Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

12. országos ülés 1896, deczember 12-én, szombaton. ioy hogy egyenként soroljam fel azokat a gyászos, mondhatnám vérlázító eseményeket és jelenségeket, melyek a lefolyt választások alkalmával lezajlottak; mert hát akkor napok számra kellene beszélnem egyrészt, másrészt baglyot vinnék Athénébe, vagyis felesleges dolgot végeznék, mert hiszen a napilapok hetek számra foglalkoztak azokkal. Összegezni kivánom tehát csupán, vagy helyesebben csak a módokat sorolom fel röviden, a melyek szerint az alkotmánynak egyik sarkalatos pontját, tudniillik a választásoknak szabadságát elnyomták, vagy kijátszották és így a népjog gyakorlatát erőszakká, vagy színjátékká avatták. (Felkiáltások jobbfélől: Kezdi a néppárt!) Nem légből kapott dolgokkal állok elé, hanem beszélek azon esküre bármikor kész tanuk által aláirt jegyzőkönyvekből, melyek az általamvezetett központi irodába befolytak. (Zaj. Mozgás jobbfélől. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mindenek előtt kijelentem, t. ház, hogy a vesztegetésekről nem szólok. (Nagy derültség jobbfélől. Felkiáltások : Jobb is!) Angliában, — mert itt Angliára is szokás hivatkozni — Angliában, mondom, maguk a királyok kezdették meg azokat, é-i mivel a közmondás szerint: »RoSsz királynak nyomát sok jobbágy köpeti», csakhamar átragadt a fekély a kormányokra, a főnemesekre, nemesekre és nem nemesekre egyaránt, úgy, hogy például Foxnak választása magának Foxnak 236.000 forintjába került, és egy másik választás, még pedig ezen században, potom egy millió nyolczszázezer forintba. (Zaj. Derültség jobbfélől.) A szemérmetlenség netovábbja gyanánt feljegyezte a történelem, hogy ismét ott Angliában, midőn egykor az oxfordi testület két képviseletét volt képviselőinek 600.000 forintért kínálták és azok a kínálatot el nem fogadván, a dolgot a parlament elé vitték, ez ugyan a mayort és a tíz aldermant öt napi fogságra vetette, de ezek még ott a börtönben megcsinálták a vásárt Abingthon gróffal és Marlborough herczeggel. Sőt a kormányok tovább mentek Angliában és megvették nemcsak a választókat, de magukat a megválasztottakat, vagyis a képviselőket is, (Mozgás a baloldalon. Közbeszólás: Alkotmányos tradiczió!) úgy, hogy 1762-ben magában az állami fizető-hivatalban nyilt meg a bolt, hova a képviselők minden reggel elmentek szavazatuk bérét felvenni, és Martin kincstári titkár bevallotta később, hogy csak egyetlen reggelen 300,000 forintot osztott szét az igen tisztelt parlamentnek még tiszteltebb tagjai közt. Hogy más országokban is széles e világon vannak oly kormányok, melyek ha nem is- ily nyilván, de finomabb alakban igyekeznek képviselőik szivét meghódítani, ez ma már oly köznapi dolog, hogy szinte naivnak nevezik azt, a ki ezen még megütközik. No de hát ez nem is tartozik szorosan tárgyamhoz s így vissza térek a vesztegetésekhez, és ismétlem, hogy noha ezek köztudomás szerint egészen szemérmetlenül és nagyon is dúsan folytak vala a múlt választásokon, mégsem szólok rólok, mert noha mind az elfogadó, mind a kínáló, vagy megfordítva, mind a követelő, mind a megadó részéről bűnnek, czudarságnak és lelkiismeretíenségnek tekintem (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) és minden áron elimínálni kívánom azokat, mégis, t. ház, utóvégre is volenti ha fit is kár, detrimentum, non fit iujuria, és még hozzáteszem, hogy a mely nép elfogadja az abrakot, méltó, hogy hordozza a jármot. Nem szólok tehát a megvesztegetésről, mert én főleg azokat a momentumokat, károkat akarom feltüntetni, melyek azokat érték, a kik jellemök egyenességében, az alkotmányhoz híven és annak égisze alatt akarták egyik legszebb jogukat, tudniillik a választóbelit gyakorolni, a mely momentumok tehát nem követik, mint testet árnyék, mint alkotmányos életet a vesztegetés, a melyek tehát nem általánosak, hanem, fájdalom, kizárólagos magyar speczialitások. Ezen momentumok elsejére még az ellenzék pártárnyalatai közül senkisem reflektált, pedig ez a legfontosabb, melyet ha eltávolítanunk nem sikerül, noha a legnagyobb törvénytelenséggel, mégis a törvényesség legélénkebb látszata alatt alig pár év múlva minden kerületből ki fogják tudni és túrni az ellenz éket. Es ez a fontos momentum a választói listák előzetes, irányza> tos, Önkényes és rosszakaratú összeállítása. Hogy mily értékes a választói jog, mi sem bizonyíthatja fényesebben, mint az, hogy volt idő, mikor még menyasszonyi hozomány gyanánt is szerepelt. így például olvassuk, hogy 1790-ben Angliában, Grimsby-ben, a választás előtt egy héttel 60 olyan házasság köttetett, melyben a nászajándékot a menyasszonyról a férjre átszállandó választói jog képezte. Fenyvessy Ferencz: Hol vannak azok a lányok? (Nagy derültség^) Molnár János: És ime, nálunk, t. ház, mi történt és történik? Az, hogy százakat ós ezreket hagytak és hagynak ki a választólisztákból, tudnillik olyanokat, kiket a törvény választásra feljogosít, de a kik véletlenül az ellenzékhez tartoznak, (Ügy van! Úgy van! a bah és szélső haloldalon Ellenmondás jobbfélől.) mert azt, hogy ott, a hol még az előző évben 150 volt a községi szavazók száma, ma csak 32, tehát 118-al kevesebb; hogy ott, a hol 230 volt, ma csak 80 ; hogy ott, a hol 58 volt, ma csak 4, sage négy; (Derültség. Halljuk! Halljuk !) mondom: hogy ezt egyetlenegy év anyagi dekadencziájának lehessen felróni, csak az hiheti, a ki azt a súlyos vádat, hogy a választói lisz-