Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

246 18, országos ülés 1896. űeczember 19-én, szombaton. tikábóí. Homo pulvis est. (Derültség.) Visszatért oda, a honnan jött: az akták porába. (Derültség balfélől.) Minő csalódás ez annak, ki midőn miniszterelnöki állását ingadozni érezte, egész önérzettel mondotta barátainak, hogy én nem tartozom azok közé, a kiknek szüksége van »Schonzeit«-ra; ha nem leszek miniszterelnök, akkor vezér leszek az ellenzék padjain. És azok, t. ház, a kik azt hitték, hogy elhalaványúlt politikai csillagukat ki fogják fényesíteni a vallásháború tüzében, azok azt a csillagot hanyatlani látják feltartóztathatlanúl. És ha az a csillag még fényeskedik valamely hemiszferá ban, az nem a politika hemiszferája többé, hanem az üzletek hemiszferája, és ezek is, — üzleti érdekű összefüggésben lévén a kormányhatalommal, — annyival inkább lettek akezióképtelenek. Egy másik kitűnő férfiú, kit szintén sajnálattal nélkülözünk itt, a ki a Terézvárosban proklamálta azt, hogy föl kell fegyverezni a társadalmat, most tán visszavonultságában gondolkodik a felett, hogy nem lett volna-e helyesebb a béke hirdetése. Egy újabb csalódása azoknak, a kik illúzióról illuzióra és dezilluzióról dezilluzióra haladnak, hogy helyre fog állani a béke, ha a javaslatok végre lesznek hajtva. És, t. ház, azok végre vannak már hajtva több egy esztendejénél, és épen a legutóbbi választásoknál láttuk a felekezetiséget inkább, mint valaha, a mikor ellenzéki választók ellenzéki elveik felfüggesztésével szavaztak a kormány jelöltjére felekezeti szempontból. És hogyan állunk azzal, t. ház, hogy a végrehajtás után helyre fog állni a béke? Hiszen csak tegnap mondotta a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr, hogy a t. kormány nem meri megkezdeni az akcziót a katholikus autonómia ügyében mindaddig, míg a felizgatott kedélyek le nem csillapodnak. Tehát konstatálva van az, hogy a béke helyre nem állt. A csalódás és dezilluzió derengni kezd már azoknál is, a kik más meggyőződésük ellenére — a minek nyilt kifejezést adtak — szükségesnek tartották, hogy az egyházpolitikai akcziót támogassák, mert azt mondották, hogy ehhez van kötve a szabadelvű párt sorsa, a mely a 67-iki kiegyezés egyetlen megbízható oszlopa. T. ház! Én sohasem értettem azt a megbízható oszlopot, a melynek megbízhatósága a közjogi kérdésekben, a valláspolitikai kérdések mikénti eldőlésétől függ. De hogyha ezeu oszlop kétségkívül jelentékenyen megszélesedett, azért a figyelő látja a repedéseket és hallja a recsegéseket. Én, t. ház, nem szoktam nagy, komoly súlyt tulajdonítani egy-egy hírlapi czikknek. Nagy súlyt tulajdonítottam a sajtónak, mikor még b. Kemény Zsigmond, b. Eötvös József, b. Podmaniczky Frigyes szerkesztettek és vezettek lapokat, a mikor azok kizárólag hazafias vállalatok voltak. De ily súlyt nem tulajdoníthatok annak többé akkor, a midőn azt látom, hogy azok napról-napra inkább üzleti vállalatokká válnak. Mindazonáltal, t. ház, vannak egyes ujságczikkek, melyek a legnagyobb jelentőséggel, a legnagyobb szimptomatikus és politikai jelentőséggel bírnak azon lapnál fogva, a melyben megjelennek, és azon férfi egyéniségénél fogva, a ki írja a politikát, tartalmukról fogva. Ily czikknek tekintem én, t. ház, a melynek szimptomatikus hordereje van, azt, a melyet Hegedüs Sándor t. képviselőtársam közelebbről közrebocsátott. (Halljuk! Halljuk!) A ki ismeri az 8 poziezióját a t. szabadelvű pártban és annak egyik részében; a ki ismeri az ő személyes és politikai jelentőségét; a ki ismeri az ő nagy politikai józanságát és higgadtságát, és azt, hogy milyen számító ész 8 a politikában: az, t. ház, nem lehet, hogy a legnagyobb fontosságot ne tulajdonítsa annak, hogyha Hegedüs Sándor t. képviselőtársam támadást intéz az osztrák kormány ellen; ha megtámadja az egykori Taaffe-kormányt, a melylyel különben az előbbi t. szabadelvű kormányok a legjobb viszonyban voltak, és megtámadja a jelenlegi Badeni-kormányt, hogy kellő támogatás hiányában és annak megvonása folytán engedték tönkre menni Ausztriában a szabadelvű többséget, úgy, hogy ott a konzervatív és klerikális elemek foglalják el a tért, és azt érteti, hogyha Magyarországon a szabadelvű többség uralkodik és hogyha Ausztriában az ottani kormány nem gondoskodott és nem gondoskodik úgy, a mint gondoskodott itt a magyar kormány, hogy meglegyen ott is a szabadelvű többség: akkor veszélyeztetve van a kiegyezési politika, és veszélyeztetve a dualizmus. T. ház! Én a 67-iki kiegyezés ellen hallottam beszélni kitűnő férfiakat; hallottam beszélni Ghyczy Kálmánt és Tisza Kálmánt, hallottam beszélni Simonyi Ernőt és Irányi Dánielt, hallottam Helfy Ignáezot, Ugron Gábort, Eötvös Károlyt, Polónyi Gézát, meggyőződésük egész hevével és szónoki tehetségük egész fényével, de, t. ház, soha annyira ad absurdum vezetni a dualizmust és a 67-iki kiegyezést, mint ezzel a követeléssel, én még nem hallottam, T. ház! A törvény a 67-iki kiegyezés és a dualizmus alapjául két követelményt állít fel: az egyik az, hogy a monarchia mindkét államában alkotmányos kormányzat legyen, hogy alkotmányosan kormányoztassék; a másik az, hogy ki van zárva a belügyekbe az egyik és másik fél beavatkozása. Már most ha valóban