Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-13

132 13. országos ülés 1896. deczember 14-én, hétfőn. egyenlítve, csak el vannak némítva. De ezen nagy érzelmi ellentétek daczára is minden nagyhatalom megtalálja benne a maga reális számi tását. Németország megtalálja abban, hogy a partikulnrizmus esetleg Ausztriának direkt vagy indirekt befolyása által nem fenyegeti. Ausztria megtalálja abban, hogy az egységes Németország nem gyakorol rosszindulatú vonzást Ausztriának német tartományaira, továbbá, hogy az ohisz határon nincs kitéve semmiféle támadásnak. Olaszország megtalálja a maga számítását abban, hogy ha kénytelen is lemondani az Itália irredenta álmairól, de nincs fenyegetve a római irredenta veszélye által. De legjobban megtalálja benne számítását Magyarország, mert Magyarország önálló államisága . . . Madarász József: Oh! Oh! Ábrányi Kornél: ...ennek a hármas-szövetségnek egyik érdeke, és majdnem hogy garancziáúl szolgál benne. Ha tehát külpolitikánk bármely irányban változni vagy módosulni akar, csak ezen keretek közt váitozhatik úgy, hogy Magyarország és a magyar parlament támogatására számolhat; de ha ezen európai egyensúly helyett egy más egyensúly keletkezéséről vagy csinálásáról volna szó, ebből Magyarországra annyi vész támadna nemcsak a kül-, hanem a belpolitikában, hogy lehetetlenné tenné Magyarországra nézve, hogy ennek a külpolitikának tartósságot vagy erőt kölcsönözzön. Elégnek tartanám erről a tárgyról ennyit mondani, ha a külpolitikát csak külügyminiszterek és csak diplomaták csinálnák; de külpolitikát ezeken kivü'l gyakran csinálnak a népek is és főként olyan áramlatok, melyek belpolitikai harczokból és ellentétekből keletkeznek és melyek a belpolitikában nem rendelkeznek eszközökkel, hogy czéljukat elérhessék, tehát e végett külsegélyre és külbeavatkozásra számítanak. És miután ma nemcsak Ausztriában, de Magyarországban is vannak áramlatok, melyek a hivatalos külpolitika mellett egy nem hivatalos külpolitikai irányzatnak látszanak az útját egyengetni ; miután ezekben az áramlatokban nemcsak nemzetiségi érzelmek, hanem vallási és felekezeti ellentétek is szerepelnek, tehát tovább kell e tárgynál időznöm, hogy a múlt és jövő kénéiből más szempontokat is kellő világításba helyezhessek. Miért felel meg a mai európai egyensúly, a hármas-szövetség nemcsak Közép-Európa, nemcsak Ausztria, hanem legfőkép Magyarország érdekeinek? Azért felel meg, t. ház, mert a ma létező világuralmi eszmék egyik irányzata sincs képviselve ebben. A katholikus világuralmi eszme, mely a katholikus nagyhatalmak egyesítésében, a pápa világi hatalmának visszaállításában keresi czélját, ép úgy nem foglal benne helyet, mint nem foglal helyet a pánszláv világuralmi eszme, mely az orosz hódításnak és az orosz világprotektorátusnak deferáí. És. ha van ország, melynek nemcsak érdeke, hanem történelmi hivatása is, hogy a világuralmi eszmék ellen küzdjön, az Magyarország, melynek egész ezredéves története nem más, mint folytonos küzdelem a világuralmi eszmék térfoglalása ellen (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső baloldalon. Sálijuk! Halljuk!) a pápával, a törökkel és a római német császársággal. Ebben a szakadatlan küzdelemben őseink sok hibát követtek el és e hibákat mindig követte a Nemezis, követték a veszedelmek. De ezekkel együtt mindig megjött a bölcseség és a hazafias erény is. És ha nem is tudtuk elérni azt, a mire őseink állandóan törekedtek, hogy határainkön köröskörül egy állam se lehessen, a mely erősebb, mint a magyar és a világuralmi eszme soha közvetlen szomszédságunkba ue férkőzhessen; de el tudtuk érni azt, hogy ha a világuralmi eszme közvetlen szomszédságunkba juthatott, sőt lábát is reánk tehette: rajtunk túl nem mehetett, rajtunk megtört és idővel a minket letipró lábnak is elzsibbadva kellett leesnie rólunk. (Tetszés jobbfelől.) De ne felejtsük el, t. ház, hogy abban a szomorú katasztrófában, a mely Mohácsnál ért, s a mikor mind a három világuralmi eszme, melyek ellen egyenként küzdve győzni tudtunk, egyszerre jött ránk: egyfelől a török, másfelől kezet fogva a katholikus világuralmi eszme, perszonifikálva a római német császárságban — ne felejtsük el, t. ház, hogy akkor a reformáczió volt az, mely a mi megmentésünkre született Euróyában s melynek köszönhetjük, hogy ma itt vagyunk s megülhettük az ezredik esztendőt. A reformáczió volt az, mely e széttagolt nemzetben a legsötétebb korszakban is a szabadságtörekvésekuek tápot adott, mely azon külföldi harczok által, melyeket ellene vívtak, megosztotta és elvonta tőlünk azt az erőt, a melynek egységes nyomását talán kevésbbé tudtuk volna kiállani. A reformáczió volt az, mely megosztotta a hatalmakat körülöttünk és megváltoztatta körülöttünk a nemzetközi viszonyokat, mi által elérhettük azt, hogy mióta Ausztria teljesen szétvált Németországtól, igazán nincs körülöttünk egy ország sem, a mety erősebb volna mint a magyar és nincs nemzet vagy nép, mely akár súlyban, akár számban több volna, mint a magyar. És elértük azt, hogy olyan európai egyensúlyba juthattunk bele, melynek érdekei a mi érdekeinkkel szolidárisak és a mely fegyvert ad kezünkbe azon világuralmi eszmékkel szemben, melyek ma az »európai reakczió« gyűjtőneve alatt foglalhatók össze.