Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-18

242 IS. országos ülés 1896. deczember 19-én, szombaton. voltak, midőn Széchenyi Pál gróf, midőn Kállay Benjámin, midőn Szögyény László miniszterek lettek, akkor a szabadelvű párt egész odaadással támogatta őket. (Derültség a bal- s szélső balodalon.) De, t. ház, mindez még semmi. (Halljuk ! Halljuk!) Több ennél még az, hogy a t. szabadelvű párt egy évtizednél tovább azon reformeszmékből élt, a melyeket Sennyey Pál a zempléni pontokban és fényes beszédeiben inicziált. Nagyon érdekes volna, de igen messze vezetne mai felszólalásom czéljától és annak keretétől (Halljuk!), hogy ezt pontról-pontra kimutassam; de egyszer alkalmat fogok magamnak venni. Most caak azt kívánom felemlíteni, hogy még az is, a mit leginkább szerettek perhorreszkálni: hogy a magyar királyi honvédséget a közös hadsereggel bizonyos szerves kapcsolatba kell hozni, ez is azóta meg van valósítva. (Mozgás a baloldalon.) Két eszméje volt b. Sennyey Pálnak, a mely végrehajtva még nincs. (Halljuk!) Az egyik azonban, t. ház, már be van iktatva törvénykönyvünkbe és a trónbeszéd újra kitűzte programmúl. A közigazgatás reformja ez, a vármegyei tisztviselők kinevezésével. A másikról kénytelen vagyok elismerni, hogy azt a mai napig még neru akczeptálták, azt, a melyet b. Sennyey Pál kapcsolatosan azon követelményével, hogy a magyar kir. honvédség közös hadsereg közt bizonyos szervesebb összefüggés létesíttessék, úgy formulázott, hogy a közös hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben tért kell engedni a magyar államnemzeti szellemnek. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Eötvös Károly: Erre nem emlékezünk! Asbóth János : De, t. ház, ha b. Sennyey Pál nevét említem, a kit nemcsak tiszteltem, de szerettem, engedje meg nekem a t. ház, hogy felemeljem a követ, mely a legközelebbi napokban ebből a házból repült abba a sírboltba, a melyben a nagy konzervatív reformer örök álmát aluszsza. Azt mondta egyik t. képviselőtársunk, hogy igaz, hogy Angolországban a liberálisoknál mindig nagyobb volt a korrupczió, mint a konzervativeknél, de Magyarországon ellenkezőleg áll a dolog; Magyarországon a konzervatív kormányok alatt nagyobb volt a korrupczió, mint a liberális kormányok alatt. Ábrányi Kornél t. képviselőtársunk mondta ezt; igen sajnálom, hogy nincs itt. (Derültség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, Magyarországon három konzervatív kormányt ismertem. A történelmi szellemnek teljes félreismerése; a legnagyobb méltatlanság és igazságtalanság volna a konzervatívokkal összetéveszteni azon aulikus kormányokat, a melyek azelőtt léteztek; a legnagyobb méltatlanság és történelmi szellemnek félreértése volna, t. ház, azokat, a kik kizárólag udvari szempontok szerint intézték politikájukat, Összetéveszteni azokkal, kik nem egyszer férfias és hazafias oppoziczióban állottak, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) a kik mind a mellett, hogy a koronának kultusza náluk vallásos érzet volt, mindig készek voltak arra is, hogy kegyvesztettekké legyenek, (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) hogy ha ezt férfias és hazafias meggyőződésük megkívánta. Meszlény Lajos: A liberalizmus még ezt nem produkálta! Asbóth János: Összetéveszteni az udvaronczokkal azokat, a kik akkor, mikor Magyarország néma volt mint a temető és a magyar alkotmányért csak az emigráczió emelhette fel szavát a külföldön, •— itt Szcitovszky prímás vezetése alatt reklamálták a nemzeti alkotmányt — a történelem szelleme iránti igazságtalanság volna épúgy az, összetéveszteni az udvari politikusokkal azokat, a kiket b. Bach, a császári és királyi főispánokhoz intézett körlevelében figyelmeztetett, hogy fejükkel játszanak, ha Magyarország elévülhetetlen történelmi jogait követelik. E szerint Magyarországon bárom konzervatív kormányt ismerek. Az első volt a gróf Apponyi György kormánya, a második a b. Vay Miklós, gr. Apponyi György és Majláth Györgyé és a harmadik volt a Majláth György és Sen:iyey-kormány. T. ház! Ezen kormányok politikája felett lehet politikai szempontból a legerősebb bírálatot gyakorolni, de politikai törekvésük, felfogásuk és irányuk felett pálczát is lehet törni. Én ugyan azt hiszem, t, ház, hogy az objektív történetírás valamikor igazságot fog nekik szolgáltatni s ki fogja mutatni, hogy gr. Apponyi György kormánya és a szabadelvű reformerek közt nem a reformok lényegére és irányára, hanem arra nézve volt nagy különbség, hogy e czélból minő eszközök és minő sorrendben alkalmaztassanak ; hogy gr. Apponyi György, mint konzervatív, szem előtt akarta tartani a konzervatív kontinuitást és el akarta kerülni és biztosítékot keresett annak elkerülésére, hogy forradalmi rázkódások álljanak be és ennek következtében az idegen uralom által a nemzeti fejlődést hosszú időre visszavessék, a mi csakugyan be is következvén, igazolta politikáját. A Sennyey- és Majláth-kormányokról az elfogulatlan történelem talán konstatálni fogja egyszer, hogy ha igenis ráléptek a törvénytelen alapra, ezt azért tették, hogy arról visszavívják a törvényest; konstatálni fogja talán, hogy az ő működésük nélkül a magyar alkotmány visszaállítható nem lett volna. De, t. ház, ez felfogás dolga. Ebben eltér-