Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-15

15. országos ülés 1896. deezember 16-án, szerdán. 167 és ismerjék el, hogy ugyanezen korteseszközök a képviselő urak érdekében is használtattak. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) És itt engedelmet kérek, hogy egy régi parlamenti kitűnőség példáját követve, egy kérdést intézzek én is, nem egy egész oldalhoz, hanem csak magához az illető képviselő űrhöz, Horánszky Nándorhoz, (Halljuk!) szíveskedjék őszinte férfiassággal megmondani, vájjon ugyanezen eszközök nem ő általa, de az ő érdekében nem lettek-e alkalmazva a lefolyt választások alkalmával; vagy, hogy az ő érdekében működött választási elnök megtartotta-e azt a szigorú pártatlanságot és nem tett-e az ő javára olyan intézkedést, a mely, ha itten ülő képviselők érdekében tétetett, nehézményeztetik ?! De, t, képviselő urak, a korteseszközöknek nem ez a legerősebb válfaja. Sokkal veszedelmesebbek, sokkal elrettentőbbek azok, a melyek nem általánosságban, de épen egyes ellenzéki képviselő urak érdekében lettek kihasználva. (Halljuk!) A t. néppárt kortes működéséről nem szólok, mert erről közvetlen tudomásom nincsen, csak az újságokból ismerem. Mert, hála Istennek, és elismerés a biharmegyei papság hazafias érzelmeinek, minálunk Bihar vármegyében még a tanyájukat sem tudták felütni. (Éljenzés jobbfelől.) De van közvetlen tudomásom azokról a kortes eszközökről, melyek az ellenzéki pártok másik részének érdekében, nem mondom általánosságban, hanem egyesek érdekébea elkövettettek. Tudok például esetet, hogy egy községben nem maga a képvisőeljelölt, mert az sokkal nobilisabb gondolkozású és jellemű ember, sőt meg vagyok győződve, hogy nem is az ő tudtával, hanem az ő érdekében az ő kortesei azt terjesztették a legközelebb lefolyt választások idejében, hogy ha ellenzéki jelölt lesz választva, a nagyváradi káptalannak azon község határában levő birtokai közöttük el fognak osztatni, (Mozgás jobbfelől.) Tudok olyan esetet is, a hol mikor a szabadelvű párti választók összegyűltek és kocsira ültek. hogy a, választás színhelyére bevonuljanak,, ugyanazon a helyen gyülekeztek az ellenzékiek, s hozzájuk csatlakozva a suhanezok, a falu garázdái, revolvereket vettek elő s fenyegették a választókat lelövéssel és házuk fel gyújtásával, ha a szabadelvű párt jelöltjére szavaznak. Továbbá majdnem általános tapasztalat, hogy komolyabb és idősebb, békességet szerető polgárak választások előtt és után napokig nem mertek a falu ütczáján végig menni, mert az utczai csőcseléknép gyalázkodásainak, piszkolódásainak, sőt gyakran megtörténik az, — hogy így fejezzem magam ki, — leköpéseinek is ki vannak téve. Tessék elhinni, hogy sokkal veszedelmesebb, visszarettentőbb kortesíegyver ez, mint az anynyiszor hánytorgatott visszaélései a szolgabíráknak, a jegyzőknek. (Derültség a szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jobbfelől.) De bátor vagyok megjegyzést tenni pár szóval a szolgabíráknak és jegyzőknek annyiszor felhozott visszaéléseiről. Nehéz kimondani, de mert igaz, bátorságot veszek magamnak, és kimondom, hogy véleményem szerint nemcsak Magyarországon, de a világon talán nincs egyetlen egy választókerület sem, melynek minden egyes polgárai az értelmiségnek és a politikai viszonyok ismereteinek oly magas fokán állana, hogy ő maga lenne képes alkotni bírálatot arra nézve, hogy mely politikai irány az, mely a haza boldogítására, a hazája javára a leghelyesebb és így jószántából és saját meggyőződéséből melyik politikai párthoz csatlakozzék. Igen sokat vérmérséklete és veleszületett hajlamai vezetnek; E tekintetben is találkoztam egy sajátságos jelenséggel. Egy igen tisztességes, jóravaló embert igyekeztem megnyerni, kihallgatott szépen s gondolkodott sokáig és egyszer csak azon választ adta : Én nagyon tisztelem az urat, — itt még szelíden beszélt, — meg is tennék a kedveért egyet-mást, az úr is tesz én érettem — de, itt már a szemei vérben" forogtak,— én negyvennyolczas vagyok, és, ha kell, megölöm az édes apámat, igaz, nem tudom, hogy miért. (Derültség jobbfelől.) Tessék nekem elhinni, nagyon sokan vannak a választók közt ilyenek, és ha vannak, ezeknek a politikai viszonyokkal való ismertetése az az úgynevezett politikai befolyás, nem csak helyes, de szükségei is. Ég ha igen, kik bírnak arra legtöbb hivatottsággal? Bizonyára nem azok, a kik bizonyos időkben az ország egyik végéről a másikra elvándorolnak, nagy ígéreteket tesznek, és talán az életben többet nem is találkoznak azokkal a választókkal. Hivatottak erre azok a műveltebb birtokosok, lelkészek, szolgabírák és jegyzők, kik folyton azon nép közt élnek, annak bajait érzik, azzal együtt osztoznak jóban és rosszban, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ha már a szolgabírák és jegyzők — mint különben is politikai tisztviselők — ezen néppel érintkeznek, én szerintem az, ha ők, otthon hagyva az állásukkal járó hatalmat, egyszerű kapaezitáezió útján, a politikai viszonyok megvilágítása mellett, befolyást gyakorolnak a választókra, ezzel nemcsak, hogy kötelességet teljesítenek, de ha ezt nem tennék, akkor követnének el mulasztást. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Ugyan, t. képviselő urak, mi lenne akkor, ha egy szép napon Magyarország összes szolgabírái és jegyzői azt határoznák el, hogy minden politikai választási mozgalomtól visszatartják magukat? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Nagyon helyes lenne! Tiszta választások lennének.) Nem az lenne, hanem az, hogy ezen befolyás helyett talán kevésbbé hazafias elemek ragadnák