Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

248 18. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. eszközt, melyet itt ismételni nem óhajtok, ha be fogják látni, hogy a vallási kegyszerekkel milyen visszaélést űztek, és a sok fenyegetés puszta megfélemlítés volt: (Élénk helyeslés. Ügy van! Igás! a jobboldalon.) akkor kénytelenek lesznek bevallani, hogy mind az bizony nem igaz, csak a nép hiszékenységére épített korteseszköz volt s akkor a néppárt úgy el fog tűnni, mint a hogyan eltűnt az antiszemitizmus, (Ügy van! Úgy van!) a mely antiszemitizmus ennek a pártnak is az éltető lelke. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon,) És, t. ház, el fog tűnni, ha más szempontból nézzük is a néppárt létjogosultságának kérdését, mert hisz egyéb, mint a revízió, nincs abban a programodban olyasmi, a mi lényegében más pártok programrajába felvéve nem volna, Arra pedig, hogy az egyházpolitikai törvények revideáltassanak, helyesebben, hogy a polgári házasság megszüntettessék, erre alapítani egy pártot hosszú időre sehol, de Magyarországban legkevésbbé lehet, (Ügy van! Úgy van!) mert az ország népe meg fog győződni róla, hogy a vallásosságnak épen semmi hátrányt nem okoz! (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.) Épen Ásbóth képviselő urat legyen szabad arra figyelmeztetni, hogy Belgiumban — talán mondhatom — körülbelül olyan politikai irányú egyének vannak a kormányon, a milyen most Asbóth képviselő úr —- mert nem mindig volt ö ilyen — (Derültség a jobboldalon.) és eszük ágában sincs a polgári házasság ellen akcziót indítani. Ez szintén egy bizonysága annak, — pedig ott is igen erős katholikus élet van — hogy ilyen jelszavakra, ilyen tartalomra pártot alapítani nem lehet. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ismétlem tehát, hogy most is határozott meggyőződésem az, hogy a néppárt múlékony tünemény, visszahatása azon nagy akcziőnak, a melyet a liberális elem, együttvéve minden párt részéről, keresztülvitt ebben az országban és ennek a visszahatása rakódott le a néppárti mozgalomban. Ez minden nagy politikai akcziónál így szokott történni. Azok, a kik a megszokott intézményekhez ragaszkodnak, egy darabig követelni fogják a régi állapot visszaállítását, de ez az izgalom el fog tűnni, mert objektiv ok az izgalomra nem fog lenni, miután be fogják látni, hogy veszélyeztetve a vallásos élet nincs s ezzel HZ egész izgalommal el fog tűnni a néppárt is (Igás! Úgy van! Élénk tetszés a jobboldalon.) Közbeszólott Horánszky képviselő úr, de Asbóth képviselő úr is mondta beszédében, hogy mégis furcsa logika az, ha azt mondja a kultuszminiszter, hogy veszélyes a néppárt és mégis el fog tűnni. En épen az ő logikáját tartom furcsának, mert az én állításomban semmi logikai ellentét nincs. Valami lehet ugyan ad hoc veszélyes, lehet akut baj, de nem krónikus baj. Azt igen jól tudjuk; hogy a néppárt egy időre bajokat okozhat, ezt sohasem tagadtam, talán Horánszky képviselő úrnak is volt baja a néppárttal — nekem — én elismerem — nagyon sok volt. (Általános, élénk derültség.) de abból, hogy a néppárt ad hoc és egyeseknek ez idő szerint bajt okoz, nem az következik, hogy az a mozgalom állandó tényezője marad a magyar közéletnek, mert az akut és krónikus baj között mégis csak nagy különbség van. De, t. képviselőház, talán egy dologra ki kell még terjeszkednem;. Asbóth képviselő úr felhozta, hogy minden el fog múlni, egy azonban örökké ígéret marad és ez a katholikus autonómiának a létesítése és hivatkozott az országgyűlés másik házában — tegnap tett nyilatkozatomra, a melyben annak adtam kifejezést, hogy felelősségem érzetében a koronának az autonómiai kongresszus egybehivása iránt előterjesztést addig tenni nem fogok, míg bizonyos körök ilyen túlzott és ilyen, minden higgadt és okos ember által elítélendő eszközökkel a népet ámítják (Úgy van! jobbfelől.) és a meddig ezek az ámítások a felkorbácsolt szenvedélyek hatása alatt a nép szélesebb rétegeiben fogékonyságra találnak. Nem azt mondtam, hogy akkor fogom az autonómiai kongresszus iránt az előterjesztést megtenni, mikor egy olyan kongresszusi többséget tudok létesíteni, a milyen a kormánynak tetszik. Ettől távol állok. Hanem igenis azt mondtam, míg ezek a túlzott, ezek a minden tekintetben a szélsőségig menő izgatások tartanak, felelőségem érzetében nem merném a koronának ajánlani, hogy most, a választási izgalmak után, az autonómiai kongresszus egybehívassák. (Élénk helyeslés jobbfelől. Közbekiáltás balfélöl: Ez jó ürügy!) Határozottan tiltakozom e közbekiáltás ellen, hogy ez jó ürügy, én ürügyet nem keresek, be fogom bizonyítani a képviselő úrnak, hogy én, mert én hiszem, hogy rövid idő alatt ezek az izgalmak lecsillapúlnak, hogy én akkor teljesíteni fogom kötelességemet épen úgy, mint a hogy az én előterjesztésemre volt kegyes ő Felsége a múlt évben azt a királyi rezolucziót hozni, a melyet szerencsém volt a házban előadni, a mely kötelezi is a kormányt arra, hogy annak idején a herczegprimás meghallgatása után a kongresszus egybehivása iránt előterjesztést tegyen. Arra pedig semmi okot sem adtam, hogy a mit ígértem, arra nézve feltételezzék, hogy nem fogom beváltani. Ezt akartam egyelőre Asbóth képviselő úr felszólalására megjegyezni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. képviselőház! Miután a képviselő úr az én