Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

U 649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. miniszterünk nem akarta létesíteni a dolgot? Nem. Ellenkezőleg, valamennyien kijelentették, hogy ennek a kérdésnek törvényhozási utón való rendezését szükségesnek tartják, sőt azt mondták, hogy minden akadályt igyekezni fognak elhárítani. Hát miért nincs ? Nincs azért, mert a közös hadügyminiszter ő exezellencziájának nem tetszik abba beleegyezni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit már most Apponyi t. képviselő úrtól kérdezni akarok, röviden az: Ha ő fogja a közjogi alapot kezelni, lesz-e olyan kegyes nekem megígérni és kilátásba helyezni, hogy a közös hadügyminiszter beleegyezése nélkül is szives lesz a hadbírósági institueziót Magyarországon életbeléptéim ? (Derültség.) A tényleges rendszer mellett kénytelen T;igyok azt hinni,hogy ha Apponyi képviselő úr fog a közjogi alap kezelésére vállalkozni, — a mit adjon az Isten, hogy mielőbb megtörténjék, — ezen kormányrendszer melleit ő sem lesz arra képes, addig, míg a magyar hadseregből csinált közös hadsereg létezik. Természetes dolog, hogy a felek kölcsönös egyetértése nélkül ezt nem fogja teljesíthetni, mert ez a. rendszerből magából foly, a mint mondtam csak akkor lesz a kérdés tisztán a magyar törvényhozás által megoldható, ha a függetlenségi párt küzdelmei eredményre vezetnek és önálló hadsereg lesz Magyarországon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mit tehát kérdezni akarok, az, hogy a t. képviselő úr nyugtasson meg engem azon módszer iránt, melyet ő választ, ha majd kezelni fogja a közjogi alapot. Nagyon hálás leszek neki, ha azon arkanumot feltalálja, melyet 27 év óta a szabadelvű pártnak feltalálnia a legjobb akarat mellett sem sikerült. Ezt tartottam szükségesnek elmondani, egyebekben fentartom magamnak, hogy a t. képviselő úr jóakaratú oldalbökéseit más alkalommal viszonozam; most, miután a miniszter úr, úgy mint az előadó úr, határozati javaslatomat elfogadták, nincs egyéb szavam, mint hogy kérjem a t. házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslatot és határozati javaslatomat elfogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Issekutz GyÖZŐ: T. ház! Minthogy a t. képviselő úr engem beszédében megnevezett és oly állítást imputált nekem, a mely szerinte nem felel meg a valóságnak, személyes megtámadtatás czímén kérek szót. T. képviselőtársam azt mondta, hogy ő nem a közjogi alapot kárhoztatta a katonai törvényhozás terén elkövetett mulasztásokért. Hát, t. ház, hogy kinek van az értelmezés tekintetében igaza, arra nézve egy ő vele szemben legtekintélyesebb forrásra hivatkozom tudniillik magára az ő beszédére, a hol ezt mondja : »Lehete sújtóbb ítélet a mi közjogi rendszerünkre*, bocsánat, tehát nem a közjogi alap kezelésének rendszerét, hanem magát a rendszert értette. Beszéde további részében pedig azt mondta (olvassa): »Annak a nemzetnek, a mely elismerte, a mely óhajtja a vívmányokat, a mely akarja, hogy a vívmányok azon területen is érvényesüljenek, annak előbb óhajtania kell, hogy a függetlenségi és 48-as pírt jusson többségre«. Azt hiszem tehát, hogy a képviselő úrral szemben az '6 saját szavaival bizonyítottam be, hogy ő, mint a függetlenségi és 48 as párt egyik erős híve, magát a közjogi alapot akarta gyöngíteni. (Helyeslés balfelöl.) A mi azt a kérdést illeti, mikép fogná Apponyi Albert gróf vagy bárki más a közjogi alapot kezelni, erre nézve, azt hiszem t. vezérem is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a választ majd kormányrajutásától számított 30 nap múlva adja, meg. (Helyeslés és tetszés a baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. ház idejét csak néhány rövid perezre kell igénybe vennem. Az általános vita folyamán hallottt nyilatkozatokból azt következtetem, hogy a törvényjavaslatot a t. ház általánosságban egyhangúlag fogja, elfogadni. Azokra az eszmékre tehát, melyek az általános vitában az egyes képviselő urak által fel hozottak, — minthogy azok legnagyobb része úgy is csak a részletekre vonatkozik és a részletes tárgyalás alkalmával, midőn ezek konkrét javaslatokban fognak kidomborodni, hozzájuk lehet majd szólani, — én ezúttal ki nem terjeszkedem. Most csak arra szorítkozom, hogy Polónyi képviselő úr és társai által beadott határozati javaslatra vonatkozólag tegnapi beszédem nyomán kijelentsem, hogy azt elfogadom. Különben ajánlom a javaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául ? (Igen !) A ház elfogadja. Másodszor: eifogadja-e a ház Polónyi Géza határozati javaslatát? (Igen!) A ház ezt is elfogadta. És most javaslom, szakítsuk meg a tárgyalást, folytatását a legközelebbi ülésre halasztva, és térjünk át az interpellácziókra, illetőleg első sorban az adandó miniszteri válaszokra. Előbb azonban az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Kérem, foglalják el helyöket. Az ülést újra megnyitom. Következnek az interpellácziókra adandó válaszok. Jelesen a miniszterelnök úr felelni fog először Kováts József képviselő úrnak a Hajdú-