Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-14
ÍL országos ülés 1896. deczember 15-én, kedden. 145 szélső baloldalon.) Ezekre azonban majd akkor kívánok kiterjeszkedni, hogy ha majd egyes programmtételeit veszem bírálat alá. Most egyelőre esak két megjegyzést akarok tenni, daczára annak, hogy azokat már előttem mások is megtették és daczára annak, hogy a felirati javaslatok egyikében-másikában erről szó van; mert ezekben oly sérelmet látok, hogy mindenkinek, a ki a magyar parlamentben felszólal, kötelessége azok ellen a leghatározottabban tiltakozni. (Igaz! Úgy van a bal- és szélső baloldalon.) Egyike ezeknek az, t. ház, hogy a trónbeszédben Magyarország mint a birodalom vagy a monarchia egyik része van említve. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez egy közjogi sérelem és nagyobb sérelem itt nyilván azért, mert a történelemből tudjuk, hogy ez századokon át fenlévő törekvéseknek a kifejezése. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen ne hunyjunk szemet és lássak meg azt, a mi igaz : hogy a mi édes testvéreink, az osztrákok, . . . Madarász József: Mostoha testvér volt az mindig, most is az maradt! Komjáthy Béla: ... ma is mindent elkövetnek ellenünk és mindig úgy tüntetnek fel bennünket, mintha nekünk Önállóságunk nem volna. Hisz a külföld bennünket önálló államnak ma sem ismer el és midőn éveken át sürgetjük, hogy csak a 67-es alapon meglevő állami függetlenségünk érvényesüljön és elismertessék a külföld által: akkor a korona szájából ily szó kiejtése nagyon erős közjogi sérelem. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak egy ember akadt itt a tegnapi napon, a ki a mi helyzetünket oly rózsás színben tüntette fel, Ábrányi képviselő úr, a ki azt mondta, hogy mi politikailag erősebbek vagyunk annál az Ausztriánál, a mely bennünket mindig beolvasztani igyekezett, mely most is ugyanazon az úton halad. T. ház! Mint mondottam, a trónbeszéd a felelős minisztereknek beleegyezésévei készült. Önként előtérbe tolói tehát az a kérdés, hogy ezt a közjogi sérelmet tartalmazó kitételt a miniszterelnök tudtával, vagy tudtán kivül vették-e fel? Ha tudta, kérdem, mi jogon merte ezt tanácsolni ? (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ki engedte meg azt Magyarország miniszterelnökének vagy akármelyik miniszternek, hogy ezt az országot úgy tüntesse fel mintha csak egy része volna egy monarchiának vagy egy birodalomnak? (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig, a mint én hiszem, nem tudta, akkor kérdem, van-e joga ott ülni azon a helyen, Magyarország miniszteri székében? (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. I. KÖTET. Gajári t. képviselő urat figyelmeztetem arra, hogy az én nézetem, a melyet én elmondok, meggyőződéseim; attól engem el nem riaszt közbeszólásaival. Ha van rá képessége és akarata, ám álljon fel és igyekezzék az ellenkező felfogás jogosultságát bebizonyítani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Második hibája volt, t. ház, a trónbeszédnek, a melyet daczára annak, hogy mások is felhozták, nekem ismét szellőztetnem kell: az, hogy a trónbeszédben a külügyekről egyáltalán szó nem volt. Éz is egy veszedelmes tendenczia kifolyása, t. h A z. Nem mai keletíí az a törekvés, nem mai keletű az az akarat oda fenn, hogy a magyar parlamenttől a külügyekbe való beleszólás jogát elvegyék, hogy egyáltalában nélkülünk határozzanak legnagyobb életkérdéseinkben is. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ki is jelentem itt, úgy magam, mint pártom nevében is, hogy elismerjük hibánkat mi is, hogy talán keveset foglalkoztunk eddig is a külügyekkel. Ezután minden alkalmat meg fogunk ragadni, hogy azokat előhozzuk, mert Magyarország külpolitikáját csak úgy lehet vezetni, a hogy az Magyarország érdekeinek megfelel és a hogy az Magyarország érdekeit, alkotmányát nem sérti. Törvényeink értelmében a magyar kormánynak biztosítva van a jog, a külügyek vezetésébe befolyni, annak irányát pedig mi adjuk meg itt a képviselőházban és azért ennek a képviselőháznak a kötelessége a külügyek kérdésében véleményét mindenkor hangoztatni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, ezzel megint úgy vagyunk, hogy vagy tudva maradt ez ki, beleegyezésével a felelős kormánynak, vagy tudatlanságból. Ha tudva maradt ki: akkor kérdem, ki hatalmazta fel a miniszterelnök urat arra, hogy Magyarország ezen jogáról lemondjon vagy* legalább ezen jogát aludni engedje? Kapott-e valakitől, még saját pártjától is felhatalmazást arra, hogy ilyet tanácsoljon a koronának? Ha pedig meggondolatlanságból, tudatlanságból tette, akkor elvesztette jogát arra, bogy Magyarországot kormányozza, Magyarország külügyeire befolyást gyakoroljon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátásával, t. ház, nézzük a válaszfelirati javaslatokat egyenként. (Halljuk! Halljuk/) A többség, illetőleg a válaszfelirat elkészítésére kitűzött bizottságnak javaslata a trónbeszédnek ezt a két nagy hibáját észrevete. Észrevette azt is, hogy közjogi sérelem van abban, ha Magyarországot valamely monarchia egyik részének nevezik, de azért nem volt bátorsága ezt kifejezni, hanem egyszerűen a monarchia egyik államának nevezi Magyarországot. (Mozgása szélső baloldalon. Egy hang: Külön monarchia.) 58
