Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-8

44 £• országos ülés 1896. deczember 7-éu, hétfőn. természetes, hogy bőséges alkalma van minden parlamenti tagnak és pártnak a bizalom kérdését bármely perczben felvetni, akár egy kérdés, akár egy törvényjavaslat alkalmával és a pártoknak az a mérkőzése, a mely a bizalomkérdés fölötti vitában megindulni szokott, mindennap előfordulhat teljesen a pártok tetszése szerint. Én tehát azt hiszem, hogy indokolt lenne megfontolás alá venni, hogy vájjon a bizalmi kérdést és a politikai motívumokat szükséges-e kifejteni és belevegyíteni egy ilyen felhatalmazás megállapításánál; azonban nekem meg kell hajolnom azon bevett szokás előtt, a mely a parlamentben nálunk meghonosodott, és nem zárkózhatom el az elöl, hogy itt a politikai niotivumok bele szoktak játszani és a bizalmi kérdést már ennél a javaslatnál is fel szokták vetni egy analógia segélyével. Miután tudniillik az angol formák szerint az appropriáczió a költségvetésben szokott előfordulni és az máibizalmi kérdés szokott lenni, az appropriácziót nálunk feltalálják ennél a törvényjavaslatnál, és miután végrehajtásával a kormány bizatik meg, e tekintet meg is van s így természetesnek tartják, hogy parlamentjeink bizalmi kérdésnek tekintették ezt is. Azonban azt hiszem, hogy egészen tárgyilagosan, a dolog termeszeiéből indáivá ki, talán megfontolást érdemel, hogy szükséges-e vagy nem. Ismétlem, hogy én ugyan nem zárkózhatom el az elől, hogy nálunk mindig szükségesnek tartották ebből a szempontból ítélni meg a dolgot, de a magam részéről, mint a pénzügyi bizottság előadója, a politikai motívumokat bevezető beszédembe nem keverhetem, (Helyeslés jobbfelöl.) én a tárgytól nem térhetek el, de ha e felett vita fejlődik, természetesen, mint a pénzügyi bizottság többségének a politikai téren is képviselője, kötelességemnek fogom ismerni igénytelen nézetemet elmondani; most egyszerűen és tárgyilagosan a törvényjavaslatot, mint az államháztartás zavartalan vitelének eszközét, ajánlom általánosságban elfogadásra. (Élénk helyeslés jdbbfelől.) Madarász József: Törlendő! Lakatos Miklós jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. ház! Pártom, a függetlenségi és 48-as párt megbízásából és névé ben kijelentem, hogy mi a felhatalmazásról szóló törvényjavaslatot nem szavazzuk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon ) Mi nem egyszerű pénzügyi tekintetekbőt veszszük bírálat alá a törvényjavaslatot, hanem igenis, a mi ellen az előadó úr tiltakozott, mi a megbírálásnál a politikai motívumokat is belevegyítjíik. A mint az előadó úr előbb említette, a kormány azt kívánja tőlünk, a kormány azt akarja törvénybe iktattatni, hogy az 1897. év első négy hónapjában törvényes felhatalmazás alapján az állami bevételeket és kiadásokat, tekintettel az 1896. évi költségvetésre, eszközölhesse. Indokolja ezt a kormány és a pénzügyi bizottság t. előadója azzal, hogy nem lehetett a költségvetést rendes időben letárgyalni, tehát kényszerhelyzet előtt állunk, mivel a felhatalmazás meg nem szavazása e felhatalmazás nélkül az államháztartás rendes menetének megakadályozására vezetne. Elismerjük mi, hogy lehetnek esetek, előállhatnak rendkiviili körülmények, midőn a kormány ily felhatalmazás kérésére jogosult; de csak egy esetben ; ha nem a kormány maga akadályozta meg a költségvetési törvények megalkotását. (Ügy van ! a szélső baloldalon.) Ha a kormány kényszerhelyzetre hivatkozik: kötelessége ezt bizonyítania. (Úgy van! aszélsö baloldalon.) A magam és pártom nevében kijelentem, hogy a kormánynak nincsen joga felhatalmazást kérni, mert e kényszerhelyzetet öntudatosan és czélzatosan maga teremtette meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormánynak már a múlt országgyűlésen, szeptember hó 3-án, midőn az. 1897. évi költségvetést előterjesztette, tudnia kellett, hogy az letárgyalható nem lesz; tudnia kellett, hogy be fog következni az országgyűlés feloszlatása, ha ugyan a kormány tanácsolta ezt a koronának, nem pedig egyszerűen parancs szerint cselekedett; tudnia kellett, hogy a november 23-ikára összehívott új országgyűlés ismét nem fogja rendes időben a költségvetést letárgyalhatni. A kényszerhelyzetet tehát öntudatosan, saját czéljai érdekében maga teremtette meg a kormány. (Igaz ! Úgy van a szélső baloldalon.) A miniszterelnök úr a múlt országgyűlésen azzal igyekezett védekezni, hogy a kormánynak törekvése volt a költségvetést letárgyaltatok és keresett is garancziákat erre nézve, de azokat nem találta meg. Erre első kérdésem a t. miniszterelnök úrhoz az: Ha akkor keresett garancziát, keresett-e most, midőn ez évnek csak néhány napja van hátra, e felhatalmazási törvény létrejöttére nézve? Kérdem, nem ő teremtette-e meg a kényszerhelyzetet most is, úgy, hogy ha esetleg a képviselők jogaiknak és kötelességeiknek megfelelően erősen bírálat tárgyává teszik most ez alkalommal is a kormány politikáját, a kormány az 1897. évben törvényellenesen lesz kénytelen kormányozni? (Úgy van !a szélső baloldalon.) Igazán kíváncsiak vagyunk, azt hiszem, édes mindnyájan: hol, mikor és kinél kereste a múltban azokat a garancziákat, és miben állottak azok? Saját pártjánál, azt hiszem, nem kereste, mert azt megszoktuk évtizedek óta, hogy az itt levő többség nem ad irányt a kormányzásra, hanem csak arra való, hogy a kormány minden inieziativáját esetleg bírálat nélkül is magáévá tegye. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha mégis ott kereste az igen tisztelt miniszterelnök úr