Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-650

650. országos ülés 1896. szeptember 9-én, szerdán. 77 kezdés alatt, a sértettnek meghatározása, Szerencsésebbnek tartottam volna a szöveget, ha ott, a hol azt mondja: sértett az, a kinek bármely jogát sértette valamely intéskedés, egyúttal a javak is felvétettek volna. De utóvégre ezen kifejezés alatt: »bármely jogát sértette*, jogi szempontból a javak sérelmét is értenünk kell. Azonban a sértettnek az egész bfínper során bizonyos jogok biztosíttatnak úgy az előzetes eljárás, mint a főtárgyalás során, így különösen, a mi lényeges és fontos, biztosíttatik neki a magánvád kezelése, a csatlakozás joga. Már most, t. képviselőház, ezen szakasznak ily módon való szövegezése mellett könnyen vitássá válhatnék a gyakorlati életben, hogy ha a polgárnak bármely jogáról vagy javáról intézkedik a törvény, vájjon azon esetben, a hol közérdek sérelméről intézkedik, a sértettnek van-e valami beavatkozási jogköre vagy sem? Ez különösen gyakorlati jelentőséggel bir azon fontos kérdésnél, vájjon a választási visszaélések esetében, a hol a ^ adat a közvádlónak kellene képviselnie, ha a közvädló elejti a vádat, vagy képviselni egyáltalán nem akarja: az illető kerület választópolgárának jut-e az a jog, hogy ilyen esetben a közérdek sérelme nélkül beavatkozhassak a perbe, vagy Bem? E tekintetben felmerülnek az actio popularisig elmenő jogi elméletek, de magam és társaim nem kívánunk azon álláspontra helyezkedni, hogy ezt az elvet már most erre kitérjeszszük; a legkevesebb azonban, a mit a törvényjavaslatnak biztosítania kell, az, hogy ily esetben, ha az illető választó maga sérelmet szenved, ha választási visszaélés követtetik el, nevezetesen az a jelölt, a kire ő szavazott, nem lesz megválasztva azért, mert választási visszaélések követtettek el, az ilyen közjogában sérelmet szenvedett kerüJetbeli választónak — midőn tehát ez által a közérdek is érintetett — beavatkozási joga meglegyen. Semmi kétségem, hogy a törvényjavaslat intencziója így kell hogy értelmeztessék; de miután az irodalomban kételyek merültek fel ez iránt, a magam részéről nem látom ugyan szükségesnek, hogy indítványt nyújtsak be e tekintetben, de kérem úgy a t. miniszter, mint a t. előadó urat, hogy netáni téves törvénymagyarázatok szempontjából kegyeskedjenek a képviselőházat és a jövendő generácziót röviden megnyugtatni az iránt, hogy oly esetben, a hol a választó jogsérelmet szenved azáltal, hogy választási visszaélés követtetik el, a kerületbeli választópolgárnak e törvény és illetőleg annak ezen definicziója értelmében a beavatkozási joga biztosítva van. Erdély Sándor igazságűgyminiszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ennek a javaslatnak általában véve az álláspontja az, bogy minden sértettnek a vádemelés, a vádképviselet jogát megadja. Ez az általános rendelkezés; a 13. §-ban azután definiálja, hogy mit ért a javaslat a »sértett-? kifejezés alatt, a »sértett« fogalma alatt. A javaslat következőleg szól (olvassa); »Sértett az, kinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette az elkövetett vagy megkisérletfc bűncselekmény.« Ennek a rendelkezésnek kétségtelen értelme, a mit legelső sorban konstatálni akarok, az, bogy ezáltal ki van zárva az úgynevezett actio popularis, mert a sértett jogának kell lennie annak, a mit a cselekmény megsértett, az tehát nem közérdek. Ezen a körön belül azután a javaslat a lehető legszélesebb határok között mozog, mert azt mondja (olvassa): »a kinek bármely jogát«, nem tesz tehát különbséget magán- vagy közjogon alapuló jog között. Ebből megint kétségtelenül következik az, hogy ha valakinek a jogát, tehát a választási jogát is, valamely választási büntetendő cselekmény sérti, ennek megtorlása czéljából neki a vád képviseletére joga és beavatkozása van. Ha már most abban az esetben, melyet Polónyi képviselő úr felhoz, midőn tudniillik a választó joga a választás eredményében hiusúl meg és ez az eredmény büntetendő cselekmény következménye, és ha az eredmény és cselekmény közt az okozati összefüggés helyreállítható : én a szövegezésből kétségtelennek tartom, hogy ebben az esetben a választónak meg van a vádképviseleti joga. És ha férne is ehhez kétely, a késő nemzedéknek — mint magát a képviselő úr kifejezte — segélyére jön a mai bírói gyakorlat, mely habár nem oly esetben, a minőt a képviselő úr felhozott, — mert olyan még fenn nem forgott, — hanem ahhoz hasonló és ugyanazon elvből megoldott esetekben ezt a felfogást a gyakorlatba átvitte. Ezt kívántam kijelenteni. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Ebben teljesen megnyugszom ! Mérey Lajos: T. ház! A 13. §-nál elsősorban stiláris módosítványom van, mert annak 4-ik bekezdését nem találom a magyar nyelv mondattanának megfelelőnek. Az ugyanis következőleg szól (olvassa) : »Vádlott az a terhelt, a ki ellen vádhatározatot hoztak, vagy e nélkül elrendelték a főtárgyalást.« Törvényszövegezésnél az ilyen kifejezéseket lehetőleg kerülni kell. Mert ha kérdem, hogy ki hozta a vádhatározatot, vagy ki rendelte el a főtárgyalást, mindenki tudja, hogy a törvényben feljogosított hatóság és nem ismeretlen X. vagy X-ek. Ajánlom tehát a következő módosítványt, mely szerint a 4-ik bekezdés így hangzanék (olvassa): »Vádlott az a terhelt, a ki ellen vádhatározat van hozva, vagy e nélkül a főtárgyalás el van rendelve.*