Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-15
184 15. országos ülés 1896. deczember 16-án, szerdán. elég ennek az állásnak a betöltésére, — melynek dísze a mienk is, — az hogy valaki nevetni és erőszakoskodni tudjon. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Helyes tehát, midőn azt mondjuk és kérjük a koronától, hogy szabadítson meg minket ettől a kormánytól, (Helyeslés a balés a szélső baloldalon.) mert mig ez a kormányzat dúl ebben az országban, addig itt minden erkölcsi fogalom ismeretlen lesz. A választásoknak vége van. Azt hinné minden ember, hogy az izgalom immár lecsillapít] t, a gondolkodás rendes mederbe tért. De így van-e? Nem így van. Ott hallottuk Hoiánszky Nándor t. képviselőtársam iiiterpellácziójából, hogy mi történt Erdélyben. Történik ez másutt is, csakhogy más formában. Ivánka Oszkár: Őket ez nem izgatja! Szalay Károly: Megkeresik a formát, igaz, hogy ügyetlenül, de a forma mégis csak forma. Hát a t, miniszter urak mulattatására vagyok bátor felemlíteni egy esetet. (Halljuk! Halljuk!) Történt, hogy a választások alkalmával a szolgabíró első kötelességének ismerte otthagyni hivatalát, hogy ne törődjék a szegény ember bajával, — pedig par excellence anyakönyvvezető is volt, a mi pedig nagy dolog a mai világban; állami pap, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és elment korteskedni s ezt a korteskedést folytatta a választás utolsó perczéi^. vagyis mindaddig, míg az általa protezsált jelölt meg nem bukott. (Derültség.) E közben történt, hogy a választás helyisége körül, nem ugyan mint oroszlán, hanem mint egy másféle állat körüljárt, keresvén, a kit elnyeljen. Az ellenpárt vezére beleszólt, hogy mit keres ott ilyen szándékkal? Természetes, hogy ebből valami szóváltás támadt, de mindenki azt hitte, hogy ezzel a dolognak vége van, annyival inkább, mert azon mandátum ma már teljesen igazolva lévén és a jegyzőkönyvben kifejezést nyervén az a. körülmény, hogy a rend abszolúte meg nem bontatott, mindenki azt gondolta, hogy ennek az inczidensnek vége van. De nem így történt. Deczember 9-én a főbíró hoz egy határozatot, a melyben azt az illetőt egy napi fogságra ítéli el a választás alatt elkövetett rendetlenség miatt. Ez megeshetik máson is. Megeshetik rajtam is a mai világban, lévén különösen a személyes szabadságnak egyetlen egy garancziája, hogy az illetőt nem merik bántani. Ez a határozat engem meg sem zavarna, hanem az indokolás egy kicsit furcsa, annyira furcsa, hogy a t. házat kárpótlandó azon unalmasságokért, a melyeket szerencsétlen voltam elmouásMÚl(Halljuk! Halljuk!) s hogy egy kis világosságot is hozzak a vitába, felolvasom az indokolást. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja az indokolás: »Panaszlott tagadásával szemben« — mert az illető tagadta, hogy a szolgabírót nem bántotta — a szolgabíró vallomásával igazoltatott be, (Derültség a bal- és széhö baloldalon.) hogy a képviselőválasztás színhelyén hangos kiabálással a csend és rendet megháborította, s midőn a szolgabíró által rendre utasíttatott, majd a folyosó elhagyására felszóllíttatott, nemcsak hogy el nem távozott, sőt: ,abban az esetben megyek el, ha a szolgabírót is kikíséri a csendőr' sértő kifejezésekkel a szolgabírót bántalmazta.* (Egy hang jobbfelöl: Tehát rászolgált!) Majd mindjárt következik »A büntetés mértékének megállapításánál enyhítő körülményül vétetett kifogástalan előélete; mégis hogy ezen kihágásokat« — itt tehát már több kihágás van, előbb csak egy volt — »a választás legizgalmasabb idejében követte el, mégis hogy, mint a függetlenségi párt egyik fővezetője, kétszeresen izgatott állapotban volt«, (Élénk derültség balfelöl.) — és most méltóztassék vigyázni, hogy végül mi az enyhítő körülmény — »hogy a sértő kifejezést a szolgabíró nem is hallotta«. (Nagy derültség balfelöl.) Polónyi Géza: Valóságos nyitrai verdikt! Szalay Károly: A hol ilyenek történnek, t. ház, ott vége a tör vény tiszteletnek, azt a törvényt, a melyet így hajtanak végre, tisztelni nem lehet, tovább megyek: nem szabad senkinek sem. És mivel ennek ad kifejezést és mivel az orvoslást is abban látom, hogy megtörténjék az, a mit kérünk ő Felségétől feliratunkba?!, pártolom az Okoliesányi képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Polczner Jenő! Polczner Jenő (Az elnökhöz szólva): Holnap! Elnök: Ha a képviselő úrnak kérése van, ne méltóztassék nekem ide súgni, hanem méltóztassék megmondani. (Derültség.) Polczner Jenő: Kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy, miután az idő már előhaladt, beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés balfelöl. Halljuk ! jöbbfélöl.) Elnök: Ha a képviselő úr nem hosszú ideig akarja a Ház figyelmét igénybe venni, nézetem szerint helyesebb, ha ma elmondja a beszédjét. Nem tudom, hosszan kivan beszélni a képviselő úr? (Zaj.) Ez esetben méltóztassék szabályaink szerint kérelmét nyilvánítani. Polczner Jenő: Hossz tsabban. Elnök: Azt gondolom, a t. ház bele fog egyezni, hogy a képviselő úr holnap mondja el beszédjét. (Helyeslés.) Ezzel az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 30 perczkor.)
