Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

130 26. országos illés 1895. január 16-án, szombaton. kirendelt elnök nevezte ki, ezek között egyetlenegy ellenzéki embert sem; a kormánypárti bizalmi férfiakon kivül egyetlenegy ellenzéki ember jelenlétét sem tűrték a szavazásnál, sőt a szavazásra jelentkezőket is csak egyenként bocsátották a szavazó urnához. De midőn urnáról beszélek, akkor nem a törvényben megszabott zárt szekrényeket méltóztassék képzelni, mert tényleg ott nyílt fiókok, vagy kalapok szerepeltek szavazatszedő edények gyanánt. A szavazást a törvény szerint nyilvánosan kell eszközölni; de történt ez zárt ajtók mögött ugyanazon egyoldalúkig kinevezett bizalmi férfiak jelenlétében. T. ház! Gondolom, ezen tényekhez néni kell kommentár, (TJgy van.' Úgy van! a haloldalon.) Az eredmény az volt, hogy az összes kormánypárti sajtó a liberalizmus nagy diadalának hirdette, hogy 50 kormánypárti tagot nyert Jászberény városának képviselőtestülete. Ámde igy sem emelkedett többségre a kormánypárt Jászberény városa képviselőtestületében. Következett a tisztújítás. Azt nem volt szabad megengedni, hogy Jászberény városának elöljárósága úgy mint eddig volt, ismét ellenzéki kezekben legyen. Szabad választás mellett pedig ezt meggátolni nem lehetett. Hát mi történt? Egyszerűen az, hogy a jelöltek közül a törvényes qualifikáczióval biró, köztiszteletben állók, a kik azonban ellenzékiek voltak, a kandidáczióból egyszerűen kihagyattak. De még ez is, (Egy hang a szélső baloldalon: Rendes dolog!) . . . kérem, ha rendes, ha ez a gyakorlat, csak egy okkal több, hogy ez a praxis szűnjék meg, s hogy arra, ha megakadályozni nem birjuk, legalább a megérdemelt bélyeget ráüssük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) De történt ezt megelőzőleg még egy flagrans törvénysértés. A kandidáló bizottság tudni illik törvény szerint úgy alakúi, hogy kettőt a kép viselőtestület választ, kettőt a választás vezetésére kiküldött megyei közeg. A jászherényi képviselőtestület tagjai pártokra szakadván, természetesen nem tudtak megegyezni a kijelölendő kandidáló bizottsági tagokra nézve, hanem az ellenzék részéről is ajánlottak kettőt, a kormánypárti tagok részéről is kettőt. Egyszersmind Í03 képviselőtestületi tag névszerinti szavazást kért arra nézve, hogy kik legyenek tehát a képviselőtestületi kandidáló-bizottsági tagok. Az ellenzék részéről ajánlott kandidáló-bizottsági tagok közt volt egy, a ki ellen a választást vezető tisztviselő kifogást tett, még pedig oly kifogást, a coely — elismerem — törvényileg védhető és tartható. Ez a jelölt tudniillik az egyik járásbiró volt és a választást vezető megyei közeg az 1869-iki, a bírói függetlenségről szóló törvénynek alapján arra hivatkozott, hogy bíró kiküldetést nem fogadhat el képviselőtestületek részéről. Nem akarok vitatkozni a felett, hogy ez a törvény erre az esetre alkalmazható-e vagy sem. Az ellenzék szó nélkül elfogadta a kifogást és rögtön ajánlott helyette más valakit, egy ottani ügyvédet, úgy hogy most már volt az ellenzéknek is két oly jelöltje, a ki ellen törvényes kifogás nem volt emelhető és kérte a névszerinti szavazást. Daczára ennek, a választást vezető megyei kiküldött salamoni ítéletet hozott és a maga teljhatalmánál fogva a szavazást mellőzve, képviselőtestületi kandidáló-bizottsági tagként kinevezte az egyik ellenzéki és az egyik kormánypárti részről ajánlottat. Az ekép törvénytelenül megalakult kandidáló bizottság tette azután meg az intéző köröknek azt a szívességet, hogy az elöljáróságnak összes tagjaira nézve a köztudomás szerint a többségnek bizalmát biró, köztiszteletben álló, a városban nagy múlttal dicsekvő férfiakat a kandidáczióból kizárta és minden egyes állásra hármat kandidált ugyan, de ezek közül csak egy olyant, a ki komolyan reflektált az állásra. Polónyi Géza: Kérem, Jászberényben nem oláhok laknak ? Gr. Apponyi Albert: Nem, tudtommal csak magyarok. Kettőt pedig olyant, a kikről már előre tudták, a mint tényleg meg is történt, hogy, a kandidáíás után rögtön visszalépnek. így neveztetett ki, illetve a mint műnyelven mondják, egyhangúlag választatott meg az egész kormánypárti lista, egy mulatságos eset kivételével, a hol az intéző urak egyik »Strohmann«jukhan csalódtak; mert ez az úr egyszerre komolyan vette jelöltségét és kijelentette, hogy ő le nem mond, a mit az ellenzék észrevevén, rögtön ő rá szavazott és így a hivatalos jelöltet megbuktatta. De ennek a mulattató inczidensnek kivételével az egész vonalon egyhangúlag nevezték ki a választandó tisztviselőket. Ez történt a 12 városi tanácsossal is; és ugyanaz a kandidáló bizottság, a mely a törvényes qualifikáczióral bíró, a városban gyökeret vert egyéneket a kandidáczióból kizárt, az első tanácsosi, tehát helyettes polgármesteri állásra kijelölt egy oly férfiút, a ki törvény szerint erre az állásra ki sem jelölhető, mert még nem fizet két év óta Jászberényben adót és azonkívül a törvényes qualifikáczió megszerzésére szükséges vizsgákat csak most készül letenni. Hogy ebben a törekvésben ; a városházát teljesen kitisztítani az ellenzéki szeméttől, meddig kellett az intéző köröknek menniök, annak megvilágításául szolgáljon az a körülmény, hogy míg eddig Jászberényben igen nagy tekintettel voltak arra, hogy a képviselőtestületbe a városnak minden társadalmi osztályából a legmtível-