Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-10

66 10. országos ülés 1896. deczember 10-én, csütörtökön. teli, hogy a polgárok inkább valók, hogy mielőbb családokat alapíthassanak, gyermekeiket munkásságra és szorgalomra nevelhessék, mint arra, hogy 20—30 éves korukig kivonassanak a polgári élet kötelességeinek teljesítése alól, pedig most az alól kivonatnak. Összedúlatik ezzel a polgári családi élet békéje, mert sokkal hoszszabb az az idő, a mely alatt a katonáskodást megíamilniok és folytatniok kell, hogy eleget tehessenek a polgári kötelességnek és azon jólétet megteremthessék, a melyre mindenki kötelezve van. Nekem tehát, mert úgy vagyok meggyőződve, hogy a fegyveres béke. a mely most létezik, legnagyobb átka minden népnek és minden nemzetnek, mivel ez felemészti egyrészt a polgárok legjava idejét, másodsorban felemészti a nemzetnek adóképességét, természetes, ezen indokok is azt parancsolják, hogy ezen rendszernek semmiféle ujonczot meg ne szavazzak. Lázár Árpád jegyző: Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! Szükségét érzem az eszméket tisztázni annál is inkább, mert a háznak ezen az oldalán eltérő értelmű felszólalások történtek. Az a párt, a melynek szerény tagja vagyok, csak annyira bizalmatlan a kormány iránt, mint akármelyik pártja ennek az országgyűlésnek. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Mi nem!) Természetes, hogy ez lapsus linguae volt. (Derültség.) Ismétlem tehát, hogy az a párt, melynek tagja vagyok, csak oly bizalmatlan a kormánynyal szemben, mint akármelyik ellenzéki párt. (Felkiáltások jóbbfelől: így már-jól van!) De mi azt tartjuk, hogy midőn a honvédségnek megszavazzuk az ujonczokat, akkor nem a 67-es alapnak szavazzuk meg, hanem a hazának. Véleményünk szerint nem helyes oly ténykedés, mely ha sikerre vezetne, e siker eredményét senkisem sajnálná jobban, mint a ténykedő, már pedig ha nem szavaznánk meg ujonczokat a honvédség részére, és szavunkon fogna a többség, akkor a honvédség fentartása lehetetlenné válnék, a mit nem csak mi sajnálnánk a ház ez oldalán, de azok a felszólalók is, kik a honvédségre az ujonczokat meg nem szavazzák. Ezeket előrebocsátva megjegyzem, hogy én és nz a párt, a melyhez tartozom, egy krajczárt sem vagyunk hajlandók megszavazni a közös hadseregre. Meg vagyunk győződve arról, hogy a modern hadseregeket a fegyelem egyedül nem vezetheti győzelemre, de szükséges a lelkesedés, a nemzeti s a hazai érzelem. Elég példa van rá saját történelmünkben, hogy a fegyelem nem elégséges a győzelmet biztosítani. Például 1848/49-ben az osztrák hadseregben nem volt fegyelem és nem volt az akkori osztrák hadsereg elég gyakorlott? Mindenesetre volt fegyelem és volt gyakorlottság a hadseregben és mindennek daczára az alig pár hétig gyakorlott honvédek számtalan csatában megverték az osztrák hadsereget, mert a honvédek szellemét a lelkesedés emelte, az osztrák hadsereget pedig csak a fegyelem mozgatta. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Ez a szellem, a melynek köszönhető a hadseregben a győzelem, nem fejlődhetik ki soha az a közös hadseregben, mert abból ki van zárva a nemzeti szellem, a nemzeti nyelv, a nemzeti zászló, egyszóval mindaz, a mi az embert lelkesítheti és a halál megvetésére ösztönözheti, csakis a fegyelem vaskeze vezeti a hadsereget, de fegyelemből ritkán kész az ember életét feláldozni. (Igaz. Úgy van! a szäsőbalon.) Nem tudom megérteni, hogy micsoda nehézség lehet arra nézve, hogy ha a monarchiának két állama van, legyen két hadserege is. Azt hallom hangoztatni, hogy a kettévált hadseregnek ereje csökkenne. De, t. ház, kérdem, hogy a szövetséges hadseregek nem ép olyan erősek, mint az egységes hadseregek? Ha nem erősek a szövetséges hadseregek, akkor mire valók a szövetségek az államok között. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Mire való például a hármas szövetség, ha a szövetséges hadseregek nem erősek ? (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi a honvédséget illeti, nem értem, miért ellenzi a kormány azt, a mit a ház ez oldalán folyton sürgetünk, hogy a honvédséget lássák el műszaki csapatokkal, tüzérséggel és vezérkarral. Kérdem a t. honvédelmi miniszter urat, igaz-e vagy nem, hogy ezen hozzátételek a hadi csapatok erejét növelik? Ha igaz, miért nem akarja a honvédség erejét a miniszter növelni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig nem igaz, tessék nekünk megmagyarázni, mikép van az, hogy műszaki csapatok, tüzérség és vezérkar nem növelik egy hadseregnek az erejét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! Nem tudván, hogy Thaly barátom indítványával eléri e pártunk czélját, megtagadhatni az ujonczokat a közös hadseregnek és megszavazni a honvédségnek? vagyok bátor benyújtani a következő ellenindítványt; »Amagyar királyi honvédség részére az 1897. évre kivánt 12.500 főnyi ujonczjutalék megszavaztatik.« (Helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen felírva. Kivan még valaki szólani? Helfy Ignácz: T. képviselelőbáz! Engedelmet kérek, hogy habár gyenge hanggal is, néhány rövid megjegyzést tegyek. En és a párt, a melyhez tartozni szerencsés vagyok, soha a közös hadseregre egy fillért sem szavaztunk meg. Két újabb ok van rá, hogy ez alkalommal még kevésbbé tegyük. Az egyik, a mely