Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-11

11. országos ülés 1896. deczember 11-én, pénteken. 33 e tekintetben kifogásol, nem is annyira a kül­ügyi politika nem érintése, mint inkább a kül­ügyi politika iránya maga, — legalább a tegnapi szavazásból, (Élénk ellenmondás a bal- és szélső­baloldalon.) legalább azokból, a mik tegnap e részről a más oldalról jövő felszólalás tekinteté­ben mondattak, ez a következtetés nagyon köny­nyen leszármaztatható. Horánszky Nándor: Gyanúsítás! Pulszky ÁgOSt előadó: Nem gyanúsítás, hanem talán épen a t. képviselő uraknak a saját magatartásuk által kétségessé vált politikai iránya tisztázása tekintetében kívánatos volt ezt az alkal­mat felhasználni, (Zaj a baloldalon.), hogy a t. képviselő uraknak módjuk legyen arra nyilat­kozni, hogy vájjon még a delegáczióban általuk képviselt nézetek és eszmék most is, a jelen alkalommal is támogatásukra számíthatnak, vagy pedig, hogy azok közé kell őket soroznunk, a kik, a mint mondám, az ország illetékes faktorai és tényezői, a kormány és a jelen országgyűlés nagy többsége által is támogatott és helyeselt külügyi iránynyal szemben állást kívánnak foglalni. De, t. ház, világos ezen kívül, hogy Apponyi Albert gr. t. képviselő úr, a mikor e felirati javaslatot szerkesztette, uem volt tisztában e felirati. . . (Zaj és derültség a bal- és szélsőbalól­daltm. Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Én, t. ház, engedelmet, én a magam részéről sohasem arrogáltam magamnak a csalhatatlanságot, de azt egyszersmind a magam részéről a t. ház bár­mely tagjában, bármily tendeneziái legyenek és bármily állást foglaljon is el ékesszólásán ál és személyének . ulyánál fogva, el nem ismerem. (Helyeslés a jobbóldalon.) Tehát világos, hogy gróf Apponyi t. kép­viselő úr nem volt tisztában a felirati javaslatában foglaltak végkonzequencziájával ; mert azt látjuk, hogy a követelmény, a melyben ezen váiaszfelirat konkludál, az, hogy a király bocsássa el a kormányt. (Helyeslés a bál- és szélső bal­oldalon, derültség a jobboldalon.) Ezt a kisebbség részéről teljesen értjük, tel­jesen alkotmányos követelésnek fogadhatjuk el; de ha azután tovább megyünk, mit tapasztalunk ? (Halljuk! Halljuk.') Annak daczára, hogy ezen országgyűlés gyökereit megtámadja, felirati javas­latában nem azt követeli, hogy ezen ország­gyűlés ismét oszlattassék fel, és új választásokra, a nemzet véleményének új nyilvánítására adassék alkalom, hanem azt követeli, hogy minden egyéb teendők félretételével, ä választási reformra vo­natkozó javaslatok haladéktalanul terjesztessenek elő. (Helyeslés balfelöl.) A t. képviselő urak azt hiszik s azt várják, hogy egy többség, a mely a nemzet akaratából jött ide, (Élénk ellenmondás a hal- és szélső baloldalon.) a mely tudja, hogy gyö­kerei a nemzet szivéig érnek, minden egyebek félretételével hajlandó és kész lesz oly választási reform tárgyalásába bocsátkozni, a melynek sem irányadó elvei, sem egyéb mozzanataira nézve a ház semminemu oldaláról még határozott tájéko­zás, határozott útbaigazítás nem adatott, hogy egy bizonytalan és általános felszólításnak en­gedve, minden egyéb tekinteteket félretéve, oly választási reform esélyeinek latolgatásába fog bocsátkozni ezen tisztelt ház, a melynek ered­ményei iránt senki e házban, még a t. képviselő ár sem lehet egyáltalán tisztában. Nejátszszunk a nagy programokkal és a nagy szavakkal, (Zaj balfelöl. Helyislés a jobboldalon.) kivált akkor, a mikor azoknak határozott magvát kibontani, meg­látni, a közvélemény felvilágosítására a közvéle­mény előtt feltárni nem bírjuk. A választási reform mindenütt, minden országban a legnagyobb parlaine.iti feladatok közé tartozik. A választási reform minden országban csak ott és csak akkor lehetett jogosiílt, mikor a köz­vélemény egy nagy, egy tekintélyes része hosszú agitácziók után a jogát arra, hogy az ország törvényhozásában, a melyben esetleg képviselve nincs, képviseltessék, bebizonyította, de a válasz­tási reform nem oly jelszó, melyet könnyelműen felszínre dobni, melyet előtanulmány, az ország közvéleményének kellő előkészítése nélkül az ország elé tárni lehetne. (Igaz ! Úgy van! a jobb­oldalon.) És, t. ház, azt tapasztaljuk, hogy e te­kintetben némely részről hangoztatva lett, de meglehetős bizonytalan hangon, az általános és egyetemes választási jognak követelése, de még azon oldalról is bizonyos óvatosság és habozás forgott fenn e tekintetben, és csak egyrészről lett tartaléktalanúl és feltétlenül az követelve; azon részről, a melylyel, úgy hiszem, a t. kép­viselő úr, velünk együtt, a legkevésbbé kívánja magát azonosítani, azon részről, a mely valóban nem nemzeti czélokat követ, a mely csakis és bevallottan kizárólag kozmopolitikus eszmékért rajong, a melynek részéről a jelen választási kampány alatt is talán tizenkét vagy tizennégy, de határozottan szocziálista jelöltet láttunk állítani. Mikor tehát ez a kérdés oly kevéssé van még megvitatva nemcsak az országgyűlési több­ség, de a nemzet nagy közönsége által meg­érlelve, mikor egyáltalában semmi részről azon elleuállhatlan agitácziót, azon ellenállhatlan po­litikai törekvést és áramlatot nem láttuk, mely az ily reformoknak egyedül adhatja meg jogos alapját és szentesítését, akkor, azt hiszem, leg­alább is elkorállott, és legalább az előzmények­kel összhangban nem álló az ilyen követelések fel­állítása államunk létérdekeiben, nemzetünk leg­vitálisabb követelményeivel ellentétben állanak. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert mit mond a kisebbség­felirata? Azt, hogy »az államgépezet zavartalan IV'

Next

/
Oldalképek
Tartalom