Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-26

JOg 26. országos ülés 1897. január 16-án, szombaton. Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója ! Pulszky Ágost előadó: T. ház! Van szerencsém a pénzügyi bizottság részéről a magyar északnyugati helyiérdekű gőzmozdonyú vasút engedélyezése tárgyában benyújtott törvényjavaslat tekintetében való jelentést, (írom. 72) továbbá a kikötői illetékekről benyújtott törvényjavaslat tárgyában való jelentést (írom. 73) és végre az 1878: XX. törvényczikkbe iktatott és az 1887: XXIV. törvényczikkel meghosszabbított vám- és kereskedelmi szövétség

VI.czikkének módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában való jelentést (írom. 74) a t. háznak benyújtani és kérem, hogy ezeket kinyomatni és annak idején az osztályok mellőzésével tárgyalásra kitűzni méltóztassék. Elnök: A beadott jelentések kinyomását és szétosztását a ház elrendeli, egyszersmind elhatározza, hogy az osztályok tárgyalásának mellőzésével fognak tárgyalásra kitüzetni. Molnár Antal jegyző: Kőszeghy Sándor, a kérvényi bizottság előadója ! Kőszeghy Sándor előadó: Van szerencsém a kérvényi bizottság által letárgyalt ügyek 1. (írom. 75) és 2. (írom. 76) sorjegyzékét a t. háznak bemutatni, kérve azoknak kinyomatását, szétosztását és napirendre tűzését. Elnök: A beadott jelentés kinyomását és szétosztását a ház elrendeli és a kitűzés iránt később fog határozni. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Molnár Antal jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az indítványkönyvben bejegyzés nincs. A interpellácziós könyvbe be van jegyezve január 16-iki kelettel gr. Apponyi Albert interpellácziója a belügyminiszterhez a jászberényi tisztújítás tárgyában. Elnök : Az interpelláczió a mai ülés végén, a szokott időben fog megtörténni. Következik az állami költségvetés ábalános tárgyalásának (írom, 45) folytatása. Lakatos Miklós jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenek előtt megjegyzem, hogy midőn a költségvetés általános vitájában résztvenni óhajtok, én nem követem azt a figyelmeztetést, mintha ez csak a számokkal való dobálásnak művelete lehetne. Sokkal fontosabbnak tartom azt a háttért, a mely ezen költségvetés 'mögött áll, mert végre a költségvetés egyes számszerű adatainak megbirálása, sőt általánosságban is bírálata, nézetem szerint, sokkal czélszerííbben történhetik az úgy is minden tárczánál megújuló általános vita alkalmával. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban erre áttérnék, azt hiszem, a parlamenti illemnek teszek eleget, hogyha nem is valamennyivel azon szónokok közül, a kik előttem szóltak, de mégis néhányukkal annyiban foglalkozni bátorkodom, hogy észrevételeket teszek legalább röviden egyes főbb kijelentéseikre. (Halljuk/ Halljuk!) És ennél különösen azt tartom szem előtt, a mi nekem oly csodálatos és meglepetésszerű kijelentésnek tíínik fel. Huzamosabb ideig nem voltam a háznak tagja. Meglehet, azért lep meg jobban, hogy oly hangokat hallok ma már ebben a házban, a minőket azelőtt ily módon és ily ajkakról hallani alkalmam nem volt. Ilyen például Asbóth t. képviselőtársam nyilatkozata. Sajnálom, hogy nincs itt. De meglehet, méltatni fogja észrevételeimet annyira, hogy majd elolvassa, vagy értesül róluk. Asbóth t. képviselő úr, nem tudom, az új néppárt vezérekép-e, vagy csak egészen saját személyiségében, de mégis oly hangon és módon beszélt, hogy !>ez a párt, hogy mi< stb., többek közt azt mondotta, hogy ők nem felekezeti párt, ők a lelkiismeretszab idság bajnokai, ok a keresztény szellemnek az őrei ebben a hazában és egyszersmind védői a házasság szentségi jellegének, ők a nép javát akarják és főleg a kis emberekét. Ezt különben Mócsy t. képviselő úr tette hozzá. Hát lássuk, t. ház, legelőször is csak azt a kérdést, — nem akarok vele bővebben foglalkozni, hozzám legkevésbbé illenék, — hogy vájjon kell-e egyáltalán ebben az országban azoknak is, kik a házasságot szakramentumnak tartják, azt védelmezni? Nagyon bőven kifejtetett akkor, midőn a polgári házasság tárgyaltatott, —- és én csak utalok rá, — hogy senkit ebben az országban semmiféle törvény nem kényszerít arra vagy tartóztat attól, hogy ezzel élhessen és viszont; ha azután arra kerül a sor, a mit ők a felbontásra czélozva mondán ik, hogy megsértetik a szentség, erre áll az, hogy hiszen se a coge intrade, sem más kényszer ebben az országban el nem fogadható és ennélfogva, ha valaki a maga lelkiismeretében vallásánál fogva nem tartja többé a házasságot szentségnek, nem akar azzal élni, mi senkit rá nem kéuyszeríthetünk. így tehát e tekintetben megtámadásról és védelemről, nézetem szerint, szó sem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lehetne akkor szó, ha ma még azon állásponton állhatnánk, — bár mi rosszak legyenek is viszonyaink, — hogy egy állam törvényhozása esik akkor helyes, ha egyik vagy másik felekezet dogmáit tartalmazza kifejezéseiben. Nem szabad senkinek vallását, vallási érzületét sérteni, de az állam a maga szabadságát, fen hatóságát nem áldozhatja fel senkinek és semminek. (Élénk helyeslés.) És ezt nemcsak azok hirdetik, a kik nem katholikusok, hanem megtalálható igen tekintélyes katholikus írókban és igen sok helyen, a hol kifejtették és kimutatták, hogy a felett semmiféle hatalmat az állam szuverenitása meg