Képviselőházi napló, 1896. I. kötet • 1896. november 25–deczember 22.

Ülésnapok - 1896-12

98 12. országos ülés 1896. deczember 12-én, szombaton. osztályba soroztatik be, a melyben még nincs meg a kellő szám. Sima képviselő úr, a ki nem nyújtotta be a mandátumot, hanem a szavazási jegyzőkönyvet, ma az ülés előtt a választási jegyzőkönyvet is benyújtotta, tehát ez utasíttatik az állandó igazoló bizottsághoz. Most következik az indítvány- és mterpellácziós könyvek felolvasása. Lehoczky Vilmos jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy sem az indítványsem az interpellácziós könyvben újabb bejegyzés nem fordul elő. Elnök: Következik a válasz felirati bizottság jelentése tárgyalásának (írom. 31, 32, 35, 36, 38) folytatása. Lázár Árpád jegyző: Marsovszky Endre! Marsovszky Endre: Tvház! Magam és elvtársaim nevében külön válaszfelirati javaslatot van szerencsém tisztelettel bemutatni. Mielőtt azonban a t. ház engedelmével annak felolvasásához fognék, leszek bátor egynéhány megjegyzést elmondani. Én ugyanis kötelességemnek ismerem, hogy midőn ma először van alkalmunk mint politikai párt megjelenni, a mi politikai programmunkat legalább rövid markáns vonásokban a t. ház és az ország színe előtt bemutassam és lehetőleg azokat az előítéleteket és balvéleményeket, a melyek azt elhomályosították, eloszlassam. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A mi a közjogi alapot illeti, {így hiszem eléggé ismeretes az, hogy a néppárt a 67-iki törvények alapján áll. (Felkiáltások a ssélső baloldalont Odavaló! Gratulálunk!) De ne méltóztassanak engem félreérteni. Pártunk nem azért helyezkedett már alakulása alkalmával ezen álláspontra, mintha azt hittük volna, hogy ezen az úton talán könnyebben érhetjük el azon czélokat, melyeket az egyházpolitikai törvények revíziója tekintetében magunk elé tűztünk. Nem, t. ház, mi első sorban a magyar hazának vagyunk polgárai. Mi mint ilyenek bírálunk el minden politikai kérdést. Mi mint ilyenek mérlegeltük hazánk politikai helyzetét, és mint ilyenek jutottunk azon meggyőződésre, hogy az 1867-iki törvények a pragmatika szankeziónak a mai viszonyok között egyedül lehetséges alkalmazását képezik. Ezért vagyunk mi minden utógondolat nélkül hívei a 67-es alapnak, s ezért perhorreszkáljuk mi annak megtámadását. A mi felfogásunk lehet téves, ámbár e tekintetben az ország túlnyomó többségének nézetét valljuk; de meggyőződésünk őszinteségéhez a kétség árnya sem fér. T. ház! Az egyházpolitikai kérdések tekintetében a mi programmunk a béke programmja. (Felkiáltások jobbfélől: Látjuk!) Mi nem akarunk semmiféle törvényben vagy gyakorlatban biztosított jogokat megtámadni, mi csak a kath. egyházon ejtett sebek orvoslását fogjuk szorgalmazni, (Helyeslés a báloldal hátsó padjain.) mert meg vagyunk győződve arról, hogy ezen orvoslás az állami érdekek kellő megóvása mellett is keresztülvihető. Mi kivétel nélkül minden törvényesen elismert vallás jogait tiszteletben kivánjuk tartani; sőt épen állami érdekből kivánjuk, hogy az állam* az összes vallásokat megfelelő anyagi és erkölcsi támogatásban részesítse. Mert minden vallás az egyik legfőbb fontosságú állami érdeket szolgálja: azt t. i., hogy hívei közt az erkölcsösséget és vallásosságot terjeszti. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És, t. ház, legyen szabad ezen kérdés alkalmával leplezetlen őszinteséggel kimondanom azt, hogy sem én, sem azon párt, melyhez tartozom, Magyarország polgárai közt sem vallási-, sem faji sem nemzetiségi tekintetben különbséget tenni nem tudunk és nem akarunk! (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Felkiáltások jobb • felől: láttuk !) Elnök: Kérek csendet, most itt a jobboldalon! MarsOVSZky Endre: T. ház ! :'rogrammunk egy másik sarkalatos része a közgazdasági kérdés. Ezen a téren manap világszerte új eszmék, új mozgalmak kezdenek érvényre jutni. Míg a múltban egyoldalúlag a javak termelésére helyezték a fősúlyt, addig ma úgy az elmélet, mint a gyakorlati közgazdasági politika a javak eloszlásának és fogyasztásának kérdésével behatóbban foglalkozik. Ebből folynak ama törekvések, melyeknek czélja a nemzet produktív osztályai munkáját megvédelmezni. Hazai viszonyainkra alkalmazva pedig ez a magyar földmívelő osztály érdekeinek, az u. n. agrár törekvéseknek energikus fölkarolását jelenti. De van közgazdasági programmunknak egy oldala, mely lehetetlen, hogy ennek a háznak minden tagját szimpatikusán ne érintené. És ez az a törekvés, mely a kis emberek, a nép alsó rétegei gazdasági bajait méltatja s azok orvoslását ezélozza. De t. ház! e tekintetben sem érhet bennünket a demagógia vádja. Mi soha, sem nyilatkozatainkban, sem törekvéseinkben a tulajdon sérthetlenségén fölépult társadalmi rend ellen nem törtünk. Mi a létező bajok orvoslását mindig csak a társadalom és az állam egyetértő közreműködése mellett a lehetőség határain belül kontempláltuk. A különbség köztünk és . az eddigi közgazdasági irány közt az, hogy míg eddig a tőkegyűjtésre és vagyontermelésre volt a fősúly helyezve, addig mi ezek ápolása mellett, a nép jóléte, a birtok és család állandóságának biztosítására is kívánunk gondot fordítani (Helyeslés a baloldalon.)