Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-6

6. országos ülés 1896. áeciember 2-án, sierdán. 33 szár, Poroszország királya elutasíthat an kötelességüknek kell hogy tartsák, miszerint országaik biztonságáról és népeik nyugalmáról minden körülmények között gondoskodjanak ; Tekintve azt, hogy ezen kötelességet mindkét uralkodó, valamint az elébb fennállott szövetségi viszonyban, úgy most is birodalmaik szoros összetartása által könnyebben és hathatósabban fogja teljesíthetni; Tekintve végűi azt, hogy Ausztria-Magyarország és Németország benső csatlakozása senkit sem fenyegethet, de igen is alkalmas arra, hogy a berlini szerződés alkotta európai békét megszilárdítsa. U felségeik Ausztria császára, Magyarország királya és Németország császára egymásnak ünnepélyesen fogadván, hogy tisztán védelmi egyezségüknek támadó jelleget soha és semmi irányban nem akarnak kölcsönözni, elhatározták, hogy béke- és kölcsönös védelmi szövetséget kötnek, mely végből kinevezték teljhatalmú megbízottaikat és pedig: 8 felsége Ausztria császára, Magyarország királya esikszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyulát, valóságos belső titkos tanácsosát, a császári ház és a külügyek miniszterét, altábornagy ját stb. stb.; 8 felsége a német császár VII. Reuss Henrik herczeget, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet stb. stb., kik Bécsben a mai napon összeülvén és jóknak és helyeseknek talált megbízó-leveleiket kicserélvén, megegyeztek, a mint következik. I. Czikk. Ha a magas szerződő felek várakozása és őszinte óhajtása ellenére a két birodalom valamelyike Oroszország részéről megtámadtatnék, a magas szerződő felek kötelesek egymást birodalmaik összes hadierejével támogatni s ehhez képest a békét csak közösen és megegyezőleg kötni meg. II. Czikk. Ha a magas szerződő felek egyikét valamely más hatalom támadná meg, a másik magas szerződő fél ezennel kötelezi magát, hogy a támadót magas szövetségese ellenében nemcsak segíteni nem fogja, hanem legalább is jóakaróan semleges állást foglal szerződő társával szemben. Ha azonban ily esetben a támadó hatalom Oroszország részéről akár tettleges közreműködés alakjában, akár oly katonai rendszabályok által támogattatnék, melyek a megtámadott félt fenyegetik, a teljes haderővel való kölcsönös segélyadásnak a jelen szerződés I. czikkében megállapított kötelezettsége ezen esetben is azonnal hatályba lép és a két magas szerződő fél hadviselése ekkor is közössé válik a közös békekötésig. III. Czikk. Ezen szerződés békés jellegé1ÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. hez képest és hogy minden félremagyarázás kizárassék, mindkét magas szerződő fél részéről titokban tartandó és valamely harmadik hatalommal csakis a két fél beleegyezésével és különös megállapodás korlátai között közölhető. Az alexandrowoi találkozás alkalmával II. Sándor császár által nyilvánított érzületeknél fogva mindkét magas szerződő fé! azon reményt táplálja, hogy Oroszország hadikészületei reájuk nézve valósággal fenyegetők nem lesznek, s ennélfogva okot a közlésre jelenleg nem látnak. Ha azonban a reményük, várakozásuk ellenére tévesnek bizonyulna, a két magas szerződő fél lojalitäsbeli kötelességének fogná ismerni, Sándor császárral legalább is bizalmas módon tudatni, hogy az egyikök ellen ejtett támadást kénytelenek volnának mindkettejök ellen intézettngk tekinteni. Minek hiteléül* stb. Következnek az aláírások. T. képvielőház! A hármasszövetség alapját képező ezen gzerződési aktára vonatkozólag épen az 1867. évi XII. tcz. 8. §-a alapján jogos kételyek merülhetnek fel az iránt, hogy ez bir-e .Magyarország szempontjából a nemzetközi szerződés jellegével vagy nem ? A nemzetközi szerződések a magyar alkotmányjog szerint csak akkor kötelezők, ha azok bemutattatnak és az országgyűlés által tényleg be is czikkelyeztetnek. De, t. képviselőház, nem szándékozom ezen elvet vitatás tárgyává tenni, hanem helyezkedem azok álláspontjára, a kik ezt az úgynevezett szerződést feltétlenül kötelező erejűnek tekintik. Mentül inkább áll az, t. képviselőház, hogy a fejedelmek közt létesült ilyen megállapodások kötelező erővel bírnak, annyival inkább bizonyos az, hogy az ilyen természetű szerződéseknek pecsétje a királyi szó, palládiuma pedig a nemzetek becsülete, a mely a királyilag adott szó szentségét minden körülmények között védelmezni fogja. Es én nem kételkedem abban, hogy Magyarország törvényhozó testületének képviselőháza osztozik azon felfogásomban, hogy a magyar királyról és a magyar nemzetről soha senkinek joggal feltenni nem szabad, hogy ezen szerződéseknek bármely pontjáhos hűtlenné lenni, vagy azokat megszegni képes lenne. De, t. ház, sajnos, hogy bizonyos mértékig jogosult aggodalmakat táplálhatunk az iránt, hogy mily mértékben tartják meg a szerződést odaát. T. ház! 1896. évi október hó 24-én a * Hamburger Nachrichten* útján köztudomásúvá vált, hogy 1887—1890-ig, tehát azon időben, midőn ezen szerződés már fennállott és még fennállott, — mert ez a szerződés határidőhöz kötve nem lévén, csak felmondás által szűnik meg és tudtunkkal mai napig felmondva nincs — 6