Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-17

1?. országos ülés 1896. dcenember 18-án, pénteken. 209 elnök úr az ő beszédében azokra vonatkozólag mondott, akkor el kell fogadnunk azt, hogy a t. miniszterelnök úrnak álláspontja, az általa elmondottak, a védelem érdekében tett állítása sem közjogi helyzetünkkel, sem alkotmányi törvényeinkkel nem egy ezhetők meg. (Ügy van! a szélső baloldalon) A t. miniszterelnök úr még mindig nem tudta magát beletalálni abba, hogy a trónbeszédnek az a kifejezése, mely a monarchiának részeiről beszél, a mi fennálló alkotmányjogi törvényeinkbe ütközik, liogy ezen kifejezéseknek használata meg nem engedhető, mert ezzel egyenesen sértjük fennálló törvényeinket. Az 1867-iki kiegyezési törvény úgy 5., valamint 28. §-ában világosan körvonalozza Magyarország teljes önállóságát, és ha használ is az önálló állam fogalmától eltérő kifejezést, az legfeljebb az egyezkedő félre vonatkozik, de sebolsem használja a rész kifejezést, nem használta ezt semmiféle államokirat, nem használta soha semmiféle felirat, pedig sokszor ékes, de épen olyan erélyes szavakban utasították vissza a támadásokat, a melyeket alkotmányunk ellen intézni Ausztria részéről megkíséreltelek. Nem használják ezt legújabb állami okmányaink sem és erre nézve hivatkozom a közösügyi kiadások hozzájárulási arányának megállapítása végett összeült bizottság jelentésére, a mely most jutott nyilvánosságra, hogy milyen féltékenyei igyekezett megóvni Magyarország állami önállóságát még a kifejezések dolgábon is, mennyire látjuk preczizirozva az »állam« szót, sőt a »fél« szót is, és ezt a kifejezést csak akkor használja, mikor az egyik vagy másik egyezkedő félről van szó, mikor a két államot mint szerződő feleket említi. Minthogy pedig az általam kifejtett álláspontba a t. miniszterelnök úr belenyugodni nem tud, nagyon természetes, hogy ismét csak a monarchia egységéről beszél és "azt mondja beszédében, hogy az egységes birodalom nem volna olyan, a mit mi magyarok elfogadhatnánk, de nem vonhatjuk kétségbe, hogy egy uralkodónk lévén, bizonyos monarchiái egységünk van. Ha monarcha-egységet mondott volna, akkor még ebben alkotmányjogi és közjogi helyzetünk ki volna fejezve, de monarchiái egységünk nincs. (Úgy van! a szélső haloldalon.) Mert vagy van dualizmus, vagy nincs: ha dualizmus van, és ha dualisztikus alapon áll a t. túloldal, akkor legalább ezt a kifejezést egész lényegében igyekezzék megóvni; ha nincs dualizmus, akkor legyen elég őszinte a t. túloldal, vallja be és ne vállalkozzék a dualisztikus közjogi helyzet védelmére. Én igen jól emlékezem arra, hogy a t. miniszterelnök úr ezt a kifejezést: a monarchia egysége, egy másik vita alkalmával is használta, akkor Eötvös Károly t. képviselőtársam felkelt és felkérte a t. miniszterelnök KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. urat, — nem emlékezem, hogy milyen tárgyban, a múlt országgyűlés alatt történt, — hogy ezt a kifejezést vonja vissza. A ház t. elnöke, nem ugyan közvetlenül, de úgy vettem észre, hogy közvetve szintén sietett ezen használt miniszterelnöki kifejezést megkorrigälni s megtörtént akkor, hogy a t. miniszterelnök úr tényleg felkelt s ezen kifejezést kikorrigálta. Már most azt kérdem én, hogyh \ ezekben a kifejezésekben tényleg [nincsen czélzatosság, ha nem kiséreltetik meg — a mint azt Eötvös Károly t. képviselőtársán) felirati beszédében olyan szépen kifejtette — először kifejezésekkel, később azonban a megszokással s azután institucziókkal bizonyos, a nemzet alkotmányába bele nem illő tételeket, később pedig intézményeket meghonosítani, mi szükség van akkor arra, hogy államférfiak, vagy kormányférfiak, a kiknek a szava súlylyal bir, a kiknek a szavára, előadására, államjogi ténykedéseknél is hivatkoznak, ragaszkodjanak olyan kifejezésekhez, a melyek a mi önálló alkotmányunkkal és törvényeinkkel nem egyeznek meg, ragaszkodnak hozzá oly fontos aktusoknál is, mint a milyen a trónbeszéd, valamint a saját nyilatkozataikban is. (Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Igaz, hogy a t. miniszterelnök úr, nemcsak most ebben a beszédében, de máskor is egy igen különös módszerhez folyamodik, hogy a közvéleményt és a nemzetet megnyugtassa. Mikor észrevette a közvélemény és a parlament, hogy a trónbeszédben nincs utalás a külügyekre, — a mit különben a kormánypárt egyik kiváló publiczistája is erősen megrótt, — s midőn ez felháborodást szült, azt mondta a miniszterelnök úr: Hiszen ebben nincs czélzatosság ! Tehát mint kormány férfiú, a kinek minden tényében előrelátással kell birnia, inkább magára vette, hogy az a mulasztás csak elvetésből, az ügyek, nem mondom könnyelmű, hanem könnyűvérű intézéséből eredt, semhogy beismerné, hogy ennek kimaradása igenis veszedelmes preczedens lehetne, és hogy ezt a válaszfeliratban korrigálni kell. Azt mondta: nem czélzatosan történt; igen, mert ezért a kihagyásért a parlament, sőt a saját sajtója is megtámadta. Midőn aztán azért vonták felelősségre a miniszterelnök urat, hogy a trónbeszédben, melyért a kormány felelős, miért nem használják az »állam« szót, hanem a »rész« szót, holott ugyanakkora fáradsággal használhatták volna amazt: akkor a miniszterelnök úr sajátságos modorhoz folyamodik. S ez nem az első eset. Mindig így tesz, valahányszor alkotmányos intézmények sérelméről van szó; azt mondja (olvassa): »Hogy pedig sem a kormánynak, sem az uralkodónak nem volt czéljában az 27