jogos követelményeit tántoríthatatlanul szorgalmazza. Mert akkor, t. ház, bármilyen nagy legyen a többség, bármennyi éveken át mondják, hogy a mit kívánunk, az kivihetetlen, az lehetetlen; hogyha folytatjuk a propagandát és köztudattá emeljük, mégis engedni kénytelen. Egyébiránt miután én nem akarom, hogy a bűnös meghaljon, hanem hogy megtérjen és üdvözöljön, ón szivemből gratulálok a t. kormánjaiak ehhez a csekély bár, de első és e szerint nehéz lépéshez a megtérés útján. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kíván még valaki szólani? Senkisem. A vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr}kiván szólani. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Mikor az előttünk fekvő törvényjavaslatot beterjesztettem, az a czélzat vezérelt, hogy úgy a közvéleményben, mint a törvényhozásban többször kifejezésre jutott egy óhajtásnak, egy kívánságnak tegyek eleget; tegyek eleget oly módon, hogy a meghozandó törvény ne maradjon tisztán a papiroson, hanem végrehajtható is legyen, hogy abból minél nagyobb előny származzék az érdekeltekre, hogy azok minél könnyebben hozzáférhessenek azokhoz az előnyökhöz, a melyek ezek törvényjavaslatban a közönség részére kilátásba vannak helyezve. Azonban, t. ház, a mikor ez az indok vezérelt, ugyanakkor másrészről nem téveszthettem szem elől azt, hogy nekem nemcsak a gazdaközömég érdekét kell figyelemben tartanom, hanem a kincstár érdekét is. (Helyeslés a jobboldalon.) És ennélfogva ezt a kettőt össze kellettegyeztetnem oly módon, hogy a míg egyrészről megadom mindazon könnyítéseket, a melyek szükségesek arra, hogy a gazdaközönség hasznát vegye azoknak az előnyöknek, a melyek részére a hozandó törvényben biztosíttatnak, másrész ríj a kincstár meg legyen védve azon jogtalan rövidítésektől, melyek az ily intézkedésekkel könnyen kapcsolatba hozathatnak, hogy ne jussunk ezen alkalommal is arra az eredményre, a melyre jutott a törvényhozás 1868-ban, midőn a XI. t.-cz. 12. §-ában a sok visszaélés következtében kénytelen volt kimondani, hogy az azelőtt forgalomban volt marhasó elárásítása jövőre megtiltatik. Hogy ezeknek a szempontoknak eleget tegyek, alkottatott meg ezen törvényjavaslat úgy, a hogy most a t. ház előtt fekszik. Mindenesetre nagyon sajátságosnak tartom, hogy most tesznek szemrehányást a kormánynak és most támadják meg azért, hogy a törvényjavaslatot benyújtotta, (Közbeszólás a baloldalon: Nem ase-t, hanem hogy régen be nem nyújtotta!), a midőn épen a t. ellenzék kívánságának tett eleget. És indokolatlannak tartom Okolicsányi t. képviselő úr azon állítását is, hogy erre a lépésre tisztán Ausztria példája vezette a kormányt. Mert igaz ugyan, hogy ki van mondva a törvényben, hogz a sójövedé ;re vonatkozó dologok egységes elvek szerint kezelendők mindkét államban, de viszont mindkét államnak joga van és joga lett volna a múltban is az olcsó marhasó elárínítását egyoldalúlag is behozni, úgy, hogy Ausztria eljárása egyáltalában nem lett volna kényszeríthető, hogy ezen a téren kövessük. És nincs igaza Asbóth képviselő urnak sem, a midőn egy nyilatkozatomat idézi, a melyben azt mondtam volnn, hogy nem lehetséges ezt a kérdést raegohlani mindaddig, a míg egy alapos denaturáló szer fel nem találtatik. Igaz, utaltam azokra a nehézségekre, a melyek abból származnak, hogy alapos denaturáló szer még eddig nincs feltalálva; de más részről, ha a t. képviselő úr méltóztatott volna a javaslat indokolását elolvasni, megtalálta volna annak mindjárt első oldalán egyik nyilatkozatomat, a melyet e kérdésben tettem, a melyben kijelentettem, hogy figyelemmel fogom kisérni Ausztriában és a külföldön e téren történteket és ahhoz képest a lehetőségig magam is meg fogom tenni a szükséges intézkedéseket. Hu azokkal a kifogisokkal akarok foglalkozni, a melyek a törvényjavaslat ellen felhozattak, azt hiszem, leghelyesebben járok el. ha Brázay képviselő úr határozati javaslatát veszem alapúi és az abban foglalt pontok szerint fogom tárgyalni a kérdéseket, mert ez a határozati javaslat körülbelül magában foglalja mindazon kifogásokat, melyek a javaslat ellen felhozattak. A t. képviselő úr mindenek előtt azt kívánja, hosry a marhasó önköltségen árusíttassék el, a mennyiben határozati javaslatának első pontja foglalja magában. Megvallom, részemről ezt aslatot nem tehetem magamévá, 2* mert