Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

fiáft. országos Ülés 1S96. szeptember 5-éu, szombaton. •7 a a nagy hézagát, a mely elég nagy arra, hogy az országnak egész gazdasági jóléte azon át kipárologj ou. Második kérdésem, ha nem is formában és a szavakban, de lényegében azonos azzal a mit Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ma a t. kormányhoz intézett. Én, t. ház, már más helyen nyilatkoztam és itt csak ismételhetem azt a meggyőződésemet, illetőleg azt az elhatározott szándékomat, hogy legyen bár a vámszövetség, legyen bár a közgazdasági kiegyezésnek minden egyéb feltétele teljesen kielégítő, én annak elfogadásába bele nem megyek mindaddig, míg a quótakérdésnek helyes és méltányos megoldására nézve teljes biztosítékot nem kaptam ; mert a quótakérdés, a melynek megoldása nem minden körülmények közt van a mi kezünkben, az országra nézve sérelmes megoldás esetén szintén alap arra, hogy az Ausztriához fennálló közgazdasági viszonyoknak egész kérdését rekonsziderálhassuk és az esetleges quóta felemeléssel szenvedett károsodásért gazdasági önállóságunk kiterjesztésében keressünk ellenértéket, azon financziális előnyben, a melyet ezen a téren nyerhetünk. De én ma, t. ház, nem erről a thémáról akarok beszélni, nem ezt akarom tüzetesen fejtegetni, hanem úgy mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, arra akarok rámutatni, hogy mikor ma ebben a monarchiában minden alkotmányos tényezőnek álláspontja nagyjából ismeretes, nem szabad, hogy a magyar kormány legyen az az egyetlen tényező, a melynek álláspontját a quótakérdésben senki még csak nem is sejti. (Ügy van! a baloldalon.) Megengedem, hogy a terjesztett hírekkel szemben az is bizonyos megnyugtatást nyújtott, hogy a magyar koimány a quotaemelés tekintetében semmiféle Ígéretet nem tett, semmiféle kötelezettséget nem vállalt, de ez, t. képviselőház, nem elég. Annak a törvénynek alapján, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársam idézett, s a mely a magyar kormánynak kötelességévé teszi, hogy a quótaküldöttségek megállapodásai az ő befolyása mellet jöjjenek létre, a dolog természete alapján, minden parlamentáris kormány vezérkedő hivatásának alapján és annak a súlyos ténynek alapján, hogy jöhetnek olyan körülmények, midőn a quótakérdésben az ország érdekeinek megóvása teljesen és kizárólag a magyar kormány vállaira nehezedik: az országnak ismernie kell, a parlamentnek tudnia kell a kormány álláspontját. (Helyeslés a haldiádon.) Tudnia kell a parlamentnek ezt az álláspontot azért, hogy határozhasson arra nézve, vájjon a kormány bizalmával tovább támogathatja-e. Mert ha ä magyar parlamentnek és összes tényezőinek eddig egyhangúlag nyilvánult az a véleménye, hogy Magyarország a jelenlegi quótának felemelésére KÉPVH. NAPLÓ. 189S—-97. XXXIV. KÖTET. sem méltányossági okokból kötelezve nines, sem annak elviselésére közgazdasági helyzeténél fogva súlyos veszélyek nélkül nem képes; ha, mondom, a quóta küldöttségben a magyar parlamenti vezér tényezőknek megnyilvánult ezen egyértelmű meggyőződése komoly, hát akkor meg kell vonni a támogatást egy oly kormánytól, a melyről nem tudjuk, hogy a meggyőződésének a kérdés minden stádiumában érvényt akar-e szerezni vagy sem. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Nem elég, t. ház, ily kérdésben saját magát a kompromissziótól mentesíteni, saját magát attól távoltartani, hogy esetleg egy t odiózus dolgot megszavaznak; hanem annak a tényezőnek, a melynek hatalmában van meggátolni a kérdésnek helytelen megoldását, elsősorban a t. parlamenti többségnek, tudnia kell, hogy vájjon ez a kormány, melyet bizalmával megajándékoz, ebben a kardinális kérdésben el van-e szánva arra, hogy alkotmányos állásának minden fegyverét a helyes álláspontnak érvényesítéséreharczba viszi? (Élénk helyeslés. Úgy van! a hal- és szélső haloldalon) Ezektől a szempontoktól indíttatva, t. ház, a köfétkező interpellációt vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa.) »Interpelláczió a mininszteremök úrhoz. Minthogy a pénzügyminiszter költségvetési expozéja szerint a magyar kormány az osztrák kormánynyal még nem jutott megállapodásra az autonóm vámtarifa módosítása iránt, hanem az erre vonatkozó tárgyalásokat csak a vámszövetség törvényerőre emelkedése után, a mikor az országnak önrendelkezési joga már le van kötve, szándékozik megkezdeni, de oiy időben, hogy azok legkésőbb 1902 év vége előtt befejezhetők legyenek ; kérdezem : hajlandó-e a kormány vagy odamódosítani eljárását, hogy az autonóm vámtarifa revíziója már most a vámszövetséggel együtt tárgyaltassék és a dolog természete szerint kapcsolatos e két kérdés együtt nyerjen törvényhozási megoldást ; vagy a mennyiben ezt már nem tartaná kersztülvihetőnek — az 1867. évi XV. törvényczikk útmutatása szerint a vámszövetségi szerződésben, olyan kikötést javaslatba hozni, mely a vámszövetség felmondásának jogát 1902. év végére fentartja? Magáévá teszi-e a kormány a magyar quóta bizottság álláspontját és hajlandó-e annak érvényesítésemellett egész alkotmányos befolyást a kérdés minden stádiumában latba vetni ?« (Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Elnök: Az interpdláczió kiadatik a miniszterelnök úrnak, És most t. ház, ezzel a mai ülés napirendje 10