Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

|J4 26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. azt, a mi a nemzet lelkesedéséből megszülemlett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez az, t. ház, a miért ma, ha csak a 67-es alapot nézzük is, és nem azt, a mit mi tartunk jónak, az is már egészen más, és felfedezhető abban sincs már semmi olyan, a mi csak legkevésbbé is arra mutatna, hogy az önök rendszere nem megrontója, de fentartója és kifejtője volt annak. Mikor a 67-es alapot ajánlották, akkor mindenfelé hangzott, sőt még ma is hangzik a dualizmus, a paritás s a delegácziót azon alapon ajánlották, hogy hiszen, uraim, majd mikor arról lesz szó, hogy hogyan járuljunk azon közös ügyekhez, mégis csak a nép küldöttei lé^én, ott inkább arra fognak nézni, hogy a nép terheit csökkentsék, ne pedig, hogy emeljék. De, t. ház, a delegáczió azon közel harmincz év alatt, a mióta működik, épen az ellenkezőjét bizonyította. Ep a delegáczió volt az, a mely a nép akaratát legkevésbbé képviselte. Épen ez volt az, a melynek határozatai még egy idegen országnak határozatához és beleegyezéséhez lévén kötve, mindig versenyzett abban, hogyha az osztrákok keveset szoktak megszavazni, mi oda állottunk gavallérosan, hogy mi többet fogunk megszavazni. És akkor a t. pénzügyminiszter úr ne hozza fel mentségül, hogy a luxusz veszedelmes jelenség, mert a legveszedelmesebb luxuszra a példát a delegáczió adta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a példa a társadalomban is megszüli a maga keserű gyümölcsét. Ott van a dualizmus. Volt már a felirati vitánál arról szó, hogy micsoda nemzetközi jogi alapja van tulajdonkép ennek a mi országunknak és Ausztriának. Mert emlékszünk, hogy Angliában is, mikor íríanddal való kapcsolatának kérdéséről volt szó, tanulmányozták, de nem igen tudták valami megfelelő nemzetközi theóriába belefoglalni. Az mondatik: dualizmus és paritás. Ennek mégis csak első sorban talán az volna mértéke, hogy e nemzet a maga védelméről, a maga badi erejéről raikép rendelkezik, micsoda viszonyban van azzal a testülettel, a mit hadseregnek nevezünk, hogy ez valami testület-e az államban vagy állam a két állam köztes nem egy harmadik állam-e? Mikor a monarchia két államáról beszélnek, vagy pláne a mi barátaink a néppártiak a feliratban a birodalomról és összbirodalomról, hát kérem, itt azután kitűnik az, hogy ez a dualizmus tulajdonképen, hogy úgy fejezzem ki magamat, egy trializmussá lett, mert az a hadsereg megmaradt úgy, mint az abszolutizmusban volt. A hadsereg annyiban is az maradt, hogy a kik első lépésnek tekintették, még igen naivak voltak, mert azt hitték, hogy elég, hogy ott van a törvényben a magyar hadsereg, és hogy ez kiegészítő része a hadseregnek? Hol van most ezen magyar hadsereg? A legelső lépés e veszedelmes lejtőn ezt kijátszani az volt, hogy azt mondták, itt van a honvédség, megalakítjuk a honvédséget. De az a honvédség hogy alakúit meg? No hiszen, vannak itt katonák, nemcsak a t. honvédelmi miniszter úr, hanem egyes tartalékos tisztek, a kik talán igazat fognak adni n^kem abban, hogy ez attól, hogy hadsereg legyea, épen olyan távol áll, mint a milyen távol vagyunk mi Chinától. (Tetszés a szélső baloldalon.) Nemhogy ez a magyar hadseregnek helyettesítője lenne, de még csak az sincs megengedve, hogy a ki onnét törzstiszt akar lenni, magyar nyelven képezhesse ki magát és magyar nyelven tehetné a vizsgát. Mi annak a feltétele? Tessék a Kriegs-Schuleba menni Bécsbe és csak az itt kapott bizonyítvány alapján lehet oly szerencsés, hogy akkor legalább a közös hadsereg részeként tekintessék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután azt mondják, hogy a sárga-fekete zászló standard. Ezt a magyar szót azért találták ki legújabban, hogy ezzel is port lehessen hinteni a szemekbe. De miféle standard a kétfejű sas? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert engedelmet kérek, azt semmiféle törvény nem szüntette meg eddig nálunk, hogy a nemzeti czícoer és a nemzeti zászló a maguk jogaiba visszahelyeztettek. Miért nem helyezték önök vissza harmincz esztendő alatt? Vagy, ha azt mondják önök, hogy a közös hadseregben igen czélszerfí a magyar ifjaknak németül tanulni, czélszertí, igen, bár minél több nyelvet, tanúinának, de ha közös, miért nem köteleznek minden katonatisztet, hogy tudjon magyarul is. (Úuy van! a szélső baloldalon.) Hát csak abban közös, hogy mi tudjunk németül, ők azonban ne tudjanak magyarul? Ott van a 67-es törvényben felhozva, a belszervezet, vezérlet, vezénylet. Ennek oly magyarázata, a minőt tapasztalunk, megint e^ak azon rendszer és párt magyarázata folytán létesülhetett, mely majd 30 éve tartja fenn magit mesterkélten. Miért hiszen az 1867: XII. t.-ez. értelmében a tanügy még fenn volna tartva az országnak. Mért nem hozzák ezzel összhangba a katonai oktatást? Ezt a csekély kérelmet intézték eddig a kormáuyhoz, ezt nem akarja teljesíteni. {Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy hol van az megírva, hogy Magyarországnak ne legyen joga egy katonai tauintézetet, minden megkérdezése nélkül a hadügyminiszternek, akkor, a mikor neki tetszik, felállítani? A miniszterek miért nem állottak őrt Magyarország jogai mellett, miért nem követelték ezt? Nem, sőt ellenezték. Azonkívül még az 1867: XII. t.-cz. szerint is fentartott jogunk az igazságügy? S ha ez áll s ha igazuk van, hogy