Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-8
8. országos ütés 1896. deezember 7-én, hétföa. 47 tudjuk, hogy a t. miniszter urak nem is vettek részt a választásokban, mert ezt kizárólag csak a t. miniszterelnök vezette. A rendelkezési alapból a pénzt semmi esetre sem vehette; mert abból még csak két képviselő választására sem került volna ki a pénz. Valóban kíváncsi vagyok, hogy vájjon a t. többség tagjai voltak-e azok, a kik lelkesedésökben és hazaszeretetükben vagyonuk egy részét azért áldozták fel, hogy ezen minden tekintetben jeles kormányt támogassák és fentartsák, avagy idegen elemek bocsátották rendelkezésére a pénzt, olyan elemek, melyek nemzetünk érdekeit nem hordják szemük előtt, melyek nem arra valók, hogy Magyarország jövőjének irányt adjanak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a választás valóságos háború volt, daczára annak, hogy Bécsben nagyon is örültek azon, hogy ilyen nagy többséget tudott a miniszterelnök úr bölcsesége az ő érdekükben, az ő szolgálatukra összehozni, mégis kifogásolták ott hogy a katonaságot onnan is iűevezényelték, hogy a szabad választást Magyarországon biztosítsák. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Érdekes jelenség az is, mint méltóztatnak reá visszaemlékezni, midőn az a szerencsétlen sorsú kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyaltatott, a miről, mellesleg legyen mondva, a kormány előre tudta, hogy abból törvény sohasem lesz, a kormány a javaslatba felvétse azt az intézkedést, hogy azok, a kik a hatalomnak közvetlen kezelői, itt-ott, abban a kerületekben jelöltek nem lehetnek. Nézzük csak meg a képviselőválasztások egész múltját: soha annyi főispán és szolgabíró nem lépett fel és nem választatott meg, mint most, hogy képesek legyenek a független gondolkozású emberek véleményét az egyes kerületekben útját állani. (Úgy van! a szélsőbalon.) A köztisztviselőkkel csak rendelkeztek. Azoknak jogait egyszerűen elkobozták. Hiszen példákat tudnék felhozni, hogy miket csinált egyik-másik választókerületben a kormány, és igen érdekes, hogy akkor, mikor birói széket ülnek bíráink egy szegény ember felett, a ki talán azért, hogy éhező családjának éhségét enyhítse, a máséhoz nyúl és a törvénynyel összeütközésbe jut, akkor azok a kik a népnek, a nemzetnek jogait elrabolják, azok itt ülnek vagy kint a kormány elismerésére, jutalmára számíthatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a parlament nem a nemzet akaratának kifejezője ; ez a parlament gyakorolhatja a jogokat, a melyeket a törvények a parlamentnek adnak, de tekintélyre nem számíthat, ennek nincs joga tekintélyre. (Zajos helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : Figyelmeztetem a képvilselő urat, hogy szabályaink szerint a ház tekintélyét sértő kifejezéseket nem szabad használni, (Helyeslés jobbfelől. Mozgás balfelől.) és ezt közérdekben mindnyájunknak egyenlően meg kell tartanunk. (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Meszlény Lajos : Igazat mondani szabad! Honnan van a pénz? Ezt mondják meg, ne a tekintélyről beszéljenek! (Zaj.) Komjáthy Béla: T. ház! A ház tekintélye helyreállíttatván, tovább folytatom. Nemcsak a választások alkalmával, hanem azóta is a kormány még mindig hadjáratot folytat. Itt vannak a peticziók! (Hallj uh! Halljuk! a szélső baloldalon.) A peticzióknak óriási tömegét hozták ide. Innen küldtek le embereké*', hogy adatokat szerezzenek; (Úgy van! balfelől) .. neveket tudnék megnevezni, a kiket a miniszter tudtával, bár hivatalnokok leküldték az egyes kerületekbe; (Úgy van! balfelől.) okmányokkal tudnám bizonyítani azt, hogy van olyan főispánja Magyarországnak, a ki rendeletet küldött a főszolgabírónak, hivatalos számmal ellátva, hogy ott, hol ellenzékit választanak meg, visszaéléseket igyekezzék kutatni s arra adatokat szerezni. Ugyan ki bízta ezt a főispán úrra vagy a miniszterelnök úrra? Magyarországnak vannak törvényes bírái ; ha egyszer törvényellenes visszaélés történik a képviselőválasztásoknál, annak csak két bírája lehet : vagy a képviselőház, vagy a törvényes bíróság; a főispánnak egyáltalán nem lehet meg ez a jogköie. Csodálkozom, t. ház, hogy az igazságügy miniszter úr ez ellen nem tiltakozott, ha ugyan volt róla tudomása. T. ház! Én azt hiszem, hogy kellően indokoltam azon álláspontot, a mely minket bizalmatlanná tett a kormány iránt. Még ha bizalommal viseltetnének is egyesek a kormány irányában, még azoknak sem szabad ezen felhatalmazási törvényt megszavazniuk, mert ez határozottan alkotmányos jogaink kijátszására vezet; midőn rendszerint felhatalmazással kormányoznak, csak azért, hogy a költségvetést a jogos bírálat alól kivonják s a bírálat alól kibújjanak. Azoknak sem lehet megszavazniok a javaslatot, a kik bizalommal viseltetnek a kormány iránt, mert — a mint mondtam — ez iiluzóriussá teszi a költségvetés egyéb tételeivel szemben való bírálati jogainkat. Ha már a múlt költségvetés alapján egyes emberek dotáczióban részesülnek, akkor nekünk az a jogunk abszorbeálva van, hogy ezen dotácziő megszüntettessék, mert akkor négy hónap után csakugyan egyes családoknak csinálnánk nagy anyagi kárt, tehát mintegy kényszerhelyzetet teremt a kormány, hogy a költségvetés azon tételeire nézve, a melyeket törülni akarnánk, tőlünk ezen jogunkat elvonja. Az általam előadottak alapján ismétlem és pedig pártom nevében, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Élénk helyeslés balfelől.)
