Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

244 18, országos ülés 1896. deozember 19-én, szombaton. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogyne! (Derültség jobbfelől) Asbóth János: Minden el fog múlni, csak egy dolog van, a mi félek, hogy talán sohasem fog elmúlni: azok az Ígéretek, melyek országgytílésről-országgyülésre minden vallás- és közoktatásügyi miniszter által megújíttattak, hogy létesíteni fogják a katholikos autonómiát, ez az igéret nem fog elmúlni soha, ez talán mindig ígéret fog maradni. (Egy hang balfelől: Ügy látszik !) De hát igaza van a t. miniszter úrnak és engedje meg, hogy én preczizirozzam, mikor lesz az, mikor a néppárt igenis el fog múlni. El fog múlni okvetlenül, hogy ha önöknek sikerülni fog a nép szivéből kiirtani a kegyeletet a vallásos érzelmek és intézmények iránt. (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjairól. Mozgás, zaj jobbfelől.) De akkor, t. ház, legyenek elkészülve arra, hogy az egész nép a szoezializmus táborában fog állani. (Úgy van! Úgy van! balfelől) Eötvös Károly: Az is el fog múlni majd! (Derültség-) Asbóth János: De, t. ház, meglehet, hogy el fog múlni akkor is, hogy ha a t. kormány fel fogja ismerni annak szükségét, hogy a vallásos érzetek és vallásos intézmények ne irtassanak, hanem ápoltassanak. (Helyeslés a baloldal hátsó padjairól.) És ez be fog következni: előbb átóbb, mert erre meg fogja tanítani a kormányo kat épen a szoezializmus terjedése, mert eszmék ellen csak eszmékkel, csak magasztosabb és hathatósabb eszmékkel lehet harczohii. Meszlény Lajos: Lehet napidíjakkal is! (Derültség.) Asbóth János: Eszmék ellen nem lehet harczolni egyedül fegyveres erővel, bár tán ennek is előfordulhat szomorú szüksége. Az eszmék ellen hathatósabb eszméket kell sorompóba vinni, mert, a kik velük szemben csak a fegyverekre támaszkodnak, azt a tapasztalatot tehetik, amelyet XVI. Lajos tett, midőn a fegyveres erő megtagadta a szolgálatot. A szoezializmus oly hatalom, melynek nem lokális, hanem univerzális szervezete van, hatalom, mely bírja a tömegek szivének titkát. Ily hatalom ellen csupán lokális hatalommal, csupán gyűlöletes rendőri szabályokkal küzdeni nem lehet, hanem csak oly hatalommal, a minő csak egy van: a kereszténység, mely bír univerzális szervezettel s bírja a tömegek szivének titkát, (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) és mely arra tanítja az embert, hogy csak emberi bölcseség van e földön, a szívnek az a békéje, mely nem található meg abban, a mi az emberben bestiális, a gyűlöletben és önzésben, hanem csak abban, a mit gazdagnak és szegénynek hirdet, a szeretetben és az áldozatban. (Úgy van! a baloldal felső padjain.) De mielőtt a néppárt megsemmisülne, azon súlyos próféczia alatt, várjon még egy pillanatig, mert az isten el nem hagyja az övéit, az isten küld nekik vigasztaló angyalt. Bessenyei Ferencz: Asbóth Jánost! (Élénk derültség.) Asbóth János: Nem én vagyok, egészen más férfiú az, a kire talán nem is gondolnak, mert a néppárt vigaszt meríthet abból, hogy e kérdésben, a néppárt felőli véleményben a t. kabinetben sincs véleményegység. Vannak miniszterek, a kik a néppártot üdvös, áldásos, kívánatos jelenségnek, óhajtandó pártmódosulásnak tartják. (Felkiáltások: Kikl Zaj.) Van legalább egy, a kiről ezt bátor leszek mindjárt ki is mutatni. Valahányszor a magyar törvényhozásban fellépett egy konzervatív párt, azt mindig igyekeztek a gyanúsítás és rágalom minden eszközével agyonütni. S valahányszor sikerűit azt kiküszöbölni a törvényhozás terméből, mindjárt feljajdultak e szabadelvű párt legjobbjai, a legönzetlenebb hazafiak és eljajgatták keserves panaszukat, hogy nincsen ily konzervatív párt, nincs más ellenzék, csak olyan, a mely kormányképtelen, 'a t. függetlenségi párt, a mely a közös ügyet támadja meg, a t. nemzeti párt, a mely €ziutén kormányképtelen, mert megtámadja a közös intézményeket, és ez a szerencsétlenség teszi lehetetlenné, hogy Magyarországon normálisan és egészségesen fejlődjék a parlamentarizmus, ez teszi nélkülözhetetlenné a korrupeziót, ez rakja az ő vállaikra a kormányzás súlyos terheit évről-évre, évtizedről-évtizedre, a mely alól menekülni nem tudnak; ez kényszeríti őket, hogy gyakran Szavazzanak meggyőződésük ellen, mert hiszen a többséget nem lehet bukni engedni, mikor csak kormányképtelen ellenzék van, mert hisz az országot kormányozni kell; ez az, a mi őket gyakran gátolja, hogy követve szivük vonzalmát, átmenjenek az ellenzék padjai j-a. UgyaiiOiieii eszmének adott kifejezést egy igaz ember, a t. igazságügyminiszter úr jászberényi választóihoz intézett programmbeszédében. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondta a t. igazságűgyminiszter úr... (Zaj.) ... Jászberényben választóihoz, — kérem, méltóztassanak meghallgatni, mert nem én beszélek, hanem a t. miniszter úr, — felolvasom a Nemzetből. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »De a parlamenti pártalakulás is egészségtelen. Ellenzéki pártjaink közjogi ellenzéki alapokon állanak, a melyik nem kívánja a kiegyezési törvények gyökeres revízióját, az a végrehajtás ellen tesz kifogást. Ebből sok elégedetlenség, sok visszásság származik és alap-