Képviselőházi napló, 1896. II. kötet • 1897. január 11–január 25.

Ülésnapok - 1896-25

25. országos ülés 1897. jana&r 15-én, pénteken. 97 Ha ily szerződés lejártával az egyik fél az abban kikötött felmondási jogot igénybe vétetni akarja, e szándékról a másik fél legkésőbb hat hóval a felmondási határidő előtt értesítendő, hogy a további eljárás iránt a szükségei tárgyalás megindíttassék. Ha ezen idő alatt egyetértés nem jön létre, a külügyminiszter által a szerződés, mihelyt csak egyik fél is kívánja, felmondandó.« Tehát a szabad rendelkezési jog elvileg a törvényben részünkre biztosítva van. (Egy hang a szélső baloldalon: Tessék alkalmazni!) így állunk ezekkel a felhozott vádakkal. Még csak egyet kívánok megjegyezni. Abban a határozati javaslatban, melyet Kossuth Ferencz képviselő úr benyújtott, egyebek közt ez a passzus is foglaltatik, hogy »pénziigyileg a költségvetés ugyanazon tévedésekben leledzik, melyek az előző irányzatokat jellemzik, tudniillik felesleget tüntet fel, holott tényleg defiezit van.« Helfy Ignácz: Ez úgy van! Lukács László pénzügyminiszter: Én megvallom, megdöbbentem erre a passzusra s újra meg újra átvizsgáltam az előirányzatot, hogy miként van az, hogy én itt többletet mutatok ki, tényleg pedig defiezit van a költségvetésben. Megvallom, nem tudtam rájutni. Ha erre vonatkozólag bővebb felvilágosítást nyerek, leszek bátor arra észrevételeimet megtenni, most azonban megvallom, hogy nem értem és nem fedezem fel a költségvetésben a deficzitet. Kossuth Ferencz : Majd szolgálunk vele ! Lukács László pénzügyminiszter: Úgy látom, mindezek alapján, hogy azon véleményem, melyet annak idején expozémban ezen költségvetésre vonatkozólag elmondani bátor voltam, hogy ez a költségvetési előirányzat a realitás minden kellékének megfelel, a mondottak által megingatva vagy megezáfolva nem lett. Most is abban a véleményben vagyok, hogy ez a költségvetés reális alapokra vau fektetve, mert először jóval nagyobb összegek bocsáttatnak, kivéve a pénzügyminisztériumot, minden egyes kormányzati ág rendelkezésére, mint a megelőző évben, a mi által lehetővé válik a kormányzati működésnek sikeres teljesítése, a nélkül, hogy ezáltal a kiadásoknak főösszege jelentékenyen emelkednék, mert másfelől nagy megtakarítások érettek el; és míg a korábbi költségvetésekben az előbbi években, ha visszaemlékezni méltóztatnak, a rendes kezeiéskiadási 26 és 16 millióval emelkedtek egyik évről a másikra, ez alkalommal, dac ára a nagyobb dotáczióknak, a rendes kiadások csak 3,800.000 forinttal, az összes kiadások pedig 2,200.000 forinttal emelkednek, a mi semmiesetre sem jelentékeny. (Úgy van ! jobbfelöl.) ;;, iáf bevételek úgy vannak előirányozva, hogy azok minden eventualitással szemben garancziát KÉPVH, NAPLÓ. 1896-1901. II. KÖTET. nyújtanak arra, hogy a szükséges összegek minden adófelemelés, minden rendkívüli eszköznek igénybevétele nélkül be fognak folyni és kellő fedezetet adnak a költségekre. A rendes kezelés mérlege oly kép van összeállítva, hogy a rendes bevételek 23.900.000 forinttal haladják meg a kiadásokat, a mi mindenesetre szintén a költségvetés helyes összeállításának kritériuma, úgy, hogy mindezek alapján bátorkodom azt ismételni, hagy a költségvetés a realitás minden követelményének megfelel s ennélfogva kérem a t. házat, hogy a benyújtott határozati javaslat mellőzésével az előirányzatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni méltóztassék. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Molnár Antal jegyző: Móesy Antal! (Felkiáltások a szélső baloldalon : Mellette van feliratkozva !) Elnök: Nagyon jól tudom, de a ház szokása az, hogy a sorrend meghatározásánál a miniszteri felszólalás nem számít .. . (Élénk derültség a szélső baloldalon.) MÓCSy Antal: T. képviselőház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Egy időben a haza bölcse, Deák Ferencz úgy nyilatkozott, hogy a közgazdasági, pénzügyi dolgokhoz ő — valamint általában a magyar emberek — bizony-bizony édeskeveset ért. Talán ez az oka annak, t. ház, hogy most, midőn a költségvetést tárgyaljuk és midőn épen azért főkép a számokkal, a pénzügyekkel kellene foglalkoznunk, a t. előadó úr előrelátása beteljesedett, hogy minden inkább mással, sem mint a pénzügyekkel fogunk foglalkozni. Megvallom, hogy én magam is, magyar ember lévén, inkább óhajtanék más egyebekről beszélni, tekintettel azonban arra, hogy az imént nyilatkozó pénzügyminiszter úr panaszolta azt, hogy épen azokkal nem foglalkozik a ház, a mikkel kellene a költségvetés tárgyalása alkalmával és tekintettel arra, hogy a beterjesztett költségvetést a t. túloldalnak egyik szónoka dr. Arányi t. képviselőtársam rendkivíü felmagasztalta és fényesnek állította, én azt gondolom, hogy helyén levő lesz megvizsgálni, hogy vájjon ama nagy, magas piramis, amelyet a liberális gazdálkodásnak dicsőítésére állított fel a t. doktor úr, megbízható, szilárd alapon nyugszik-e? (Halljuk! Hilljuk!) Főképen az ő számadataival kívánok tehát foglalkozni. Mielőtt azonban erre áttérnék, a t. ház engedelmével pár megjegyzést kell tennem a tegnapi, ugyancsak a túloldalról, de részben ezen oldalról is elhangzott némely kijelentésekre. (Halljuk! Halljuk!) Tegnap a túloldalról ketten is beszéltek, még pedig olyan nyelven, a melyet nem értenek. (Derültség a baloldalon.) El lehet mondani, hogy arabusul beszéltek, pedig nem tudtak arabusul. 13