Képviselőházi napló, 1892. XXXIV. kötet • 1896. szeptember 3–október 3.

Ülésnapok - 1892-649

62 649. országos ülés 1896. szeptember 5-én, szombaton. ingerencziájával, melyet gyakorol a vizsgálat és nyomozás során, úgyis elérheti az adatok egybegyűjtését, a megszüntetés így is eszközölhető. A mi pedig azt illeti, hogy talán megbélyegzőbb volna, ha a vizsgálatot megszüntetik, mintha a nyomozást megszüntetik, ezt nem fogadhatom el. Mindenesetre túlságos hatáskör adatnék a később periéiként szerepelni hivatott faktornak a bűnvádi perben, ha előre is letartóztathat, házkutatást és általában előnyomozást önként eszközölhet, a midőn a mi kipróbált ügyészségi intézményünk ugyanezt teheti indítványozási jogával a nélkül, hogy a bűnvádi eljárás ezen stádiumát elvonnák a birói közreműködés garancziájától. Én, t. ház, támogatom Polónyi képviselőtársam határozati javaslatát az abban kifejtett okoknál fogva, de még egy más okból is. (Derültség és mozgás jobbfelöl.) Sokalják, a mit beszélek ? Ezen nagy, évszázadokra hivatott javaslatot második napja, hogy tárgyaljuk, és a tisztelt kormánypárton máris ásítoznak, gúnyolódnak és nevetnek, holott 1843-ban a kiküldött országos választmány, több héten át, a kerületi gyűlés és az országgyűlés is hosszú időn át tárgyalta a javaslatot. Hát mondom, még egy másik oknál fogva is pártolom Polónyi Géza határozati javaslatát. Azokat az intézményeket, melyek nálunk helyeseknek bizonyultak, kár csak azért, hogy egy idegen mintát utánozzunk, a maga eredeti jellegéből kivetkőztetnünk. Az ügyészségi intézmény úgy, a mint van, helyesnek bizonyult. Sokkal helyesebbnek, mint más állam ügyészsége. Igen jól emeli ki egyik-másik jogi író, hogy a magyar királyi ügyészség bármennyire történtek is talán bizonyos irányban kísérletek, mégis megőrizte függetlenségét, bizonyos intézményi önállóságát a haját hatáskörében megtartotta; daczára annak, hogy az ügyészség adminisztratív intézmény és az igazságügyminiszteriumnak megalkotásától kezdve alá van rendelve, bizonyos függetlenséget meg tudott óvni annyira, hogy bizonyos irányzatot tudott adni Magyarországon a vádnak. Ha még tekintetbe veszszük azt, hogy nincs oly intézmény, melynél ne vizsgálná a törvényhozás, hogy nem hárít-e arra túlságos terhet, hogy nem tesz-e olyasmit, a mi az illető tényezők munkakedve és képessége ellen van, akkor ki kel] domborítanom azt, hogy méltóztassék elhinni, ha ma magát a vádhatóságot az iránt kérdeznők meg, vájjon igazságügyi szempontból helyesnek tartja-e, hogy hatáskörét, hatalmi körét annyira kitágítjuk, maga a magyarországi vádhatóság, ha felhívnák például arra, hogy az ügyészségi kar szavazza meg ezt a kérdést, az maga utasítaná el magától hatalmi körének ezt a túlhajtását, Minthogy pedig, a mint méltóztatik tudni, még a német vagy osztrák törvényeknek nagynevű megalkotója, maga Glaser is egyik németországi jogászgyűlésen kijelentette, hogy utóvégre nem is oly nagyon feltétlenül szükséges attribútuma ez a nyomozási működése az ügyészségnek az úgynevezett vádrendszernek; ha tekintetbe veszszük, hogy ez nemcsak hogy nem attribútuma, hanem inkább ozélszerűségi okból van beleillesztve, mert nagy mértékben alkalmas arra, hogy az ügyféli felfogást lerontsa, hogy a, közreműködő vádló és terheltnek, mint ügyfeleknek jellegét lerontsa: akkor nagyon természetesnek fogja találni a t. ház, hogy a bűnvádi eljárási javaslat ezen részéhez én nem járulok hozzá, hanem csatlakozom e tekintetben Polónyi Géza tisztelt képviselőtársam határozati javaslatához is. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Épúgy nem járulok hozzá a magam részéről sem az igazságügyi bizottság kisebbségének véleményéhez, a mely a népbirák intézményét akarja behozni. E tekintetben nem az igazságügyi bizottság jelentésére, hanem különösen az eredeti miniszteri törvényjavaslat indokolására hivatkozom. Egyebet, helyesebbet, többet annál, a mit ott ki van fejtve, én sem mondhatok. Csak egyet jegyzek meg, t. ház, hogy ott igen helyesen ki van domborítva, hogy ez az intézmény félszegségén él fogva ott is kezdi magát lejárni, a hol eddig behozatott, és mégis sajátságos módon azt látjuk, hogy egyik bűnvádi eljárásba ezen intézmény legutóbb beiktattatott : ez a bosznia-herczegovinai bűnvádi eljárás. Azonban méltóztassék csak a külön vélemény aláíróinak elolvasni, hogy ezen tartományokban is mi okból hozatott be a népbirói intézmény, a Schöffengericht. Méltóztassék csak tekintetbe venni, hogy milyen úgyszólván fájdalmas érzéssel konstatálta az illető törvény indokolása, hogy csak azért volt kénytelen behozni ott az illető törvény azt a népbirói intézményt, mert magát az esküdtszéki intézményt nem lehetett még az ottani sajátságos viszonyoknál fogva behozni. Ha tehát tekintetbe veszszük, hogy mi egy, a funkczióbftt megosztó esküdtbirósági intézményt hozunk be ma Magyarországon, akkor nem helyeslem azt, hogy parallel ugyancsak az esküdtszéki intézménynyel egy félszegnek bizonyult Schöffengericht intézményt, népbirói intézményt is behozzunk, a melynél semmiféle garancziáját nem bírjuk annak, hogy az ülnököknek beosztott polgárok egészen függetlenül ítélkezhessenek. És ha azt látjuk, hogy ezen kisebbségi vélemény szerint is úgy van ez kontemplálva, hogy az illető beosztott polgárok a szakbíróval együttesen ítélkeznek minden kér-