Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

u 6. országos ülés 1896. deczember 2-án, seerdán. 6. Megegyeztethetőnek tartja-e a kormány a Németország és Oroszország között létesült szerződést, illetve megállapodást az 1879. év október 7-én egyrészt Magyarország királya és Ausztria császárja, másrészt a német császár és Poroszország királya között létrejött szövetségi szerződésnek rendelkezéseivel és főleg annak szellemével és czélzataival ? 7. Szerzett-e a kormány megnyugtatást az iránt, hogy a német császár és Poroszország királya 1890. óta nem kötött az orosz czárral olyan szerződést, illetve nem létesített olyan megállapodást, a mely a hármas szövetség alapját képező szerződéssel, annak szellemével és czélzataival ellenkezik.« Kérem e kérdést a miniszterelnök úrral közölni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Méltóztatnak természetesnek találni, hogy az itten felolvasott interpelláczióra ez alkalommal érdemlegesen nem fogok válaszolni; természetesnek fogja ezt találni a t. ház már abból a szempontból is, mert azon kérdések, melyeket itten Polónyi Géza képviselő úr tárgyalí, nemcsak igen komplikáltak, de igen nagyjelentőségtíek is, és annyit már előre is elmondhatok, hogy úgy látom, a Polónyi Géza képviselő úr által elmondották egész éle, a feltett kérdések iránya a hármas szövetség ellen van irányozva. Ilyen irányzatú kérdésekről lévén szó, méltóztatik természetesnek találni, hogy az interpelláczióra érdemileg ez idő szerint nem válaszolhatok. (Helyeslés jobbfelol.) Szükségesnek tartom azonban, t. ház, hogy mégis a beszéde elején elmondottakra s talán —- ha jól hallottam — interpellácziója első kérdésére vonatkozólag egynehány szót mondjak. (Halljuk!) T. ház ! Egy trónbeszéd első betűjétől az utolsó betűjéig olyan valami, a miért a felelősség a kormányt illeti, és hogy az a trónbeszéd milyen előkészületek után jött létre, hogy annak ki a szerzője, fogalmazója, hogy abba egyes mondatok ki által tétettek be, vagy nem tétettek be, az egyáltalában elbírálás tárgyát nem is képezheti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A felelősség teljes mérvben, úgy a hogy felolvastatott, úgy a hogy az elmondatott, a kormányt terheli. (Úgyvan! Ügy van! jobbfélől.) T. ház! Az elhangzott trónbeszédért, annak egész szövegéért, úgy a mint az van, a felelősség a magyar kormányt illeti, melyet az el is vállal. Az, hogy abban a külügyre vonatkozólag valamely passzus felvéve nem volt, valami ezélzatosság jellegével nem bir. Hiszen, t. ház, csak nem méltóztatnak képzelni, hogy egy hosszú idő gyakorlatát egyszerűen megszűntessük, mikor arra szükség nincs, mikor egy olyan czélt kitűzni nem is lehet, hogy a képviselőbe tárgyalásainak keretéből azt kivonjuk, mert, mint a példa bizonyítja, a külügyről semmi sem mondatott s most Polónyi Géza képviselő űr egy külügyi interpeliáczióval jön elé. (Derültség és tetszés jobbfélől.) Polónyi Géza: Hát erre nem gondoltak! (Derültség.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök*. De a trónbeszédre adandó válaszfelirat tárgyalása alkalmával e kérdésre is mindig ki lehet térni. A kormányt csak az vezette, hogy nem látta szükségesnek ismételni azt, a mit az ezelőtt néhány héttel elhangzott trónbeszédben a korona elmondott. Ezzel bizonyította azt, hogy egyáltalában nem látott a maga részérői a külügyi viszonyokban oly változást, a melynek fölemlítése szükséges. Mert daczára azon hosszú indokolásnak, a melyet Polónyi Géza t. képviselő úr elmondott, mégis fenu kell tartanom, hogy ily változás az október 6-íki trónbeszéd óta nincsen. (Zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások: Lényegileg!) A »Hamburger Naehrichten« leleplezése egyáltalában nem a külügyi politikát vagy a külügyi viszonyokat változtató tények. Előző időkben történtekre vonatkozik e leleplezés, melyet, mondhatnám, csak történeti jelentőségűnek vehetünk, de nem a mai politikára vonatkozó viszonyváltozásnak. Ez volt indoka annak, hogy a kormány egyáltalában nem látta szükségét, hogy a trónbeszéd a külügyi helyzettel foglalkozzék. Lehetett volna, talán kényelmesebb is lett volna, mert akkor Polónyi Géza képviselő.' úr most nem interpellált volna, (Derültség jobbról.) de ezzel nem valami ezélzatosságot kívántunk szem előtt tartani. Igenis tudjuk, hogy az 1867 : XII. tcz. 8. §-a megállapítja azon jogot, mely a magyar kormánynak a külügyek vezetésére fentartatik, és az 1867. óta fennálló gyakorlat megállapítja azon mérvet, melyben külügyi kérdések itt, e házban tárgyalhatók és tárgyaltatnak is. Ennek korlátozásáról, e gyakorlat megváltoztatásáról szó sem lehet, erre a kormány nem gondolt, mert ennek szükséges, jogos és törvényes voltát nem látja. (Helyeslés jobbfélől.) Ezt láttam szükségesnek ez alkalommal elmondani. Annak idején az interpelláczió érdemére nézve, a mennyiben ily fontos, nagyjelentőségű díplomácziai kérdésekre nézve nyilatkozni lehet, majd fogok nyilatkozni. (Zajos helyeslés jobbfélől.) Polónyi Géza: T. ház! Csak azért ragadom meg az alkalmat, hogy ez előzetes válaszra előzetesen reflektáljak, mert meg akarom állapítani a köztem és a miniszterelnök úr közti konszenzust, a mennyiben ő is constatálja, hogy nem az a szándék vezette, mintha a magyar törvényhozás illetékességét akarná csonkítani és mintha azt hinné, hogy a külügyek csak a delegácziók