Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

Í02 25. országos ülés 1897. január 15-én, pénteken. szükségletet 441 millió forintra felemelni. De ez óriási emelkedés csakugyan bizonyítéka-e annak, hogy mi valóban kultúrnép vagyunk ? A haladás sok tekintetben elvitázhatatlan, magam sem akarom tagadni, de úgy tudom, hogy a kultúrához nemcsak vasutak, nemcsak a szeszadó emelkedése és a választók számának fogyása szükséges, hanem a valódi kultúrintézmények is. (Igaz! Úgy van! balfelőh) Kérdem az igen tisztelt liberális túloldalt, — 29 éve van kezében a hatalom, — és kérdem t. dr. Arányi urat (Derültség.), hogy ezen 29 év alatt a kulturnemzeteket igazán jellemző és valóban kulurnéppé tevő intézmények közül hányat és miket létesítettek? Van-e az országnak lelenczháza? Egyetlen egy sincs. Vannak-e az országban árvaházak, munkásbiztosítás . . . (Egy hang a szélső hálóidalon: Hát a papok/) A mi eddig történt, az a papok és a magánosok jóvoltából történt. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ha Magyarország pénzügyileg oly kedvező helyzetben van, mint a hogy azt dr. Arányi úr feltüntette, és hogy ha a t. túloldal az ország igazi kultúrája iránt oly nagy előszeretettel viseltetik, 29 év alatt miért nem létesítettek egy leíenezházat, intézetet hülyék számára, vakok, siketnémák számára ? Mindezek híjával vagyunk s a mivel e tekintetben bírunk, az mind a régi időből, a konzervatív- és Bach-korszakból való, csak épen a gazdagnak kikiáltott liberális 29 esztendő volt e tekintetben teljesen meddő. (Igaz! Úgy van / balfelöl.) Az ilyen beszédért minden valószínűség szerint ki fogom érdemelni a t. túloldal részéről a »hazafiatlan« nevet. A túloldalról az lett hangoztatva, hogy azt itt hangoztatni, hogy a tönk szélén állunk, egyrészt nem igaz, másrészt nem hazafias. Én azt tartom hazafias kötelességnek: a bajnak az okait feltárni, (Helyeslés bal/elől.) mert addig, míg a bajt fel nem ismerjük, orvosszerekről gondoskodni nem lehet. Én bátorkodom kérdezni: ugyan micsoda baj fog ebből miránk háramlani, ha Ausztria elhiszi, hogy mi a szegényedés útján vagyunk, hogy azokat a fényes pénzügyi eredményeket, melyek költségvetéseinkben az utóbbi időben nyilatkoztak, csak a mi rettenetes túlterheltségünkkel bírják produkálni, hogy az nem igazi jólét, nem igazi vagyon, hanem mint a mezei gazda, ki rablógazdálkodást üz, nem a hasznot, nem a fölösleget tünteti ki, hanem magát az alapot és a tőkét fogyasztja és támadja meg. Micsoda kár fog abból mi reánk háramlani, ha Ausztria ezt nekünk elhiszi ? Tegnap azt mondotta Pichler Győző t. képviselőtársam, hogy már csak taktikából is nem kellett volna a mi költségvetésünket olyan fényesnek feltüntetni, hogy abból a monarchia másik fele a mi anyagi gyarapodásunknak kedvező voltára vonhasson következtetést, mert ez valóságos felbiztatás és felbátorítása a másik egyezkedő félnek, hogy minél többet követeljen. Megvallom, t. ház, én nem vagyok ezen az állásponton. Mi, ezen monarchiának egyik fele . . . (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon " Mi egész vagyunk ! Elnök csenget.) ... mi, ezen monarchiáuak két egyezkedő fele ugyanazon fejedelem alatt állunk, mindkettőnek ugyanazon atyja van. Tehát mi tulajdonképen testvérek vagyunk (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mostoha testvérek!), legalább úgy kellene lenni, s ha nincs így, az elég hiba. És épen azért, uraim, oda kellene törekednünk, hogy még ezen egyezkedésnél is az erkölcsi alap, az igazság legyen irányadó, nem pedig egymásnak kijátszása. Itt nincsen taktikának helye. Hogyha mi ezf kívánjuk, hogy e mi részünkről többet ne követeljenek, mint a mi jog és igazság szerint — már tudniillik a 67-iki kiegyezés ezerint — megillet, akkor mi se akarjunk többet kívánni, vagyis a testvéries egyezkedésre helyezkedjünk, nem pedig a taktikának álláspontjára. Mi, a néppárt, ezért is és minden tekintetben az erkölcsi alapra kívánunk helyezkedni, nem pedig a taktikára. Az is hangoztatott itt tegnap, (Egy hang a baloldalon: Arányitól! Derültség.) nem dr. Arányitól, azt gondolom, t. képviselőtársam megengedi, ha kijelentem, hogy az ő beszédével végeztem, (Derültség.) hanem más oldalról lett hangoztatva, hogy ez a néppárt mielőbb el fog majd múlni, és ha egyes tagjai később a parlamentbe be is jutnak, azok nem mint a néppárt tagjai fognak bejönni. (Egy hang a szélső baloldalon: Hanem mint kormánypártiak!) Igen, t. képviselőház, mint kormánypártiak jönnek be, ha esetleg a viszonyok úgy alakúinak, (Derültség a szélső baloldalon.) ha a néppárt a kormányzásra meghivatik, hát úgy fog bejönni; (Tetszés és helyeslés bálfelöl.) ha pedig a t. liberális párt nemcsak a kis emberekre vonatkozó programmunkat fogadja el, hanem az egészet, akkor is mint kormánypárt jövünk be. (Helyeslés balfeUl.) Ennek a jövendölésnek azonban más háttere van. Én azt gondolom, hogy az illetők úgy okoskodtak, hogy a néppárt a múlt országgyűlésen csak egy taggal volt képviselve és daczára annak, hogy két biztos kerületben volt az az egy tag felléptéivé, mégse tudott ide bejönni ; lesz tehát majd gondunk, hogy jövőre a néppártból senkise jöjjön be. Hát én itt egy őszinte vallomást teszek. Beismerem, hogy annak, hogy mi 18-an bejöhettünk, egyszerű oka az, hogy az illető vidéken nem voltak a választás körül arra alkalmas eszközök, mint Stomfán, Csaczán, Várnán, illetőleg nem értettek úgy a választók eltüntetéséhez. Hanem nem lehetetlen, hogy jövőre gondoskodás