Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.
Ülésnapok - 1896-12
12. országos ülés 1896. deczember 12-én, szombaton. 107 Mi nem vettük tudomásul a t, miniszterelnök úr válaszát, és ebből a t. előadó úr azt következteti, hogy mi már, úgy látszik, kifogásoljuk a külpolitikának egész irányát. (Derültség balfelől.) Kicsit gyors ez a következtetés, t. ház. (Derültség balfelöl.) Nem úgy van. Mi a mi külpolitikánknak eddigi alapjaihoz, mi a hármas szövet séghez ragaszkodunk, és épen azért, mert ragaszkodunk hozzá, nem tarthattuk ezt az ügyet, a melyet Polónyi Géza t képviselőtársain a házban felhozott, olyan egynehány szóval elintézhetőnek, mint a minőket a miniszterelnök úrtói hallottunk. Mi azt tartjuk, hogy mikor a hármas szövetség hajóján kétségtelenül mutatkozik a bizalmatlanságnak léke, azoknak a leleplezéseknek folytán, a melyek nem épen az utolsó embertől erednek, hanem az osztrák-ma gyar-német szövetség egyik megteremtőjétől: azt hiszszük, hogy ezt a léket nem lehet hallgatással, nem lehet elnérnííással, nem lehet a felvilágosításoknak elkerülésével betömni, hanem csak nyilt szóval, nyílt diszkusszióval, a dolgoknak őszinte megbeszélésével. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És mi azt tartjuk, hogy az ügy kónyessége itt kifogást nem képezhet, mert ez az ügy talán Németországra nézve még kényesebb volt, mint mi ránk nézve és a német birodalmi kormány nem is lép fel azzal az igény nyel, hogy parlamentáris kormány, és mégis a német birodalmi kormány érezte annak helyességét és szükségességét, hogy az ügynek diszkussziójára kaput nyisson, hogy arra alkalmat adjon. Meglehet, t. képviselőház, hogy miután itt nem választási taktikáról van szó, hanem kényes, európai kérdések megbeszéléséről, nem látszott tanácsosnak e diszkusszió vezetését a t miniszterelnök úrra bizni. (Élénk derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ez reánk nézve nem lehet mérvadó; mert mi nem engedhetjük meg, hogy Magyarország parlamentjének jogköre alkalmazkodjék a vezető államférfiak képességének természetéhez és mértékéhez, (Derültség balfelől.) hanem mi azt kívánjuk, hogy a vezető államférfiaknak kinevelésében a magyar parlament ós a magyar nemzet jogaihoz és hivatásának színvonalához alkalmazkodjunk. (Elek helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Ezekben, a miket elmondtam, én a magam részéről és t. elvbarátaim igazolását találjuk annak, hogy válaszfelirati javaslatunkban kizárólag a most szőnyegen fekvő, az események által felvetett kérdéseknek legfontosabbikára, a választási reformra, a választások szabadságának és tisztaságának biztosítására hívjuk fel ő Felségének figyelmét. Nem a keserűség, nem az egyéni felháborodás, nem a párt vagy egyesek elszenvedett sérelmeinek érzete, hanem a haza iránti kötelesség adta kezünkbe a tollat, midőn azt írtuk, a mit megírtunk, csak azt és semmivel többet, semmivel sem kevesebbet. (Tetszés balfelől) Nem nagy remény biztat minket, hogy a közszelíemnek az a folytonos hanyatlása, a mely egy ilyen kormányzati rendszer eredménye, hogy a közszellemnek ily folytonos hanyatlása mellett megtaláljuk normális és békés időkben, nagy események nélkül azt az erőt, mely a vészteljes úton való megálláshoz és visszatéréshez szükséges. Ha még egy ideig így megy az tovább, hát akkor majd egy magyar Tacitus megírhatja Magyarországról azt, a mit a római Tacitus a római önkényuralom korszakából megírt amialeseiuek kezdetén: »Dorai res tranquillae; eadem magistratuuni vocabula; juniores post actiacam victoriam etiam senea pierique inter bella civium nati; quotus quisque reliqnus qui rempublicam vidisset? Igitur verso civitatis síatu nihil usquim prisci et integri moris. (Zajos tetszés a bal- és szélső baloldalon.) «Domi.« Otthon a belügyekben teljes csend van. »Eadem magistratuum vocabula.« A hatóságokat ugyanazon nevekkel nevezik; van képviselőház, van főrendiház, van független magyar felelős minisztérium. (Élénk derültség és tetszés balfelöl.) »Juniores post actiacam victoriam.« A fiatalabb nemzedék a Bánffy-féle választások után született. (Élénk derültség és tetszés balfelől és a szélső baloldalon.) >Imo seniores pierique inter bella civium nati.« De még a régibb generáczió is legföljebb a Tisza-korszakig megy vissza. (Zajos derültség balfelől.) »Quotus quisque reliqnus qui rempublicam vidisset ?« Hányan vannak még életben, a kik az igazi alkotmányos életet látták? (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) »Igitur verso civitatis statu, nihil usquam prisci et integri moris.« így tehát felfordulhatott az állam minden közállapota, mert a régi ép szellemből nem maradt semmi. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) De a míg ebből a régi és ősi ép szellemből még megmard valami: kecsegtessen bár a remény vagy csökkenjen, hogy annak felébresztésére és teljesítésére dolgozzunk, parancsolja a' kötelesség; (Élénk helyeslés balfelől.) és ennek a kötelességnek, t ház, meg fogunk felelni jó és rossz időben egyaránt. Ez a kötelesség biztosabb alap a parlamenti munkálkodásra, mint a hatósági erőszaknak és a pártkasszáknak köszönhető minden győzelem. (Zajos helyeslés és tetszés balfelöl.) Ennek a kötelességnek feleltünk meg felirati javaslatunk benyújtásával (Hosszantartó, zajos helyeslés és taps a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Öt perezre az ülést felfüggeszt em14*
